Merengés

A nap utolsó sugarai melengették a nő hátát, ahogy a lassan félhomályba boruló nappaliban a kanapén heverészett. Az akváriumban úszkáló színes halakat nézte, de lélekben máshol kalandozott. Halk, duruzsoló zene szűrődött át a szomszéd szobából. Ideális állapotnak tűnt ahhoz, hogy a világtól elvonultan egy kicsit magába forduljon és átgondolja az elmúlt napok történéseit. Elmosolyodott, amikor a hétfői emlékek villantak fel előtte. Akkor lehetett először kettesben Vele. Egy bérelt, helyes kis garzonban, egy nyugodt kis szerelmi fészekben. Őrült egy nap volt az, lélekben fel sem tudott készülni az első szeánszra. Szeánsz, mert Ő így hívta, neki pedig módfelett izgalmasan és sokat sejtetően hangzott. Ahogy visszaemlékszik, azóta sem volt ideje teljesen végiggondolni azt a pár órát, de egyes pillanatok azért sokszor eszébe jutottak. Úgy gondolta azért, mert azok voltak a legfontosabbak és legmeghatározóbbak. Meghatározóak a jövőre és egymással való kapcsolatukra nézve. Eltűnődött, miért volt olyan furcsa érzés, hogy így ki kellett tárulkoznia egy "idegen" előtt. Hiszen már a többedik első randi volt életében. Talán azért, mert Ő azt éreztette, hogy igazán figyel, megfigyel, megtanul, belelát? És ettől az ember sokkalta meztelenebbnek érzi magát, mint amikor valaki csak egy tárgyat lát benne, akin kiélheti a vágyait. Még most is belepirult, ahogy felidézte az izgalmát, amikor a határozott kezek finom mozdulattal tárták szét a combjait. Amikor kérésre behunyt szemmel várta, hogyan és hol érintik meg először. Zavarban volt, szégyellte magát ott, abban a helyzetben. Emlékszik, hogy az ütések számolásakor egyre jobban benedvesedett. De azt nem tudta eldönteni, hogy ez természetes reakció-e ilyenkor vagy valóban felizgatta a módszer. Milyen kiszolgáltatott helyzetben is van a nő csukott szemmel az ágyon térdelve. Amikor kíváncsisággal vegyes izgalommal várja, hogy az ostor lecsapjon a hátsójára. Igyekezett teljesen megbízni Benne és rábízni magát, hiszen előre megbeszélték, mi fog történni és mert hogy bízhat valakiben, tudat alatt valahogy mégis megnyugtatta.
Meleg érzés áradt szét benne, amikor átölelték egymást a végén. Jóval több volt ennél az első találka, mégsem minden. Hiányoztak olyan dolgok, amiket korábban rögtön megkapott. A Férfit. De elfogadta, hogy ez az alkalom most csak róla szólt és talán elsőre épp ennyi kellett. Pedig hogy szeretett volna többet belőle! Szerette volna többször megérinteni, amikor a kezét a háta mögött kellett tartania, szerette volna mindenhol megízlelni, a szájába venni. Ezekért a vegyes érzésekért kárpótolta valamennyire a dicséret, amit önmagáért kapott, amiért tulajdonképpen csak saját magát adta, és ez pozitív irányba billentette nála megint az önbizalommérleget. Mire idáig ért az események kiértékelésével már egészen este lett. Észrevette, hogy közben a keze is elkalandozott és finoman simogat ott, ahol az Ő keze simogatott. Lehunyta a szemét és már újra a kis szobában volt, újra látta mosolyát, hallotta hangját....