Nőuralom 9

Igen kényelmetlen volt ez a térdepelés. Szerencsémre egy idő múlva elkezdtek hívogatni telefonon. Viki vette fel, majd elengedett, hogy beszélhessek. Előbb Cintiával beszéltem, máris el kellett indulnom érte. Majd Lil hívott, persze a legrosszabbkor, amikor épp Cintiára vártam egy ház előtt.
- rex, elfogyott a Martinink, menj és vegyél két üveggel. Egy fehéret és egy pirosat.
- Értettem Lil kisasszony, azonnal viszek, amint édesanyja végzett velem. Most épp őt várom.
- Nekem ne dumálj, tedd amit mondtam.
- Igenis, teszem amint tudom, igyekezni fogok.
- Nem, most akarom (szerintem kicsit sokat ivott)
- Megbeszélem édesanyjával, egy pillanat.
- Nem. Azt teszed amint mondtam. Most.
- Igenis Lil kisasszony (nem megy másképp, talán így megszabadulok).
- És ezért még számolunk amiért ellenkeztél. Mikor érsz ide?
- Talán fél óra alatt.
- Húsz percet kapsz. És két pofont amikor ideérsz.
- Igenis, Lil kisasszony.
Most mi legyen? Remélem Cintia hamar jön. Fejben elterveztem az útvonalat, az éjjel-nappali boltot ahol vásárolni fogok, mindent, de az időbe nem férhetek be. Ekkor érkezett Cintia, azonnal kiugrottam és kinyitottam neki az ajtót. Farmer szoknyájában igen jól nézett ki, át is villant az a gondolat, hogy milyen jó lenne mégis inkább igazi párnak lenni, együtt bulizni, megölelni. Ám a következő pillanatban már Lil feladata töltötte ki a gondolati teremet nyomasztóan, fájdalmasan.
- Üdvözlöm asszonyom. Remélem jól szórakozott.
- Semmi közöd hozzá.
- Igenis, bocsánatot kérek. Kérem engedje meg, hogy hazafele előbb Lilnek vihessek két üveg pezsgőt, az imént kért meg.
- Előbb hazaviszel, fáradt vagyok. És emlékeztess holnap a büntetésedre, most nincs kedvem hozzád.
- Értettem asszonyom.
Valóban nem volt jó kedvében, valamiért nem telt tökéletesen az estéje. Éreztem, hogy hamarosan én sem leszek jó kedvű. Fél óra helyett, vagyis húsz perc ehelyett közel egy órába került mire a két üveg pezsgővel odaértem. Előtte küldtem egy sms-t, hogy késni fogok, de nem kaptam rá választ. Odaérve kiszálltam és a kapuhoz mentem. Szép kertvárosi ház volt, csendes környéken, bár itt most buli volt a javából. A zene kiszűrődött az utcára és az udvarról is zsivaj hallatszott. Megint sms-t küldtem, jelentve, hogy megérkeztem az itallal. Megint semmi. Ott álltam sután a kapu előtt az utcán. Fontolgattam, hogy becsengetek, de inkább megcsörgettem Lilt, remélve, hogy felveszi és talán el is felejtette a késést. Nem vette fel, de egy kis idő múlva kinyílt a kapu és egy fiatal nő jött ki, nem ismertem. Magas, csinos nő, vagy nevezhetem lánynak is, Lillel egyidős lehetett, talán a házigazda. Nem tudtam eldönteni, hogy mini szoknya, vagy rövid nadrág van-e rajta, de igen csinos volt. Hosszú, barna, göndör haja volt és látszott, hogy elég sokat ivott, csillogtak a szemei.
- Te vagy rex?
- Igenis kisasszony, Lilnek hoztam ezt a két üveg pezsgőt. Odaadhatom?
- Én is hoztam neked valamit. Lépj csak be és tedd le amit hoztál.
Beléptem és a kapun belül letettem a szatyrot az üvegekkel. Amint megfordultam máris kaptam egy pofont. Olyan hirtelen jött, hogy nem is vettem észre. Eléggé erős volt egy lánytól. Nem csattant nagyot, fordulatból kapott el, de kicsit megtántorodtam. Mire felocsúdtam kaptam egyet a másik oldalról is. Egy rövid pillanatig ösztönösen védekezni próbáltam, de még csírájában megállítottam a mozdulataimat. Nem védekezhetek ilyen helyzetben.
- Ezt Lil küldte neked. A késésért. És tőlem is kapsz valamit.
A következő pillanatban egy rúgást éreztem a lábaim között. Nem talált el tökéletesen, de azért fájt.
- Köszönöm kisasszony, kérem bocsásson...
- Pofa be, nem kérdeztelek. Mindent tudok rólad. Most mész és hozol pár citromos sört, jófélét. És két kólát, egy tonikot és két kiló virslit. Igyekezz.
Mire válaszolhattam volna hátat fordított és elment. Égő arccal és sajgó ágyékkal somfordáltam el a legközelebbi Tesco felé. Éreztem, hogy egyre rosszabbra fordul sorsom, immár egyre többen uralkodnak rajtam. Remélem bírni fogom. Szerencsére a vezetés miatt nem volt tilos ennem, így magamnak is vettem két zacskós szendvicset és egy ásványvizet. Útközben felfaltam, így kicsit erőre kaptam, tudtam, hogy szükségem lesz rá.
Odaérve megint Lilt hívtam, ki is jött az iménti lánnyal együtt. Jó hangulatban voltak, nevettek.
- Szia rex, hallom megismerkedtél Noémivel.
- Igen, Lil kisasszony. Parancsoljon, amit kértek.
- Add csak ide. Most mehetsz haza, de reggel jönnöd kell takarítani. Noémi szülei délután érnek haza, addigra a lakásnak ragyogna kell. Majd hívlak amikor végeztünk, itt fogok aludni.
- És hozzál zsákokat a szemétnek, sok lesz - így Noémi.
- Igenis Noémi kisasszony.
Erre úgy elkezdtek nevetni mindketten, mintha valami jó vicc lett volna. Meg is fordultak, visszamentek a házba, én pedig hazamentem és reméltem, hogy már mindenki alszik, így én is lepihenhetek reggelig. Tévedtem. Beléptem és megláttam Marcsi sáros csizmáit. Még mindig a tévét nézték. Illedelmesen beköszöntem, remélve, hogy nem lesz rám szükségük. Megint tévedtem. Viki szólt előbb.
- rex, hozz valami nassolni valót.
- És nekem kólát vagy hasonlót - szólt Marcsi.
- Igenis hölgyeim, máris hozok.
Körülnéztem a konyhában, volt is minden, mert előrelátóan vásároltam. Tálcán vittem és le akartam tenni a kis asztalra eléjük. De ott voltak a lábaik. Viki hamar megoldotta a helyzetet.
- Térdelj csak ide mellénk és tartsd a tálcát. Úgy, kicsit odébb, ne lásd a tévét. És minket se bámulj, idegesít. Hajtsd le a fejed. Nyújtsd közelebb, ne mozogj.
- Már megint kutyaszorítóba kerültem. Pillanatok múlva fájtak a térdeim és a kezeim is a kinyújtott helyzet miatt. Észrevétlenül közelebb csúsztam, hogy a kezeimet beljebb húzhassam. Valami thrillert néztek, mert nem foglalkoztak velem, megint levegő voltam. Egy ideig. Aztán Marcsi szólalt meg.
- Te Viki, olyan kemény ez a kis asztal. Nincs valami puhább?
- Mire gondoltál?
- Hát rexnek a hátára. Kényelmesebb lenne a lábainknak.
- Marcsi te zseni vagy - mosolyodott el Viki. rex, told odébb az asztalt, tedd oda a tálcát és állj négykézláb. Jó, most kicsit közelebb, kicsit lejjebb, jó.
Eleinte jobb volt a helyzet, a térdeim kevésbé fájtak. De apránként elgémberedtem a mozdulatlanság miatt. Marcsi szórakozottan püfölgetett a sarkával miközben a filmet nézte. Viki pedig a nyakamra tette lábait, majd egy idő után az egyiket letette a fejem alá, lábujjai épp a számhoz értek.
- Nyalogasd egy kicsit. Finoman. A lábujjaim között. Lassabban. Ne hagyd abba.

Normális estben izgató helyzet lett volna, de az erényövem kínozott, fáradt voltam, pihenni szerettem volna. Most nagyon nem akartam ezt. De nem tehettem semmit, rabul ejtett ez a két lány, tárgyként kezeltek, nem tehettem semmit magamért. Azaz tehettem. Rájöttem, hogy a legbiztonságosabb hozzáállás az engedelmesség és az alázat. Az a képesség, hogy gondolataikat is kitaláljam és úgy szolgáljam őket, hogy észrevétlen maradjak. Figyelmesen, hibátlanul. És még így is töményen szenvedtem minden nap, ugyanis Cintia rájött, vagy a barátnője világosította fel, hogy ezzel a módszerrel tud engem motiválni hosszú távon. Ez igaz is volt, de már ott tartottam, hogy a szenvedés fele is sok volt nekem.
Mos kívülről néztem magam, fentről, ahonnan nem is látszottam, csak a két lány feltett lábai és a felhőtlen jókedvük. Nem is tudták - ha tudták volna sem érdekelte volna őket - hogy szemeim könnyesek lettek, azt pedig magam sem tudtam, hogy a szenvedéstől-, vagy a boldogságtól-e? Viki lábujjai most édesebbnek tűntek. Lélegzetemet is visszafojtottam, hogy ne zavarjam a szuszogásommal, úgy nyalogattam lassan a lábujjait. Az idő nagyon lassan telt. És gondolataim már Noéminál jártak és a buli utáni rendetlenségen amit nekem kell majd rendbe hoznom, ráadásul csendben, mert a lányok aludni fognak. Viki most felcserélte a lábait. Tudtam mi a dolgom. Eleinte sósnak éreztem az ízét, majd hamarosan jött az ismerős íz. Édes. Mint az élet. A lányoké legalábbis biztosan.