Tanárnőm, Úrnőm és Kulcsőrzőm egy személyben IX.

9. rész
A következő héten óra után Eszter behívott az irodájába. A forgatókönyv ugyanaz volt. Én összepakoltam, megvártam kint, a terem előtt a folyosón, Ő volt az utolsó, bezárta a termet. Rám nézett széles mosollyal:
- Gyere Velem akkor, légszíves! – ezzel elindultunk, mellette mentem, ami nagyon jó érzés volt, mert eddig mindig mögötte kellett mennem, de mostanra már olyan közel kerültünk egymáshoz, hogy nyugodtan tudtam mellette menni.
Amikor beértünk a tanszék előterébe, ott ült Laura, megont dolgozott a gépnél. Köszöntem Neki:
- Szia Lau! – Ő visszaköszönt és megkérdezte, hogy vagyok, mondtam, hogy jól, minden rendben van. Ezután bementünk a tanáriba, Eszter irodájába. Ő becsukta utánunk az ajtót, majd hellyel kínált:
- Foglalj helyet, Balázs! – azzal kihúzta Nekem a széket.
- Köszönöm! – feleltem Én és leültem. Ő is leült Velem szembe. Most észrevétlenül, lopva odapillantottam a gyönyörű dekoltázsára, most jó, hogy ilyen közelről láttam, órán, hiába ülök első sorban, nem volt olyan közel.
- Hogy vagy? – kérdezte Tőlem.
- Köszi szépen, jól, és Te? – viszonoztam a kedvességét, de hirtelen megváltozott az arca.
- Balázs, azt kértem, hogy csak otthon, az Én lakásomban tegezzél! Kérlek, ehhez tartsd magad!
- Ja,..igen, Tanárnő, elnézést..
- Nem tudhatja meg senki, hogy megengedtem, hogy tegezzél, még ha csak a saját lakásomban is. Na, ez utóbbit meg pláne nem kéne publikussá tenni, hogy átjársz hozzám.
- Igen, bocsánat.
- Na azért. Szóval – sóhajtott mosolyogva – a vasárnapról kéne beszélnünk. A helyzet az, hogy közbejött valami és össze kéne futnom egy kedves ismerősömmel, de ugyanakkor be is kéne vásárolnom.
- Értem.
- Nem tudom, hogy hogyan fogom megoldani, de azon gondolkodtam, mi lenne, ha elmennénk ketten vásárolni, még mielőtt összefutnék Szilvivel, majd utána ebédelhetnénk egyet hármasban. Úgy értem…
- Rendben van, örömmel! Semmi akadálya! – fúú, de örültem magamban. Nem csak azért, mert amikor említette ezt a Szilvit vagy kit, és megnyugodtam, hogy nem pasizni megy el, hanem hogy ebédre hívott, még ha egy harmadik személy ott is lesz. Üsse kő!
- Ha tudnál egy kicsit előbb jönni vasárnap az jó lenne, mert ara gondoltam, hogy a házimunkát azt megcsinálom én szombaton, megpróbálok rá időt szakítani, és akkor a délelőtt folyamán segíthetnél Nekem bevásárolni, utána meg akkor összefutnánk Szilvivel és megkajálnánk. Persze csak ha van kedved – nézett rám kedvesen.
- Persze, örülnék Neki! Szívesen megyek hamarabb, tényleg nem probléma!
- És természetesen fizetem Neked minden órát, csak fogadd már el végre! – nevetett hangosan.
- Jóóó..persze, nem arról van szó. Akkor hányra menjek hozzád? – kérdeztem, mire nem kaptam választ, csak elfordította a fejét oldalra és felvonta a szemöldökét, sejtelmes tekintettel nézett engem. Aztán észbe kaptam – mármint..bocsánat,..úgy értem, hány órára mehetek a Tanárnőhöz?
- Fél 9-re tudsz jönni? Az nem túl korai?
- Persze, hogyne! Az jó! Köszönöm szépen!
- Szívesen, és én köszönöm! És még valami, Balázs. Szilvi…hogy is mondjam..eléggé jóban vagyok Vele, középiskolás barátnőm, már elég régóta ismerem. Nem igazán vannak egymás előtt titkaink, úgyhogy valószínűleg meg fogja kérdezni, hogy ki vagy Te és hogy kerülsz a képbe. Nyugodtan mondd meg Neki az igazat – mosolygott Rám.
- Persze, hogyne! – na ezt most nem tudtam mire vélni. Kétes érzelmek kavarogtak bennem.
- Akkor jó! – ezzel felállt, s ezért Én is. Megkerülte az asztalt, elindult felém – nyugodtan mondd meg Neki, hogy Nálam dolgozol, meg azt is, hogy segítesz a projektben, Ő tudhatja, hogy egy hallgatóm vagy és átjársz hozzám. – közelebb ért hozzám és ekkor kicsit elhalkult a hangja, úgy folytatta – Ezzel semmi gond nincsen, Én is el fogom Neki mondani, hogy…szóval…megvigasztaltál, amikor szar passzban voltam..elnézést a kifejezésért.
- Ugyan…
- Ővele nagyon jó barátnők vagyunk, úgyhogy nem kell előtte titkolózni. De itt, a suliban ne terjesszed, hogy feljársz a lakásomra, ezt nem tudhatja meg senki. De tényleg.
- Tudom, Tanárnő, tudom. – néztem vissza rá komolyan.
- És ha nem akarod, nem fogom megemlíteni Neki, hogy…ömm..hogyan is indítottál Nálam. – nézett rám sejtelmesen, nem tudtam, mire gondolt. Egy pár pillanatig csak nézett rám, majd amikor látta, hogy nem tudom mire vélni a mondatot, hozzátette: - Hogy fogalmazást írattam Veled. – erre félig zavartan, félig őszintén felnevettem, Ő is vigyorgott, szélesen kitárta a foga fehérjét, majd pajkosan megbökte a mutatóujjával a mellemet – Te kis szemtelen diák! - vigyorgott tovább, az összes foga látszott. Én csak zavaromban meg szégyenemben nevettem, de nem hiszem, hogy észrevette, szerintem azt hitte, őszintén nevetek. Én is a szemébe néztem.
- Hát jó – törtem meg a kellemetlen szituációt – akkor vasárnap fél 9?
- Így igaz. Ne késsél, légy szíves, vagy ha mégis, akkor küldj smst-t.
- Rendben van, ott leszek időre!
- Várlak majd – azzal rám mosolygott, odahajolt felém puszira, de azzal a lendülettel, szinte ugyanabban a pillanatban vissza is húzta a fejét – ömm…iskolában vagyunk.. –harapta össze a száját.
- Hát igen – nevettem. –Akkor viszontlátásra!
- Szia! – kinyitotta az ajtót, én kimentem. Amikor kint voltam, még egyszer megfordultam, összenéztünk. Én integettem Neki a kezemmel, Ő pedig kacsintott egyet, majd becsukta az ajtót. Lautól elköszöntem, kimentem a tanszékről, mentem következő órámra.

Azért az kicsit elgondolkodtatott, amit mondott, mármint Szilviről. Azt mondta, barátnők, de nagyon nehezen akarta ezt kinyögni. Azt is mondta, nincsenek egymás előtt titkaik, mindent megbeszélnek. Mesélt ugyan volt barátairól, és egy szóval sem említette, de remélem, nem azért van, mert a lányokat szereti. Az most nem esne jól, főleg az után, ahogy most viszonyult hozzám. Megbökte a mellem, és rám kacsintott. Szerintem kedvel. De van egy barátnője, akivel „jóban vannak” és nincsenek egymás előtt titkaik. Na, ezen igazodj ki.