Egy hét története

Az Úrnő hosszú szárú, fekete csizmája magabiztosan kopogott az aszfalton. Kimért, öntudatos járása, büszke tekintete egy irányban nézett, mereven előre. Tudatában volt, hogy a legtöbb férfi és több nő is rajta felejti a szemét. Fenséges látvány volt, kisugárzása mindig is hatással volt az emberekre. Aurája vonzásából csak kevesen tudtak szabadulni. A pillantását viszont kerülték, ehhez már lánykorában hozzászokott. Ki rövidebb, ki valamivel hosszabb ideig bírta elviselni a tekintetét, de aztán zavartan fordult el. Akkor természetesen nem volt tudatában, mi ez, később persze, női mivolta felszínre kerülésével fokozatosan döbbent rá, az emberek többségére hatással van. Akár férfi, akár nő az illető. Őt elsősorban a férfiak vonzották, de nem vetette meg a női test bársonyos puhaságát, ha ahhoz volt kedve. És mivel idővel rájött, hogy tekintélyt parancsoló kisugárzása nemcsak az életben, hanem a szexualitás terén is hasznára van, ezzel a felismeréssel párhuzamosan fejlődött ki benne az a dominancia, amit aztán életében maximálisan ki is használt.

Tekintetét egy távoli pontra fókuszálta; elnézett az emberek felett, mintha nem is közöttük járna. Hisz’ az emberek jártak az Ő birodalmában, de ez őt vajmi kevéssé érdekelte. Illetve látszólag nem vett róla tudomást. Tudatában volt a lopott pillantásoknak, de ezt elraktározta érzékszerveiben és lelkében. Egyébként is hozzászokott már. Hozzászokott és természetesnek vette. Nem volt újdonság. Már nem.

A kezében csak egy fekete retikül volt, a hosszú szárú lakkcsizma kopogott tovább magabiztosan, a hang követte őt, miként illata is. Testre simuló fekete bőrnadrágot viselt és hosszú, fekete bőrkabátot. Tudta, hogy testének íveit, amelyek az őt pár lépéssel követő szolgára oly’ mértékű hatással van, mint még eddigi nyomorult életében semmi és csak ritkán részesülhet abban a kegyben, hogy ajándékot kapjon belőle, a kabát eltakarja. Ennek ellenére tisztában volt azzal, hogy a szolga mégis megveszik a vágytól. Pontosan ezért vette fel. Hogy minél kevesebbet láthasson belőle hátulról. Majd később többet fog... Erre a gondolatra megengedett magának egy kis mosolyt. Lelkileg és érzékileg már régen felkészült, hogy ezt az időszakot végig csinálja, a szolga fejlődésének érdekében. És persze a maga örömére.

A szolga pulzusa szapora, az egyhetes érintésmegvonás megtette hatását. Eddig, ha Úrnője kegyes volt és meg volt elégedve vele, megérinthette, vagy parancsra kényeztethette ott és úgy, ahogy Úrnője kívánta. Behatolni csak kiváltságos alkalmakkor engedélyeztetett és ez, ismerve korábbi önmagát és vérmérsékletét, a poklok poklát jelentette. De hálás volt ezekért az alkalmakért, mert soha nem tudhatta, mikor lehet benne része újra. Ha hibázott, Úrnője előtte szeretkezett alkalmi szolgájával, vagy legjobb barátnőjével, neki pedig az ágy végében kellett végignéznie. A legtöbbször erényövben. Aznap élvezet nem járt neki. Ha hibázott, büntetés a jutalom.

Most az Úrnőt követte, három lépés távolságból, kezében szatyrok. Bevásárlás napja volt, lelke boldog; ha kis időre is, de elhagyhatta a lakást és ezúttal nem is egyedül. Látta Istennője csodálatos alakját (már amennyit a hosszú kabát engedett, de ő már ezért az apró ajándékért is hálás volt), magabiztos mozgását és határozott lépteit, amelyektől mindig elgyengült. Érezte az illatát és ő boldogan lélegezte be. Egy mély lélegzet hatására megmozdult a férfiassága.

Örömébe azonnal fájdalom vegyült. Hét napja erényövének lakatjában megfordult a kulcs és ezzel a nevelés kezdetét vette. Mikor visszagondolt erre a pillanatra, tudta, hogy új szakasz kezdődik az életében. A kulcs az Úrnő nyakában lógó láncra került, ő pedig az időnként rátörő vágy rabságában vergődött. Az Úrnő pedig gondoskodott arról, hogy – főleg, mikor hibát vétett – szenvedése fokozódjon. Ismerte szolgáját és ezt minden alkalommal felhasználta, hogy izgalomba hozza. A legtöbbször hozzá sem kellet érnie, elég volt egy pillantás, egy csábos mosoly, miközben végigsimított mellein, vagy bárhol a testén és a szolga tehetetlenül nézte a ruhán keresztül a merevedő mellbimbókat.

A fájdalom ismét kezdett elviselhetetlen lenni. Egy hete nem érinthette sehol sem ezt a testet… meg kell nyugodnia. A szatyrok egyre nehezebbek lettek, a lelki és a testi kín pedig fokozódott. Próbált mélyeket lélegezni, nehezen ment, de egy idő után megnyugodott. Farka kissé elernyedt kalitkájában, épp’ csak annyira, hogy a fájdalom kissé mérséklődjön.

Kezdett megnyugodni. Tudta, hogy ez csak átmeneti, az egyhetes tiltás embert próbáló volt, a fojtó szorítás bármikor visszatérhet. A légzésének üteme kissé visszanyerte normál ritmusát, szívverése sem volt olyan heves és dübörgő, mint az imént.

Most, miután kissé megnyugodott, visszaemlékezett erre a hétre. Hogy ez az időszak mennyi ideig tart, az csak Istennőjétől függ. Bármikor, bármelyik pillanatban véget érhet és kezdődhet egy újabb. Egy újabb, mely egyszerre okoz kínt és gyönyört. Mert az Úrnő fantáziája végtelen. Miként a hatalma is.

Mindez az ő érdekében. Hogy tanuljon és fejlődjön.


(folyt.köv.)