Az eskütétel

Éppen végeztem az Urnőm által rámbizott feladatokkal amikor belépett Izabella, hogy Urnőnk hivat benünket. Sietve mentünk Urnőnk szine elé.
Ahogy beléptünk a szobába leborultunk Urnőnk lábai elött és szerre megcsokoltuk gyönyörű lábait, elöbb Izabella majd én.
-Van egy jó hirem a számotokra. Kiváncsiak vagytok, hogy mi az?
-Igen Urnőnk – feleltük egyszerre.
-Nos, mivel, hogy régota szolgáltok már engem és mindig pontosan teljesititek a parancsaimat ezért úgy döntöttem, hogy igazi rabszolgáimmá avatlak benneteket. Vasárnap letehetitek a rabszolga esküt a labaim elött és onnantol kezdve igazi rabszolgáim lesztek.
Köszönjük Urnőnk – mondtuk és ismét odaborultunk a lábaihoz és elkezdtük csokolgatni.
Igy probáltuk meg kifejezni hálánkat amiért Urnőnk ilyen kegyes hozzánk.
Hihetetlenül boldogok voltunk, ugyanis oriási megtiszteltetés ért azáltal, hogy Urnőnk meghozta ezt a döntést, hogy felavat igazi rabszolgának. Meg kell emlitsem, hogy mindig rengeteg rabszolga jelölt nyüzsög Renáta Urnő lábai elött de csak nagyon kevesen jutnak el oda, hogy igazi rabszolgává váljanak és sokan évekig szolgálnak amig kiérdemlik ezt a kiváltságot és vannak akiket sosem avat fel igazi rabszolgának és az ilyenek mindig le vannak nézve az igazi rabszolgák által is és nem járulhatnak Urnőjük lábai elé csak kulönleges alkalmakkor vagy ha az Urnő hivatja öket.
És még számtalan hátránya van annak ha valakit nem avat fel az Urnő igazi rabszolgának.
De nincs mit tenni, szolgálni kell, szenvedni és türelmesen várni, hogy talán majd egy szép napon Urnönk letekint ránk és valamiért érdemesnek tart arra, hogy rabszolgájává avasson.
És nekünk ma jött el ez a nap és, ezért kimondhatatlanul boldogok voltunk Izabellával eggyütt.
Köszönjük Urnőnk – egyre csak mondogattuk és közben csokolgattuk felséges lábait.
Elég! – mondta Urnőnk határozott hangon – Még nem tettétek le az esküt, tehát még nem vagytok méltoak, hogy lábaimat kényeztessétek. Menjetek és keszüljetek a holnapi eskűtetelre. És tanuljátok meg a rabszolga 10 parancsolatát mert ha csak egy vesszőt is hibaztok soha nem lesztek a rabszolgáim. Megertettétek?
Igen Urnőnk. – feleltük egyszerre. Aztán meg egy-egy utolsó csokot nyomtunk Urnőnk lábaira és visszatértünk a mi szobánkba, hogy meltoképpen felkészülhessunk az eskűtételre.
Annyira izgatottak voltunk, hogy aludni sem tudtunk, egéssz éjjel csak az járt a fejünkbe, hogy milyen szerencsések vagyunk.
Másnap reggel azzal kezdtük, hogy virágot és ajándékot vásároltunk Urnőnknek, hogy kifejezzük hálánkat a jóságáért.
Aztán szépen felöltöztünk az alkalomhoz illően, még egyszer utoljára elismételtük a rabszolga 10 parancsolatát és pontosan 12 orakor ott voltunk a terem elott ahol Urnonk a szertartásokat szokta tartani. Kis várakozás után kinyilt az ajtó és kijött egy rabszolgalány aki behivott minket. Bementünk a terembe, velunk szembe egy 50-60 cm magas dobogó volt elhelyezve, azon volt egy oriás bőrfotel amelyben Urnőnk ült, ketoldalt pedig a már igazi rabszolgák sorakoztak térden állva. Jobbról a lányok, balról a fiuk. Ők mind szerencsés emberek.
Bementünk a két sor rabszolga közt, a dobogó előtt megáltunk, letérdeltünk és lehajtott fejjel vartuk, hogy Urnőnk elkezdje a szertartást.
Hűséges rabszolgáim - kezdete a beszédet Urnőnk. Azért hivtalak őssze benneteket, hogy tanui lehessetek amint ez a lány es ez a fiu a rabszolgaimmá válnak.
Ti mit szoltok hüséges rabszolgáim, meltóak ezek, hogy rabszolgáim legyenek?
Neeem! – felelték korusban.
-Nos hallotátok Izabella és Levente, a többiek szerint nem vagytok méltóak arra, hogy rabszolgáim legyetek. Ti mit szoltok ehez?
-Szerintetek méltóak vagytok?
-Nem Urnőm, nem vagyunk méltóak. – feleltük egyszerre.
-Igy van, valóban nem vagytok meltóak. Tulajdonképpen senki sem meltó arra, hogy a rabszolgám legyen, ők is csak az én jóságomnak köszönhetően lettek azok es ti is csak azért lesztek, mert önerőből képtelenek lennétek kiérdemelni.
Azonban még egy utolsó probatételen át kell esnetek mielött lábaim elé jarulnátok, hogy letegyétek a rabszolgai esküt.
- Megtanultátok a rabszolga tizparancsolatát?
-Igen Urnőnk – válaszoltuk.
-Biztos?! – kerdezte szigoruan.
-Igen Urnőnk.
-Rendben, remélem nem fogok csalodni bennetek.
-Akkor Izabella mond el az első parancsolatot.
-A szolga állandoan és feltétel nélkül rendelkezésre bocsájtja testét és szolgálatait Urnője számára. Minden parancsát engedelmesen és azonnal végrehajtja.
Urnője szolgálatában élvezetet talál, és hálás érte.
-Jól van – mondta Urnőnk.
-Most te jőssz Levente. Mond el a negyedik parancsolatot.
-Az Urnő tetszése szerint megbüntetheti a szolgát. A szolgának joga van sirni, könyörögni, stb. a félelemtől és fájdalomtól; de feltétlenül elfogadja és belátja, hogy a büntetés nevelő célzatú és saját érdekében történik. Az Urnőnek joga van a szolga elnémitáséra, és/vagy büntetésének enyhitésére vagy fokozására.
-Rendben, látom felkészültetek.
-Most pedig szerre járuljatok lábaim elé, hogy felavathassalak Igazi rabszolgáimmá.
Elsőnek Izabella térdelt oda a dobogohoz es fejét a dobogó szélére hajtotta.
Ekkor Urnőnk felált, a dobogó széléhez sétált és ráhejezte lábát Izabella fejére.
Most pedig mond utánam az eskű szövegét: „Én Izabella ezennel esküszöm, hogy Renáta Urnő alázatos és hüséges rabszolgája leszek. Minden emberi jogomrol lemondok és életem irányitását teljes mértékben Urnőmre bizom. Minden parancsát és kivánságát azonnal és feltétel nélkül teljesitem. Az általa összeálitott tizparancsolat és szerzödés minden pontját betartom. Isten engem ugy segéljen.”
Közben én is odatérdeltem Izabella mellé és a fejemet a szinpadra fektettem.
Urnőnk levette a lábát Izabella fejéről és az én fejemre helyezte.
Miután én is elmondtam az eskű szövegét Urnőnk utasitotta a rabszolgákat, hogy keszitsenek elő minket a megbéjegzéshez.
Azok pedig megfogtak minket és kikötöztek egy-egy asztalra. Mindkét kezünket és lábunkat két-két helyen jó erőssen odaszijazták, hogy moccani sem tudtunk. Közben az egyik rabszolgalány egy hosszú vasat hejezett a tüzbe amelynek az egyik végén müanyag fogó volt a másig végén meg egy R betű ami Renáta Urnő védjegye volt. Ezzel a vassal kellet Urnőnk megbéjegezzen minket. Tudtuk mindketten, hogy fájdalmas pillanatok következnek de ha igazi rabszolgák akartunk lenni muszáj volt kibirni ezt is. Mert egy igazi rabszolga Urnője minden akaratának alá kell vesse magát.
Közben a vas kivörösödött a tűzbe, Urnőnk odasétált, kivette a béjegző vasat a tűzből és lassu de határozott léptekkel elindult Izabella felé. A lány reszketett a félelemtől de a vágy, hogy végre Renáta Urnő rabszolgája lehesen mindennél erősebb volt.
Urnőnk feléje tartotta a vasat, hogy a lány érezhesse a felhevült vas melegét és azt mondta: Ez a béjeg lessz alárendeltséged jelképe, egy életen át hordani fogod, innentől az életeddel én rendelkezem. Majd rányomta a vasat Izabella jobb alkarjára miközben azt mondta: Ezennel rabszolgámmá avatlak. A lány visitott a fájdalomtól de még valahogy sikerült kinyögnie: Köszönöm Urnőm. Igazi megtiszteltetés, hogy téged szolgálhatlak.
Közben Urnőnk átlépett hozzám a forró vassal és azt mondta: Levente, viseld büszkén ezt a béjeget ami rabszolgaságod első napjára fog emlékeztetni és rányomta a forró vasat a jobb alkaromra.
-Ezennel rabszolgámmá avatlak.
Izabellához hasonloan én is orditottam a fájdalomtól majd amikor szohoz tudtam jutni én is megköszöntem Urnőnknek, hogy ekkora megtiszteltetésbe részesitett minket.
Majd Urnőnk utasitotta a rabszolgákot, hogy oldozzanak el mimket és kiszitsék elő az ünnepséget annak örömére, hogy Urnőnk rabszolga farmja ujabb két taggal gyarapodott majd leült a nagy börfotelbe és onnan figyelte, hogy rabszolgái miként teljesitik a parancsait.
Mi Izabellával elérkezetnek láttuk a pillanatot, hogy átadjuk az ajándekainkat Urnőnknek ezzel is kifejezve hálánkat, hogy ilyen kegyes volt hozzánk és rabszolgáivá avatott minket. Odatérdeltünk Urnőnk lábai elé és átadtunk egy oriási virágcsokrot amit közösen csináltattunk majd először izabella adta át az ajandékát. Urnőnk kibontotta és egy szép arany bokalánc volt benne. Urnőnk hosszan nézegette miközben Izabella igy szolt:
-Segithetek feltenni Urnőm?
-Hát persze. – válaszolta Urnőnk majd Izabella kezébe adta az arnyláncot.
A lány lehajolt és gyengéd mozdulatokkal felcsatolta Urnőnk jobb lábára a bokaláncot majd lábat csokolt. Ekkor Urnőnk felém forditotta a tekintetét én pedig remegő kézzel átnyujtottam az ajandékomat egy kis dobozkában. Mikor Urnőnk kinyitotta egy lábujgyürű volt benne szintén aranyból.
-Urnőm megengeded, hogy felhuzzam gyönyörű lábadra?
Ő pedig bolintott, hogy igen. Én meg alázatosan odahajoltam a bal lábához, gyengéd mozdulatokkal lehuztam a gyönyörű magassarkú cipőjét majd megcsokoltam a lábát, felhuztam a gyürüt a második ujára majd ujra lábat csokoltam és visszahuztam a cipőjét.
Ezután mindketten leborultunk Urnőnk lábai elé és vártuk további utasitásait.
És most eljött az a pillanat amikor elöször kiszolgálhatjátok Urnőtőket – mondta – hozzatok pezsgőt, hogy megünnepelhessük a rabszolgává avatásotokat.
Örömmel ugrottunk mind a ketten, én a pezsgőért Izabella meg a poharakért.
-Csak nem gondoljátok, hogy egyforma pohárból fogtok inni velem.
-Nem Urnőm felelte izabella és félre tett ketőtt a poharak közül. Aztán mindketten leborultunk Urnőnk lábai elé és lehuztuk a gyönyöru magassarku cipőit.
Majd kitöltöttem a pezsgőt elöször Urnőnknek a poharába majd nekünk a cipőibe.
-Nem is tudjátok, hogy milyen szerncsések vagytok, hogy velem pezsgözhettek – mondta Urnőnk. Micsoda megtiszteltetés, hogy a cipőimből ihattok.
-Köszönjük Urnőnk, mondtuk egyszerre. Aztán kiittuk a pezsgőt a cipőiből.
-Most pedig töltsetek a többieknek is és kezdödjön el az ünnepség.
Mi elkezdtünk töltögetni miközben arra gondoltunk, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy végre teljesült egy régóta dédelgetett álmunk, hogy Renáta Urnő rabszolgái lehessünk.