Így lettem házi kedvenc 2!

A szobámat átalakítottad, vagyis csak felfedted, hogy a magasított ágy alatt ketrec van.
Mostantól ott a helyem. Kiderült, régóta készültél már a fogadásomra, mert berendezted a pincét lakássá.
Szoba, fürdő meg egy plusz helység.
Napjaimat, ami nem tudom mennyi telt el, itt töltöm.
A ketrecben, de az ajtón lakat van.
Ha cápa lennék sem tudnám szétrágni. Mivel teljessé akartad tenni a dolgot, folyamatosan rajtam van a nyakörv, a bokámon és csuklómon a pánt.
Amik a derekamra rögzített fém övhöz vannak csatolva. Így négy kézláb a legkényelmesebb.
Kaptam fura ruhát is. Na nem estélyit! Overall, de azokon a helyeken, nyílás van rajta. Nem rajongok érte, de itt már nem számít a véleményem.
Annyi előnye van, hogy térdnél párnázott.
Se véleményem se szavam nem lehet. Erről tettél is. Így némaságban vagyok, maximum dünnyögni tudok, vagy morgolódni.
Etetéskor veszed le rólam egyedül harapás elleni maszkot.
Tálam van, amin a nevem van rajta, amit Te adtál.
Mivel dolgozol ezért elég sok időt vagyok egymagam.
Nem tudom hány napja vagyok itt már, de végre nem a ketrecben töltöm a napot.
Viszont a lánc a nyakörvemre van erősítve. Nem tetszik.
Közben, mikor csak teheted nálam vagy, és „szelídíteni” próbálsz.
Több kevesebb sikerrel. Eszközben nem szenvedsz hiányt, azt már megállapítottam.
Pálca, szíj, korbács... Fel vannak sorakoztatva.
Próbálok a bizalmadba férkőzni, hátha felmegyünk a pincéből és kijutok innen végre.
Onnan meg már csak kis lépés a Szabadság!
Nem vagy túl bizalmas hangulatban, ezen a részen.
Eljött a Te időd. Mikor megkívánsz egyszerűen lejössz és kiszolgálod Magad.
Annyit azért elértem, a számba nem mered betenni a legféltettebb kincsed.
Helyette sokszor a fenekem bánja a dolgot, és még tenni sem tudok semmit.
Főleg, ha megpróbálok ellenkezni valahogy.
Pózban nem szenvedsz hiányt az biztos. Oldalról, hátulról, állva, fekve égbe ágaskodó lábaimmal, tusoló alatt, kádban...
Viszont engem nem hagysz elélvezni soha. Már egyre jobban ki vagyok éhezve, de nem és nem. Megoldásképp kaptam erényövet is, nehogy segítsek magamon.
Ez hátba döfés szinte.
Este van és alvás idő, ugyanis felettem alszol az ágyon, míg én alul kucorgok. Jár az agyam, hogyan vehetném el a kulcsokat a zsebedből...