Vágyak verse

A következő versszerű iromány, tegnap este fogalmazódott meg bennem fél álomban, sajnos reggel nem tudtam tökéletesen felidézni…



Eljött az este,
Sötét van már,
Halk szél sem fúj már
Sötétbe burkolódzik e vad táj.

Halk kopogás hangja hallatszik,
Fenséges fényed már messziről látszik.

Eljöttél értem, hol láncaim tartanak,
Itt kezdődött rabságom,
De ez az én szabadságom.

Gonosz vigyor, határozott léptek,
Tudom nagy szíved van Te szadista érző lélek.

Forró mámorító csókod mélyen magamba zárom,
Ha kezdődik a játék, ez éltet ,a mámor..

Ostor suhog, lánc feszül,
Testem érted szenved,
Boldog vagy, ez hő vágyam
Ezért kiállok bármit bátran.

Végül erőm elszáll, könnyem csepeg,
Súgom halkan, hogy szeretlek..

Összerogyom imádott lábaid előtt,

Felsegítesz, vágy a szemedben,
Kívánom minden porcikádat
S lábaiddal átkulcsolod hátam,
Az égi résen, elmenni készen
Engedélyért esedezem.

Nagy szívedért életem végéig hálás leszek,
Mert hagytad, hogy téged szeresselek.

Életem már rég kezedbe adtam,
S a lakat rám újra kattan..

Jaj, de reggel, s ez itt a komor valóság,
Tudom egyszer ez nem csak egy kopott vers lesz,
Hanem az én boldog szolga élete..