Az ébredés

Arra ébredt, hogy elviselhetetlenül hasogat a feje. Szédült is, mintha másnapos lenne. Ismerte már ezt az állapotot, bár nem sűrűn nyúlt a pohár után.
Nagyot sóhajtva ült fel, ám amikor körülnézett, azt gondolta, még mindig az álom folytatódik, hiszen amit látott, nem lehet igaz. Egy cellában találta magát meztelenül. Berendezés semmi, vagyis egy WC a fal mellett, egy kemény ágy, s középen fent gyér fény pislákolt, amely egy vasráccsal körülvett lámpából jött. A folyosó a cellája előtt viszont vakító fényben úszott, kegyetlenül bántva fáradt szemét. Rájött, egy pincében van. De hogy került ide? Lassanként tértek vissza az emlékképek.
Tegnap este a bárban megszólította egy kedves hölgy. Tetszett neki. A gondolat pedig különösen imponáló volt, hogy lám, ő egy olyan fickó, akire tapadnak a nők. Már előre örült, hogy ma este sem marad ölébe hullt numera nélkül. Beszélgetni kezdtek, iszogattak, majd az ő feje egyre nehezebb lett… Ekkor feltűnt két termetes férfi az asztaluknál, akikről a nő azt állította, hogy a barátai. Látva nem túl józan állapotát, felajánlották, hívnak neki egy taxit. Kábultan beleegyezett, mivel akkor már alig volt magánál – mi a fene lehetett abban a pohárban? Kiléptek egy sikátorra… kissé furcsa volt neki a közelben álló furgon… ezután filmszakadás, többre már nem emlékezett.
Újból kinézett a folyosóra. A szemközti falon egy kamera meredt rá. De túl sok ideje nem maradt a gondolkodásra, kintről léptek közeledtek. Bőrruhás, maszkos férfi nyitotta ki a rácsot. Kezében láncokat tartott.
- Állj fel, rohadék! – parancsolta neki. Hangjából egyszerre rájött, hogy a tegnapi két pasi egyike.
- Itt valami félreértés van, én nem…
- Kussolj, kutya! – förmedt rá a maszkos. – Tanuld meg, akkor beszélhetsz, ha kérdeznek, különben keservesen megjárod!
A hangjából olyan határozott erő áradt, hogy nem mert ellenkezni. Durván felrángatták, a falhoz lökték. Ekkor vette észre, hogy a falakhoz és a mennyezethez különböző helyeken karikák vannak erősítve. Az egyik ilyenhez láncolta most oda a férfi. Majd kilépett, de másodpercek múlva már vissza is tért egy gumislaggal.
A hideg víz akkora nyomással érkezett, hogy szinte a falhoz préselte. Elviselhetetlenül hideg volt, viszont – sajnos – egyben kijózanító is. Hát mégsem álom! Ekkor tudatosult benne kiszolgáltatott helyzete.
A vízsugár most abbamaradt, viszont a pasi nem mozdult, láthatóan várt valamire. Kopogó lépések hangzottak a folyosón, majd az ajtóban megjelent egy nő. Alig lehetett ráismerni a tegnap még oly kedves ismerősre. Fekete, szegecses bőrnadrág és bőrtop volt rajta, erős smink, mindehhez magas sarkú csizma. Kezében bőrkorbácsot szorongatott.
- Felkészült? – kérdezte a maszkostól.
- Igen, Úrnő.
- Mit is mondtál tegnap, hogy hívnak? – fordult oda a nő a fiúhoz.
- Tamás vagyok, asszonyom – felelte ő bátortalanul.
- Mostantól Seggfej a neved, engem pedig Úrnőnek kell szólítanod! Megértetted?
A fiú nem felelt.
- Úgy? Szóval engedetlen vagy! Látom, meg kell tanítsalak az engedelmességre. Harminc korbácsütést kapsz, hogy megtanuld, hogyan kell válaszolnod, ha szólok hozzád!
A korbács suhogni kezdett a kezében. Erősen csapott le a fiú fenekére újra és újra. Néha megállt, várt egy kicsit, ezalatt a nő elégedetten szemlélte művét, a keletkező csíkokat és hurkákat. Aztán újra belelendült. A fiú vonaglott, ordított, feneke sajgott, úgy érezte, szétreped. A fájdalom érzetén túl, még soha nem volt ennyire megalázva. A maszkos durva röhögése kísérte üvöltéseit.
- Tehát mi a neved? – kérdezte a nő a büntetés kiosztása után.
Egy pillanatra átsuhant az agyán, hogy most sem válaszol, de a következőben már tisztán hallotta saját megtört hangját.
- Seggfej a nevem, Úrnőm.
- Helyes! – nevetett elégedetten a nő. – A rabszolgám vagy!

Talán valamikor folyt. köv.