Cikkek idő szerint
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Áttörés

Törölt felhasználó
2014. 04. 06. 15:58 | Megjelent: 1078x
Téli estéinket rendszerint kettesben töltöttük, jó érzés volt munka után hazatérni a közös otthonunkba. Néha kimozdultunk egy-egy kulturális esemény kedvéért, de kerültük a nagy tömegeket. Látszólagos harmóniában éltünk, egyik este nagyon összevesztünk valami apróságon. Kimondatlanul is pattogott köztünk a levegő, elvonultunk, nem bírtuk egymás jelenlétét. A kanapén ült a gépével az ölében, én pedig a konyhában támasztottam a pultot. Kis csatározások voltak ezek, de egyre inkább elvadítottak egymástól. Ki nem állhatom amikor messzire sodródik tőlem. Besétáltam, és hátulról átkaroltam a nyakát. Beszippantottam az illatát, az arcom hozzásimítottam az állához.
- Mit csinálsz? - törtem meg a csendet.
Válaszként lerázott magáról. Minden alkalmat kudarcként éltem meg, mikor elutasította a fizikai közeledésem. Ha már szellemileg nem egyezünk, legalább szexuálisan, de ha az nincs, mi marad?
Leültem a szemben lévő fotelbe és agyaltam. Lecsúsztam a földre, és négykézláb lassan elé másztam. A sarkamra ültem és vártam. Minden erejével azon volt, hogy ne koncentráljon rám, a homlokát összeráncolta, jobban összpontosított a kijelzőre.
- Beszéljünk. Látom, hogy feszült vagy.
- Ezek a napi szarságok megeszik a kapcsolatunkat. - még mindig levegőnek néz.
- Tudom, egyszerűen... csak nem tudok uralkodni magamon néha.
- Nem érdekelnek a kifogásaid, elegem volt belőled. Nem vágyom veszekedésre. Szétmegy tőled a fejem.
- De... - közbevágott.
- Nincs de...
Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy itt most ez ennyi. Kezeim felkúsztak a térdére és meglöktem, hogy figyeljen rám.
- Hagyj békén mára. - mondta kissé ingerülten.
- Mitől éreznéd magad jobban?
- Ha ma már nem látnálak. Itt alszom a kanapén, menj be.
- Tudod mit? Vezesd le a feszültséged. Itt vagyok, mondj el bárminek, csak lépjünk ezen túl.
- Nem te vagyok, nekem ez nem ilyen egyszerű.
- Próbáljuk meg. Hallgatlak. - tényleg ezt akartam.
Felállt, mély levegőt vett, körbejárt, a hátam mögé került. Vártam, hogy mondjon valamit. Visszaült, előrehajolt hozzám és beindult. Olyan dolgokat vágott a fejemhez, amiben teljesen igaza volt.
- Megőrjítenek a kötözködéseid, a dolgok amiket nem tudsz értékelni, a sokszor gyermeteg gondolkodásod és amikor meg akarsz győzni a faszságaidról.
- Ilyenkor megpofoznál?
- Legszívesebben igen.
- Hát rajta, ha szerinted azt érdemlem. Pofozz fel.
Ismét felállt, mintha gondolkodna, hogy megtegye-e vagy sem. Követtem a tekintetemmel, közben magyarázott. Alázatosságom lassan kezdett célt érni, láttam a nadrágján keresztül is. Mikor újra elém került végigsimítottam a domborulatán.
- Ezzel nem mész semmire. Nem jelent semmit, hogy feláll rád a farkam, kívánatos vagy így. Ennyi. - leült.
Odasimultam, a melleimet a lábaihoz nyomtam és masszírozni kezdtem a farkát.
- Nem baj. Csináljuk így. - már húztam le a cipzárt.
- Nem lehet mindent dugással megoldani, mondom, hogy ez most kevés! - ingerültebb lett.
Elővettem a farkát és húzogattam rajta a kezem, közben figyeltem.
- Mit akarsz?
- Szopni.
- Beteg vagy. - mondta.
- Lehet. De ha ez segít, hogy megnyugodj... - már a golyóit nyalogattam.
Elkapta a hajam és ráhúzott a farkára. Tolta tövig, a csípőjével felfelé mozogva rásegített, éreztem, hogy dühből csinálja. Alig engedett levegőhöz jutni, folyt a nyálam a nadrágján. Engedtem neki, nem álltam ellent, engedje ki ami benne van.
Fel voltam készülve egy esetleges pofonra, abban a helyzetben bármit elviseltem volna. Felállt, a kezeimet leengedtem, tudtam nem lesz rájuk szükségem. Mindkét kezével fogta a fejem, a nyakam, és ütemesen dugta a szám. Nem törődött semmivel, becsukott szemmel élvezte ahogy a faszát a torkomig nyomja. Hangján éreztem, hogy nemsokára elélvez, a lökései is egyre mélyebbek voltak, nyelvem dolgozott a szerszáma alsó részén, megpróbáltam a lehető legnagyobb gyönyörre rásegíteni. Nem mertem megzavarni, tűrtem hogy a száma élvez, megéreztem spermája ízét és csak nyeltem, szívtam magamba minden cseppjét. Ahogy voltunk, még mindig a hajamat tartva lehuppant a kanapéra, lehúzott a farkáról.
- Ritkán mutatom, de sokat jelentesz nekem. Amikor kevés a szó, nem marad más, csak az abszolút engedelmesség.

Hozzászólások (1)

A hozzászólások belépés után olvashatók.