Holy shit! You' re a ...!

Mióta megérkeztek a városba, felborult a rendszer. A lakosság megcsappant, nem tudunk rajtuk ütni. Nappal a színüket sem látjuk, lehet, hogy a föld alatt találtak menedéket, de a kiterjedt csatornahálózatunk átvizsgálásához kevesen maradtunk. Rendőri pályafutásom alatt sosem láttam még ilyen kis hordát ekkora pusztítással, az egész közösséget megigézték, közöttünk járnak felismerhetetlenül. A temetőt kerülik, a hiedelemmel ellentétben egyet sem láttunk ott. Minden napra jut egy-egy áldozat, már híján vagyunk a fedősztoriknak, nem létezhet ennyi medvetámadás. Talán jobb lenne, ha nagy nyilvánosságot kapnának, hátha akkor elhagyják a várost, de félő, hogy mindenkivel végeznek. Nem engedhetjük meg magunknak, mi akarjuk elpusztítani az összeset. Emberbőrbe bújt állatok a halhatatlanság kecsegtető reményével, de mit ér az örökkévalóság, ha vadásznak rád? Mi lesz, ha elfogy a hely, ahová menekülhetsz?
Az elsővel New Orleansban találkoztam pár évvel ezelőtt. Beleástam magam a történelmükbe, a szokásaikba, könnyen felismertem. Hétköznap este is kavarog a tömeg, az a város sosem alszik. Különféle nemzetiségekkel futhatsz össze; mindnek más szaga, más íze van. Követtem egy bárig. Szinte suhant előttem, alig bírtam tartani a lépést. Hátát eltakarta a derekára omló loknis haja, nyílegyenesen haladt előre, valami oknál fogva kikerülték, nekem viszont lavíroznom kellett a felém csapódó tömeg között. Sosem nézett hátra. Kellő távolságot tartottam, nehogy a szél felé sodorja izgalmam. Ha tudták volna mi jár közöttük, ha látták volna azt a szörnyet, amit csak én láttam benne! Nem véletlenül emberi a formájuk. Elvegyülnek, beépülnek, bármik lehetnek. Kerülik a feltűnést, de olyan közel kerülnek a táplálékukhoz amennyire csak lehet. Van köztük például orvos, életmentő, aki naponta csapolja a készletet.
Leült a pulthoz, rendelt egy tequilát. Én a másik végén figyeltem, egyre közelebb araszoltam hozzá. Sugárzott belőle egyfajta földöntúli szépség, ragyogott, mosolya akár a nap. Felhívott magához, mondtam, hogy kétutcányira parkoltam az autómmal, mire ő belegyezőn bólogatott. Nem jutottunk el a kocsiig, bevont egy kihalt sikátorba és nekitolt a falnak. Finoman kacér volt, majd a lényegre tért, megragadta a férfiasságom és a nyakamra tapadt. Nem tudtam ellenállni, a nadrágom életre kelt, ágaskodott a farkam amit masszírozott. Éreztem szemfogait, ahogy rágják a húsom, majdnem elfelejtettem mi is a cél. Mire magamhoz tértem, már átszúrtam a karóval, milliónyi darabra hullt és elporladt. Az évek alatt kiirtottam párat, majd visszavonultam, megismertem Vicky-t és feleségül vettem. Leköltöztünk Green Lake-be. Egyszerű nő, szerény szépség. Semmi flanc, megőrizte kislányos báját a harmincas éveiben is. Alakját tekintve épp az esetem, amikor csak teheti mindig lefut a tóhoz. Szeretem a tavat, mindig megcsodálom amikor csak arra járok. Mikor eszembe jut mindaz, amit átéltem, csak lemegyek és bámulom a víztükröt. Rezzenéstelen felületű, a szél lágyan sodorja. Ilyen az életem is, nem engedem, hogy hullámok férkőzzenek bele. A múltamról épp annyit mondtam el neki, ami feltétlenül szükséges volt. Úgysem értette volna. Annyi dolog van a világon ami megmagyarázhatatlan, nem kellett még egy rejtély, az ő érdekebében nem. Gyerekes szerelemmel szeretett, tapasztalatlan volt a férfiak terén. Minden reggel munkába menet palacsintát sütött nekem. Mire elkészültem ott gőzölgött mellette a kávém; imádtam vele enni. Az újságból felolvasta a nap legérdekesebb híreit közben, szokása volt kifigurázni a sajtót. Aznap nem volt palacsinta. A fürdőből kifordulva nem láttam kávét sem az asztalon, ellenben vele. A frissen vasalt ingem volt rajta, belebújt, szimatolta, majd felkúszott az asztalra és széttette a lábait. Nem értettem a dolgot, de cseppet sem bántam, kárpótolt minden egyes hiányzó kortyért. Miután meghágtam csak levette magáról az inget, a kezeimbe nyomta és meztelenül visszasétált a hálóba. Délután mire hazaértem minden változatlan maradt, azzal a különbséggel, hogy koromsötét volt a lakásban. Az ablakok besötétítve, Vicky az ágyban. Üdvözlésképp elhúztam a függönyöket, csak úgy ömlött befelé a szikrázó napsütés, melegség járt át miközben fürödtem a fényben. Egyből sikítozott, a takarót magára húzta, követelte vissza az árnyékot. Először meglepődtem, sosem volt ilyen hisztérikus, ez nem jellemző rá. Aznap éjjel nagyon élt. A délutáni sziesztának tudtam be, de napról napra furcsább lett. Néha arra ébredtem, hogy nincs mellettem, útnak indultam megkeresni a házban és ziháltan ugrott elém. Szexuálisan aktív lett, olyan dolgokat kért és adott, amiket úgy gondoltam sosem tenne meg. Az egyik ilyen volt a farkam izgatása a szájával. A hét év alatt meg tudom számolni, hányszor szopott le, és most egyszerűen nem lehet leválasztani rólam. Kezdte elhanyagolni a háztartást, minden kis hibát amit vétett dugással akarta helyrehozni. Férfiból vagyok, ilyen érvekkel még meggyőzhető is, de tudtam, hogy valami tényleg nincs rendben. Nem fordulhat ki magából valaki csak így, kivéve ha... Uramisten. Átváltozott. Igen. Minden jel arra mutatott, de nem tudtam mitévő legyek. Szeretem, nem ölhetem meg, viszont vissza sem fordíthatom a dolgot, de ő már nem az én Vicky-m. Rettegtem a gondolattól, hogy rájön, hogy tudom a titkát, de kétségkívül nem bírom sokáig leplezni. Hazaérve ismét az ágyban találtam félhomályban, holott 4óra volt csak. Kipattant, hozzám dörgölőzött, és húzott. Magára rántott, már az sem volt meglepő, hogy testével elbírja a súlyom zihálás nélkül. Fölém kerekedett, rámült, a következő pillanatban már csak azt vettem észre, hogy kezeim az ágyhoz vannak kötözve. Nem jött jól a kiszolgáltatott helyzet tudván mivé vált, nem szívesen vagyok lekötözve egy vérszívóval a házamban. De volt benne még valami emberi. Legalább is szerettem volna azt hinni. Kicsomagolta a farkam és elemi erővel ragadta meg, a nyelve mint a gép, pörgött a makkomon, majd megfordult, pináját az arcomba tolta, és elémtárult a gyönyörű, friss kelyhe. Farkamat a torkára engedte, ahogy fel-le járt a szája, úgy ringatózott előttem a csípője is. Belemélyesztettem a nyelvem, próbáltam mélyebbre fúrni. Hörögtem az élvezettől, már ott tartottam, hogy teleélvezem a száját mikor lepattant és beült. Sosem volt ilyen szűk a puncija, de könnyedén rácsúszott, fekete haját hátravetette és fogai belemartak az alsó ajkába. Gyönyörű volt ahogy lovagolt rajtam, a farkam tövig benne, a mellei gömbölyödtek érintetlenül. Hozzá akartam érni, simogatni, belekapaszkodni a hosszú hajába, magamévá tenni ahogy régen a szende kislányt sosem tudtam. Sosem láttam ennél gyönyörűbbnek, izgató, misztikus volt az egész lénye, ahogy ködlött rajtam. Ő csak lovagolt nem törődve semmivel és nem sokkal az orgazmusa után beleélveztem. A kezeim nem engedte el, a mellkasomra feküdt és gyengéden simogatott. Fogalmam sincs mitévő legyek, Vicky nem árt senkinek, de meg kell győződnöm róla, hogy ez így is marad. Addig lesz időm talán kiélvezni az elmúlt évek hiányosságait, mégiscsak a szerelmemről van szó.