Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Mac. aprócska vágyai....avagy egy különc világ

Törölt felhasználó
2009. 08. 11. 07:59 | Megjelent: 845x
Halál(i) vágyak

Ott fekszem leforrázott testtel, halkan és elfojtottan nyüszítve, az az igazi ösztönös és kontrollálhatatlan segélykérő magas hangú nyüszítést hallatva mint a sérült állatok.

Összegömbölyödve összeszorított szemhéjakkal reszketek inkább a fájdalomtól mint a hidegtől, a pultnak támaszkodva szemlélsz engem csak figyelsz és minden mozdulatomat issza a szemed a félelmem és rettegésem szagát szimatolod a levegőben kitágult orrcimpákkal, félelmem ízét és a kisugárzásomat csak falja a lényed mintha párologna az életem és azt ízlelgetnéd.

-na most mihez kezdesz apróság? -húzod gonosz mosolyra ajkaidat majd egy nagyobb mosollyá formálódik gyönyörű és kegyetlen tekinteteddel kísérve.

Majd rendezettebbé válik a kép, az elötted vacogó eszét vesztett kis lény csillapodni látszik és katatón állapota rendezettebbé válik és a hang amit kiad magából már az sem annyira hangos és elveszett; ez örömmel tölt el téged.

-Küzdj Te kis mócsing, küzdj- leheled egészen közelről a szavakat a fülemnek célozva de direkt forrón- had lássam mire vagy képes az életedért!- fujtatsz immáron hideg lehelettel körbefonva hogy a hőmérsékletváltozás még jobban éreztesse velem a helyzetemet.

Lassul a lélegzetvételem hátam már nem annyira görcsös és tartásom sem annyira feszült, kezdek kiengedni és magamhoz térni korábbi pánikomból és a túlélési ösztönömet kezdi felváltani az értelmem, bár még mindig rózsaszín mindenem és alig van rajtam szőrzet.

-Ne add fel- bíztatsz szinte kedvesen és együtt érzőn mintha tényleg a javamat akarnád.

-Nem halhatsz meg itt nekem!- fogod drámaibbra a figurát mintha egy filmben lennénk és a haldokló kedvesednek könyörögnél hogy ne haljon meg; majd reakció hiányában kajánul felkacagsz saját szórakoztató vicceden.

Bennem pillanatnyi remény gyullad és fájdalom hogy ,hogy lehetsz képes most a lelkemet és az érzelmeimet is gyötörni.

-hát nem volt még elég?….hasít belém a gondolat és a tömény önsajnálat…hogy lehettél erre képes?…görcsölök a témán.

Te mintha ezt megérezted volna, hogy mi jár a fejemben suttogod a nem túl megnyugtató választ.

-Ez csak a bemelegítés volt-mosolyogsz és körmeiddel unottan kopogsz körülöttem mind a 10 ujjaddal, hogy érezzem jelenlétedet testközelből is.

Közelebb tolod csípődet az asztalnak és 1-2 csípőmozdulattal meglököd a konyhaasztalt amire éppen kidobtál a forró vizes mutatvány után.

-Vagy neked már elégé meleged van, mert én most kezdek csak bemelegíteni- búgod számomra helyzet idegenül mély szexualitást ígérő hangon,mintha incselkednél és egy menetre hívnál meg az ágyban.

jesszus ez ám az erőszak- villan be önkéntelenül is agyamba, majd hirtelen ötlettől vezérelten felpillantok Rád.

Rád aki 2 tenyere közé szorított körmeivel és ujjaival jelezvén hogy bár nem érsz hozzám, de ha megmozdulok vagy arrébb akarok gördülni rögtön Beléd ütközök.

Rád aki ügy pislog le Rám mint a ragadozó a zsákmányára kegyetlen játékossággal szemében, de itt emberibb és mélyebb érzelmek is vannak, a halálvágy és a fájdalom okozás kiélvezése, és még ennél is mélyebben megbújik valami ami igazán kegyetlennek nevezhető de egyben tárgyilagos is.

-Meg…fogok…halni?- kérdezem félve és lemondóan és megadóan.

-Szeretnéd? – suttogod oly lágyan ahogy az anyuka búcsúzik gyermekétől minden este a betakargatás után.- Mert én igen!- suttogod alig hallgatóan, de én minden egyes hangot tisztán hallok és ez a pár szó életem leghangosabb és legtisztább szavai….átélem azt és megérzem a jelentőségét.

Még mélyebbre döfve belém virtuális késedet, csattogtatod egy picit a rajtad lévő szandált, enyhén megemelve egyik lábfejedet és játszadozva a padlón, hogy halljam és oda koncentrálódjon a figyelmem…RÁD, bokától lefelé.

Ekkor eszembe jut Lycan akit a szemem láttára végeztél ki lassan és élvezettel tapostad agyon, még elöttem van a képe ahogy ráeszmél hogy már nem kényeztetve van hanem épp eltöretnek a karjai mert lábujjaid közé fogtad a karjait kifeszítve magad elött és egy gyors ellenkező irányú rántással kiakasztod mind 2 vállát, hogy utána üvöltve a tompítás esélyeitől megfosztva hulljon vissza lábaid elé a földre. Fájdalmasan pillantott még föl egy utolsót Rád majd megszédülve de féltérdre tornázta magát derékból kinyomva magát, addígra Te felálltál ültödből, elléptél a széktől ahol korábban voltál és Rám néztél :-Feláldoznád? –kérdezted Tőlem akit „sóbálvánnyá változtattál” hogy néződ lehessek játékaid során, kicsit sajnálkozva de mohón csilingelő hangon.

A választ az apróság már nem hallhatta mert csak a felé emelt talp látványa töltötte ki minden gondolatát, még egy utolsót nyögött félve de kélyesen, Te kiropogtattad közvetlenül a feje fölött a lábujjaidat.

Lycan megnyalintotta a lábujjaid alatt lévő párnácskákat amit egy lágy :- óóóh- hanggal nyugtáztál majd szinte finoman ledöntötted fél-térdelő helyzetéből és ráhelyezted a talpadat, egész lényét eltakarva, két lábujjad között még felnézhetett Rád némán majd erősítetted a nyomást és egy utolsó elhaló ordítást hallhattunk mígnem csak a lassú és halk ropogást.

-Ezzel is megvolnánk- nyugtáztad elégedetten és kicsit undorodva néztél le a maradványokra és a véres talpadra.

Hiszen tudod és nagyon is jól ismered a Rám kifejtett hatását, ebben e helyzetben pedig főleg.

Elkezdek mocorogni, de számomra most kevesebb élvezetet és több félelmet jelent az esemény és a hangok, az asszociációim.

-Nyugodj meg, kellemesebb testrészemmel barátkoztatlak meg elöbb!- neveted el magad, látván a reakciómat, ami egy rettentően zavart és önkívületi állapotban lévő tekintetet takar.

Egy szexuális előjátékra elegendő energiát beleölsz a csípőmozgásodba és a melltartód levételébe és közben fürkészed a tekintetemet és azt hogy mit reagálok.

Majd kicsit csalódottan hogy a zavar és a félelem dominált és kevesebb szexuális csillogás maradt pedíg annyira figyelmes voltál, felbosszant Téged.

-Nem menekülsz Kicsi!- jelented ki vitathatatlan hangsúllyal és fölém hajolsz hogy a 2 melled közé szoríthass.

Felváltva kapkodom a felemet a jobb majd a bal melled között váltakozva és fel-fel pillantok Rád hogy most mi is van?

-Ne!- mondom elhűlten mintha épp fegyvert fognál rám és most eszmélek rá hogy veszélyben vagyok, de hitetlenségem még ott ólálkodik.

Majd már nem marad más csak a 2 melled amint egyre közeledik és a Te légzésed gyorsul, izgat a hideg üveg asztallap amint a mellbimbóid találkoznak vele az én félelmem és növekvő/visszatérő nyüszítésem és a szagom amit egyre jobban érzel.

Nem égett hús hanem Számodra roppantul ízletes szagom van, izgató és játékra ingerlő, na ajzó hatású nahh 

majd beterítesz…nem marad helyem így ki kell egyenesednem ha nem Akarom hogy nagyobb fájdalmat okozzál nekem, így egy elnyomott és kifeszített kis test ékelődött melleid közé aki épp hogy kap levegőt.

Melleiden érzed a lélegzetvételemet a szívverésemet ahogy sebesen kalapál és szinte fejbe vág az egész hogy ennyire uralsz hogy ennyire gerjesztem a folyamatot Benned.

Teljesen körül ölelsz selymes bőröddel fáj mindenem az egész testem az ,hogy nyomsz és mozdulni sem bírok érzem a szagodat és erődet a saját tehetetlenségemet.

És hagyod hogy had tudatosuljon Bennem hogy a tied vagyok ,hogy egy gyors türelmetlen mozdulattal kivégezhetsz akármikor.

-Szziiijaaaaa- mondod affektálva mint a kislányok amikor az ijedt kutyakölyköt akarják kicsalogatni a sarokból.

Majd hirtelen erőre kapok vagy is korábbi bénultságomat erőteljes mocorgás váltja föl, és lehetetlen mozgásokat végzek, bennem munkálkodik valami, teljes testemben.

Majd rádöbbensz, mire is készülök, átalakulni, hogy erőre kapja és elmenekülhessek felgyógyulhassak és valahogy megtörjem „Tündéri varázslatodat” melyet egy csúnya vitánk eredményeképp szabadítottál Rám engedve haragodnak és a felszínre vágyó hatalmas erőknek.

Hisz hallottam szíved gyorsuló ütemét és lélegzeted szaggatottságát, jól ismertem már ezt a párost és rögtön tudtam ,hogy a jobb kezed a lábad között matat lévén hogy a ballal támaszkodsz fölöttem.

Még emlékszem hogy Lucius halálát is végig kellett néznem amint elélveztet Téged és szegénykém örömmel és diadalittasan bukkant ki nőiességedből másodsorban levegő után kapkodva akart kicsusszanni hogy lássa az arcod amint még remegések futnak át Rajtad.

De észbe kapva vagy az élvezet által hajtva –ezt sosem tudom már meg- 2 ujjal a vállait megtámasztottad és visszaerőszakoltad a vaginádba –hiába küzdött a kicsi- de olyan méllyen hogy a 2. ujjpercedig eltűntél magadban, egy furcsa hang kíséretében amint megint elélveztél és már magzatpózba rándult tested összeszorított combjaid közül szűrődött ki Lucius utolsó életjele ami halálsikolynak is beillhetett volna ha jobban belegondolok. Majd lecsillapodva mintegy megszokásból kilökted magadból a halott kis tetemet és alacsony ívben landoltattad a Wc-ben amint fel álltál és egy lustát nyújtózkodtál.

-Nahh Őt élveztem.- jelentetted ki tárgyilagosan elrettent tekintetemen mosolyogva.

Elkezdtem átalakulni ott melleid közén és ez meglepett Téged, egy kicsit, bár én ezen finom történésekre nem tudtam odafigyelni.

-Á-á-áááááá!- emelkedtél föl fölém és már nyúltál is a polc felé, ahonnan egy apró rettentően vékony tűvel ellátott fecskendőt kaptál le és már a szádban is volt a műanyag kupak és élvezettel döfted parányi seggembe a hígított ezüstszínű folyadékot belém lövellve.

Ennek hatására megmerevedtem a folyamat felénél és mint aki epilepsziás rohamot kapott váltottam centrifuga üzemmódba ordítva és véres habot okádva.

Ezt elégedetten nézted egy picit távolabbról ;hogy ne dzsuvázhassam össze még véletlenül se össze az új színes toppodat és a szoknyádat; ahogy a folyamat visszájára fordul és hörgéssé csillapodik a fuldoklásos üvöltésem.

Odanyújtottad a kezedet a hűtőhöz és egy gombot nyomva tartva hűvelykujjad méretű jégkockákat okádott magából a gép a tenyeredbe vagy 5-6 kockányit.

Azokat szorgosan körém pakoltad de úgy ,hogy még ne érjenek hozzám.

-Azt hitted megúszod?! – szóltál oda dühödten és dorgálón. –Ugyan olyan sorsra jutsz mint a többiek. –biggyesztetted le rúzstól fénylő ajkaidat és és magadban gyorsan végigpörgetted hogy eddig mik voltak.

Sajnos nekem sem ment el az eszem ahogy szerettem volna, nem ájultam el csak eszméletlenül kifáradtam de sehogy sem akart megkörnyékezni az eszméletlenség, túl sok adrenalin zubogott még bennem, és ekkor eszembe jutott Wulfy is.

A legkisebb kis tökmag éppen a barátnődnek –Kingának- készített kókusztortádon száguldott végig, vagy is nem végig hanem inkább egyenesen bele a közepébe hogy onnan rágja ki magát.

A kókusz volt a gyengéje és nem zavarta hogy ott vagy és korábban figyelmeztetted hogy „Ne bosszantson fől mert gyilkos kedvedben Vagy!”.

Fejest ugrott a közepébe és full fehér édes-maszatosan elkezdett habzsolni és csak zabált zabált, nem látta hogy mikor termettél ott mellette és mikor került elő a kétágú grillezős villa.

Csak Akkor eszmélt föl amikor már jóllakott és kellőképpen szétrombolta a tortát bekebelezve a 80%-át ami szinte lehetetlen volt méretéhez képest de valahogy sikerült.

Gömbölyű piszkosszürke kis gombóccá alakult és jóllakottam böffentett egy nagyot majd készült volna lelépni a színhelyről, amikor is valami az asztal laphoz szegezte rettenetes erővel és még a hátát is felsértette.

A grillező villa satuba fogta Őt és felszakította az oldalán a bőrt és részben a húst is és a hátára pont rásimult a belső fele a markolathoz eső részével.

-Ha nem zabáltad volna föl a sütit Kicsike most kibújhatnál!- oktatta ki az apróságot akiben ekkor tudatosult hogy megsérült és hogy ez nagyon fáj.

-íííííííííííííííííííí- visított fájdalmasan és fejhangon mert már tényleg vérzett és többre nem is futotta szellemi képességeiből csak vonyítani, de nem tudott túl sokáig így tenni mert egy friss még olvadt főtt karamell csomót tömtél a pofájába –az lett volna a máz..karamella- és már is veszett kapirgászásba kezdett hogy nem kap levegőt.

Majd gyorsan el is szédült szerencsédre és kipiszkálhattad a jóval szilárdabb darabot a pofájából, hogy az egész lényt a farkánál fogva beledobhasd a karamellbe, mire feleszmélt már félig elmerült a karamellben és gyorsan merült amikor elkezdett mocorogni, de egy ponton megakadt és nem ment tovább lejjebb, Te előbb érdeklődve názted h mikor jön rá a kis hülye h nem kéne mocorogni majd egy ügyes mozdulattal a fejére támasztott ujjal lenyomtad az edény aljáig, a kapálózó kicsit.

-Segítek!- kurjantottad el magad nagy vidáman, majd összecsippentetted a fejét és kihúztad és földobtad a levegőbe, hogy ügyesen az elülső fogaiddal el is kaphasd.

Módszeresen elkezded lenyalogatni a mázt Róla és nem zavart sem a szőre(nem hullott ki és nem nyelted le azt)…majd becuppantottad, innentől már csak érdekes fejeket vágtál de élvezet csillogott a szemedben én önelégültség.

Pár halk nyikkanást lehetett hallani keverve a Te csukott szájas kacagásoddal majd pár lassú és élvezet teljes rágási mozzanat amit hangos visítás kísért és 2-3 erőteljesebb ami már porcos ropogássá halt és egy nagy nyelés, és egy 24 karátos mosoly egy immáron üres szájüreges kacagással megfűszerezve.

-Azt hitted így majd megsajnállAK?!- az utolsó 2 betűt nyomatékosan mondta ki és visszalépett Hozzá.

-I-igen- leheltem elgyengülten és őszinte hangon.

Ez egy pillanatra megérintett, de gyorsan túltetted magad rajta és kegyetlen némasággal fordítottál nekem hátat………..

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.