Suum cuique 1. -Bármit, amit megérdemelsz

Előszó
- Mikorra várjalak holnap szerelmem? -kérdezi a buszmegállóban, kezemet elengedve.
- Legkésőbb 8-9 körül jövök, nem akarom elfecsérelni a napunkat.
- Várni foglak - mosolygott, majd elköszönt.
Előveszem a telefonom és tárcsázok. Óráknak tűnnek a csörgések közötti néma szakaszok. A szívem egyre hevesebben ver. *A hívott szám átmenetileg nem kapcsolható*. Lehajtom a fejem és szomorúan konstatálnom,hogy holnap tényleg elég hét órakor kelnem. Hazaérek és kedvetlenül forgolódom órákon át az ágyamba vackolva, az álmot messziről elkerülve. Éles birkabégetés töri meg a szobában honoló csendet. Ez a telefonom lesz. Biztosan csak megakarja köszönni a mai napot és még egyszer elmondani mennyire szeret, ennyi az egész. Unottan nyúlok a készülékért és rá se pillantok a kijelzőre. Megnyitom az üzenetet és átfutom a szememmel, majd a párna alá csúsztatom a telefont.
Jó, jó 6 óra. Ne késs. Fekszem egy darabig, majd, mint a pirítóból a kenyér úgy pattanok fel és halászom ki a telefonomat a párnám alól.
*Csukaa - 6 óra. Ne késs!*
A szívem 0.5 másodperc alatt gyorsul kétszázra és most már nem a kedvetlenség az oka, amitől nem tudok aludni.
Oda értem 6 órára.
Oda értem 9 órára.
____
Szeretők voltunk. Három évig, hétről hétre játszottam ki a perceket, órákat, egy-egy lopott harapásért, csókért, egy-egy pillanatig tartó fájdalomért. Szükségem volt a kiskapukra. Szükségem volt egy biztos kézre. Neki pedig szüksége volt egy szolgára.
Könnyű volt úgy, hogy az egész a barátaink szeme láttára csináltuk. Nincs bűntudatunk. Egyszerűen csak kellettünk egymásnak.
____

- Még ezt az utolsó zsákot pakoljuk be, majd holnap folytatjuk. - szól hozzám már-már frusztrált hangon. Nem túl izgalmas a költözködés előtti macera, az tény.
- Rendben. Fürdés, csucsu vagy még filmeznél?
- Csucsu. Ismerlek már... nincs kedvem elkezdeni egy filmet, aminek a felénél bealudnál - kacsint rám és a fehér beépített szekrény felső ajtajait kitárja és kidobálja az ingeket, zakókat és mindenféle vállfás ruhát.
- Hagyj kint egy inget is nadrággal, sose tudhatod kit temetünk még a hónapban - nézek rá teljes komolysággal.
- Szeretem a humorod - nevetünk - de igen, jó ötlet. - leveszi a pólóját és felkapja az első inget, amit jónak vél. Végig mérem. Három év után is eltudok képedni,hogy milyen jóképű és mennyire elegáns tud lenni. Egy fél éve élünk együtt és azóta kétszer láttam ingben. Kár, hogy egyáltalán nem az öltönyben paskolós dominancia híve. Észreveszi,hogy elhomályosul a tekintetem.
- Amíg megerőszakolsz a szemeddel, a kezeid is járhatnának, mert sose leszünk kész. - dobta hozzám a levetett inget.
- Vegyél vissza az arcodból haver, mert ráderesztem a titán hordát - és gyömöszölöm be az ingeket a zsákba.
Alig 10 percbe telik, a több hetes 'gyakorlással' a hátunk mögött.
- Na megyek zuhanyozni, addig gyújts rá aztán gyere te is. - bólintok.
Elszívom a cigarettám majd én is ellibbenek zuhanyozni.
Épp a törölközőmért nyúlok, amikor benyit. Leteszi a köntösöm összebugyolálva a mosógépre és kacsintva távozik. Sunyi. Egyértelműen sunyi.
Megszárítom magam és megnézem mi van a köntösben. Tüll szoknya, egy nem sokat takaró míder, a kedvenc batmenes nyakkendőm és még valami. Valami egészen új. Egy gyönyörű csipkerózsás térdfix. Gyönyörködöm benne, aztán visszatérek a földre és azonnal öltözni kezdek. Bután érzem magam, mert a fürdőből egyenesen a szobába kell mennem, sehol egy nagy tükör út közben. Nem érzem magam kényelmesen, de ő lát nap, mint nap; tudja mit akar. Összekötöm magamon a köntöst és a szobába megyek. Benyitok. Teljes sötétség.
Levakarom magamról a köntöst és felakasztom, közben belerúgok valamibe, ami nem esik jól.
- Én a helyedben felvenném - szólal meg. Lehajolok és kitapogatom mi az.
A szegecses magassarkúm. Felküzdöm a lábaimra és amikor kiegyenesedek, felkapcsolódik a sólámpa.
Eláll a lélegzetem a látványtól. Az én Uram, akit tisztelek és bálványozok, ingben és öltönynadrágban az ágyon ülve, a felhúzott lábán kötéllel, a másik combján pedig egy vibrátorral, kezében egy könyvel; kaján mosollyal az arcán vár rám.
Nem jutok szóhoz. Végigmér. Int, hogy menjek közelebb. Óvatosan felküzdöm magam a lábai elé, úgy,hogy a magassarkúval ne tegyek kárt a matracban. A kezével megfogja a kezem és a kemény farkára vezeti.
- Tetszel. - majd a hátam mögé tolja a kezem és utasít,hogy üljek a sarkamra és maradjak is úgy. Felszisszenek, amikor váratlanul a szegecsek a fenekembe fúródnak. Felnevet, majd elkezd olvasni. Már legalább húsz perce ülök így és hallgatom, ahogy a mindig kellemes hangján olvas, néha rám-rám sandít.
- Kellemetlen már az ücsörgés? - kérdezi,rám se nézve.
- A fenekem már az erőteljes zsibbadtság állapotában van, de nem panaszkodom - szólok halkan.
-Jó, válassz - bök a kötél és a vibrátor felé. A kötélre mutatok. Utasít, hogy tegyem szét a lábaim, én pedig engedelmeskedem. A vibrátort a számba dugja,hogy nedvesítsem meg, majd a tüll szoknya alá csúsztatva belém dugja.
- Szorítsd össze a lábad és maradj úgy. - A könyv további szakaszait teljes lélekjelenlét nélkül hallgatom. Észreveszi egy idő után.
- Szóval a kötél. Rendben kis ribancom, tessék szépen megfordulni. 100-ig számolsz és, ha addig nem csúszik ki a vibrátor, megköszönheted; ha kicsúszik kezdjük előröl a számolást, de bizgenytű nélkül. Értve?
- Igen Uram -hajtottam le a fejem.
- Na pucsíts te ribanc! - Megfordulok és olyan magasra emelem a fenekem, amennyire tudom, remélve,hogy a vibrátor bent marad.
Erőteljes suhintás a fenekem bal felén és egy satnya fájdalommal teli ' EGY ' csúszik ki a számon.
- Nem hallom ribanc! - és ezzel egy még erősebbet mér a fenekemre.
- KETTŐ - kiáltanám, de kissé elfúl a hangom. Sose szokta ilyen erősen kezdeni, de kibírom. Ma kibírom. Megszegte az ígéretét. Garantálta,hogy soha nem fog ingben dominálni.
És ahogy ezen gondolkozom még egy ütés, és még egy és még tíz, ötven és a kínkeserves 100-ig eljutunk. A vibrátor is bennem marad.
- Száz. -nyögöm ki egyértelműen.
- Remek, nem hiába vagy a kedvenc szolgám - ezzel megpaskolja a fenekem.
- Szeretném megköszönni Uram - fordulok meg kicsit ügyetlenül még a combjaimon és fenekemen végigfutó fájdalom miatt.
- Gyere, int magához. - Kibontom a nadrágját és leveszem róla. Az alsónadrágját sem hagyom fent. A makkja a saját elő spermájától csillog és alatta legalább akkora tócsa, mint az én lábam közt. Kezembe veszem a farkát és a combja tövéről lenyalom, ami engem illet. Elképesztő,hogy néha mennyire izgalomba tudom hozni, még egy testképzavaroshoz képest is.
Finoman végighúzom nedves nyelvem a farka tövétől egészen a makkjáig. Mély sóhaj tölti be a szobát.
- Imádom, amikor fájdalomtól könnyezve számolsz. Büszke vagyok rád, ugye tudod kicsi ribanc -ezzel megsimogatja a hajam és ezzel a lendülettel elkezdi dugni a számat.
Alig kapok levegőt...