Hazudj! Hazudj még!!! 16.

- Nocsak! Milyen engedetlen kis játékot űzöl? – kérdezi meglepetten felvonva a szemöldökét.
- Ahogy a farkad, a heréd, a szád is az enyém, ha még nem jöttél rá, tetőtől talpig az én tulajdonom vagy! – szikrázik fel gonoszkás élvezettel a tekintete. Mindezek ellenére lassan elhúzza ajkaid elől a műpéniszt.
- Lesz ennek még utóhatása kicsim! Minden engedetlenségnek van kihatása a továbbiakra! – áll fel és ujjai szinte szeretettel simítanak mereven álló farkadra.

A mosdóba viszi az eszközt és visszatér hozzád. Az egyik, most behozott pohárba nyúl. Mozdulata csilingelő hangokat csal az üvegből. Ujjai közt megcsillan valami és rádöbbensz egy jégdarab az. Csípőd mellé ül és farkad veszi szabad kezébe. A makk hegyére szorítja a jeget. Csípőd tiltakozón emeled fel és húznád oldalra.
- Hogy lentebb tegyem kicsim? Miért nem kéred szépen? – korhol szinte anyai szeretettel, láthatóan félreértve a szándékod. Kis mosollyal farkad tövére rakja a jeget és golyóidon simít végig vele.
- Ne, ne kérem! Ez nagyon rossz! Hagyja abba! Kérem..Úrnőm! Kérem szépen! – kiáltod elfulladó hangon.
- Csak nyugalom kicsim! Szükség van erre, hiszen nem egészséges, ha a farok túl sokáig feszeng! Most szépen el fog pihenkélni és megnyugszol te is végre! A lányok gonosz kis játéka nem volt rád jó hatással! Igaz? – mosolyog rád miközben újra a makkodhoz nyomja a szorgalmasan olvadó jégdarabot. A hidegvíz farkadon és golyóidon folyik le, fened alatt nedvesítve a lepedőt.

- Minden csupa víz lesz! Kérem! – próbálkozol más irányból abbahagyatni a műveletet.
Ildikó felnevet.
- Ugyan kicsim! Kedves az aggódásod, de gumilepedő van a vászon alatt! Így az ágynak nem lesz semmi baja! S lám már már lelappad a duzzanat is! – céloz a merevedésed csökkenésére.
- Még egy kis kitartás és helyrehozzuk! – folytatja a jegelésed, újabb hatalmas jégkockáért nyúlva.
Valóban elpihenő farkad és golyóid háromszögébe illeszti azt és két kezével összefogja.

- Ne! Kérem! Elég! Hagyja abba! – rángatod a csípőd hogy szabadulhass, de rá kell döbbenned, hogy csak magadnak okozol kínt, mert satuba fogott ékszereid nem mozdulnak kezei közül és minden mozdulattal te magad rángatod őket.
A jég gyorsan olvad a két meleg keze és a Te forró heréid közt. Mikor végre elcsepeg és nem nyúl másikért, megkönnyebbülten sóhajtasz fel. Kimerülten nyúlsz el a vizes tócsában. Ujjaival felemeli a teljesen ellazult, elbújt farkad.

- No! Helyes! Mindig úgy lesz, ahogy én akarom! Ha állva kell, akkor állni fog, ha lógva, hát lógni! S ha akaratomnak feszül, bizony rosszul jár! – néz rád szigorúan. Elkeseredett grimasszal bólintasz.
A jég megtette a hatását és félve szólalsz meg.
- Úrnőm, nagyon kell vizelnem! Ebéd óta nem voltam kint! Kérem! – vágyod a szabadulást a kínzó kellemetlen vizelési ingert most örömmel fogadod.
- Segítünk a gondon! – áll fel Ildikó és a szekrényhez lépve benyúl az egyik polcra. Rettegve várod mi lesz az eredmény, hiszen eddig semmi jó nem került ki onnan.

Az ágyra tesz melléd egy zacskót. Hördülve látod meg a katéter szerelékeket. Lehunyt szemmel nyögsz fel.
- Hadd menjek ki! Kérem! Úrnőm! – próbálkozol halkan, de tudod, érzed hiába.
- Ugyan, ugyan kicsim! – paskolja meg Ildikó a combod és elsiet a mosdóba. Hallod kezet mos. A csorgó víz hangja még inkább ingerel.
Gyorsan tér vissza és nagy odafigyeléssel nyitja szét a csomagot. Iszonyodva nézed amint farkadra fog és egy pici fecskendőt illeszt a makk lyukába. Belenyomja a tartalmát.
- Ez..?- kérdezed halkan rémülten.
- Síkosító te csacsi!! – nevet fel halkan, majd megfogva katéter csövét egy nylon zsákot rögzít az egyik végére aztán a másik végét centiről centire, lassan tolja fel. A húgycsöved érzékenyen reagál a behatolásra.

- Ne kérem ne! – könyörögsz egyre vékonyodó hangon.
- Másképp hogyan szabadítanálak meg itt fekve a vizelettől? – kérdezi kedves rökönnyel és nem hagyja abba a műveletet. Még egy kényelmetlen kis tolás a záróizmon át és a vizelet megindul a zacskóba. A megkönnyebbülés elönt. Ildikó vigyázva szakaszosan ürít ki. S hogy már nem tör elő olyan erővel az utolsó cseppeknél lezárja egy dugóval a csövet. Egy üres fecskendőből levegőt nyom a kis oldalcsőbe, felfújva a rögzítő ballont.

- Így ni, most már nem fog kicsusszanni se! – mosolyodik el.
Elviszi a vizeletes zacskót és kezet mos.
Visszaül melléd.
- S most jön az esti gyakorlatod mára! – fog egy újabb fecskendőt, egy nagyobbat és a felhozott tálcán lévő másik pohárból megtölti. Megkönnyebbülésed oda, gyomrod összerándul.
- Mire készül? – nyüsszened halkan.

folyt. köv.