Gazdimnak!

Reggel van és hűvös. Nincsen kedvem felkelni, de ideje lenne, mert ki kéne menni.
Ehhez persze szólni, vagyis jelezni kéne Gazdinak.
Persze Ő még horkol, alszik mélyen. Így nem fog kiengedni.
Lássuk csak, így négykézláb, elég fura kép tárul elém.
Főleg, mert álmosan minden olyan zordnak tűnik.
Meg kicsit elérhetetlen is. Mint gyermekként, az asztal vagy hasonló eszközök.
Lássuk az ajtót, ha felágaskodom elérem a kilincset. Nincsen szerencsém, zárva van.
Kulcs persze a Gazdinál. Ha felébresztem, megbüntet.
Így megoldom magam, elveszem a kulcsot és kimegyek, Ő meg alhat tovább.
Manccsal elég nehéz matatni, hogy észrevétlen legyek.
Mégis most sikerrel járok. Hopp, fordul a Gazdi. Alszik tovább, szerencse.
Irány az ajtó, ha kijutok, akkor már megyek is pár kört.
Szétnézek a portán. Ha lesz időm, talán még ki is merészkedek.
Elég nehéz az ajtó nyitás, de sikerül, és Gazdi is alszik.
Irány a szabadság. Gyönyörű az udvar, ha már itt vagyok, kicsit játszom is.
Kaparok egy szép gödröt a virágágyásba. Szép nagyot.
Mehetek is, kész a gödör, irány a kerítés.
Ez már nehezebb feladat, átmászni is, és vajon be van-e kapcsolva a villanypásztor.
Ezt csak úgy tudom meg, ha kipróbálom. Szerencsés napom van, nincsen bekapcsolva.
Csak kimenni nem bírok, pedig nem érzem magam kövérnek, hiába ugrándozok, nincsen fogás.
Fura érzésem van, most hogy ugrándozok. Mint amikor valaki néz.
Most már pedig biztos is, mert csattan a fenekemen a szíj.
Gazdi mégse alszik. Legalábbis most már.
Nem vagyok jós, de szerintem bünti lesz ebből.
Nem tévedek, pórázzal jön felém. Ez pedig nem jó, mert nem is szól semmit.
Ezek szerint mérges. Ha szépen viselkedem, megyek mellette talán lehiggad.
Itt a házban látom, nem nyugodott le.
Érzékelem is, először is csattan a láncon a karabély. Az pedig a falhoz van rögzítve.
Menekülési esély, egyenlő nulla. Jöhet a könyörgés. Pitizés.
Nem igazán vevő rá, mert mindenért üt, a lovaglópálcát elővéve.
Hol a fenekem, hol a mancsom, ahogy pitizni próbálok.
Kap a puncim is, nem túl kellemes. Szinte minden testrészem kap, a nyakamtól a talpamig. De még mindig nincsen vége, mert elővette a kisebbik ostort is.
Pedig ezt ritkán használja. Biztos nem dísznek vette a kezébe.
– Szopjál! De rendesen, minden ritmus hibáért 5 ütés jár.
Nekilátok, csak valahogy nem megy. Így csak körül belülre tudom, kapok vagy 25-t.
Sikeres voltam, de mielőtt elment volna, abba kellett hagynom.
Kezdődhet a szex. Hátulról kezdi, ezt nem igazán szeretem. Szép lassan játszik velem, mint macska az egérrel.
Mire én a közelébe jutnék, az élvezésnek, addigra vált, és szopni kell.
Ezt váltogatva játszik, viszont én már szabadulnék.
Így szopásnál minden tudásom bevetem. Addig játszom vele, és növelem a ritmust, míg hatalmasat élvez. Végre, kész a büntetés.
Csalódásomra, nem, még nem, ugyanis maradok a láncon.
Lefekszem, mancsomon a fejem és várok, aztán elalszom.