Tanárnőm, Úrnőm és Kulcsőrzőm egy személyben VIII.

8. rész

Eszter Tanárnővel megegyeztünk – vagy talán inkább megengedte nekem – hogy amikor ketten vagyunk, Őnála, akkor tegezhetem. Máskor nem, mert ez nem nagyon megengedett egy tanár és egy hallgató között, tehát iskolában például nem csinálhatom. Jóleső érzés volt ennyire közel kerülni hozzá. Abban is megállapodtunk, hogy legközelebb, amikor megyek hozzá, akkor már átvesszük, hogy a felmérésben mit is kéne csinálnom. Még egyszer elnézést kért, amiért nem alakultak túl jól a dolgok, legutóbb, de mondtam, hogy ezt már megbeszéltük.
Vasárnap 10-kor megint ott voltam Nála. Hatalmas mosollyal fogadott, örült, hogy újra lát, és Nekem is jól esett, hogy tegezhetem. Olyan baráti viszonynak tűnt ez az egész, ami kialakult közöttünk. Egy keveset beszélgettünk, teljesen általános témákról, majd nekiláttam a házimunkának, ugyanannak, mint a múltkor, porszívózás, felmosás, portörlés, ablakmosás, rendrakás, mosogatás, ilyenek. Eszter addig dolgozott a számítógépén, megint valami Excel fájlon, néha kijött és megkérdezte, hogy minden rendben van vagy van-e szükségem valamire. Utána Nekiállt ebédet csinálni, gyorsan megkajáltunk, közben jót beszélgettünk, utána hamar ment is vissza, mondta, hogy dolgoznia kell, ugyanis készül egy nemsokára következő előadásra. Én mentem vissza házimunkázni, majd egy kis iső múlva, amikor úgy éreztem, mindennel végeztem, bekopogtam a szobájába.
- Nagyjából végeztem, tudok még valamiben segíteni?
- Ohh – nézett Rám – már meg is vagy? Gyors voltál, ez igen – mosolygott Ő – hát akkor…talán kezdjük is el átnézni a kérdőíveket – azzal felállt és elővett a fiókból egy kevés papírt, elém tette őket – Gépen is megvannak igazából, de talán így jobb. Ülj ide mellém.
Leültem mellé, az asztalon átnéztük a kérdőíveket. Viszonylag sok kérdés volt, a már említett témával kapcsolatban, skandináv országok iránti kereslet hazánkban. Nem részletezném, nem hinném, hogy bárkit is érdekelne rajtam kívül, de körülbelül fél órán át csak azt néztük át, hogy melyik kérdésre milyen válaszokat várunk és miért van magára a kérdésre szükség, miért érdekel minket, hogy pl hogyan, milyen járművel mennek el a nyaralás helyére az emberek. Amíg ott ültem mellette, az asztalon lévő kérdőív fölé hajolva, próbáltam a kérdőívekre koncentrálni és arra, amit mond, de elég nehezen ment, néha elkalandozott a figyelmem. Arra gondoltam, hogy most itt ülök mellette, az Ő lakásában, egymás mellett ülünk, mint egy pár, és úgy is beszél hozzám, mintha barátok lennénk. A filmekben az ilyen pillanatokban szokta a fiú átkarolni a derekánál a lányt, majd később kibontakozik a csúcspont, de most nem karolhattam át, pedig annyira szerettem volna. Éreztem a hajának az illatát, láttam egészen közelről a karján a bőrt, figyeltem a kézfején az ereket, a fülébe simán bele tudtam volna puszilni. Amint beszélt, figyeltem a szája mozgását, az arcát, egy vágyat éreztem, hogy belecsókoljak a fülébe és bárcsak Ő is viszonozná, és ugyanígy érezne irántam. Csak átölelném, elkezdeném csókolgatni a nyakát, és hagynánk mindketten, hogy vigyen minket az ár és csak alakuljanak a dolgok. Melegséget éreztem, ahogy ott ültem. Azon gondolkodtam, hogy mit szólna, ha átkarolnám. De nem mertem. Ezt még nem szabad, ezzel elrontok mindent. Most még nem szabad. Majd később, ha még közelebb kerülünk egymáshoz, akkor talán majd megtehetem és reménykedem majd, hogy Ő is így gondolja, de addig csak várni kell, bármennyire nehéz és reménykedni, hogy jól alakuljanak a dolgok.
Átbeszéltük a kérdőívet, megmutatta az Excel fájlt, hogy mit is kéne csinálom, hogyan kéne dolgoznom, megmutatta a már meglévő feldolgozott fájlokat, hogy milyen kategóriákba sorolja be őket, hogyan csoportosítja, milyen grafikonok kellenek majd, mindent megmutatott részletesen. Amikor befejezte, rám nézett, majd megkérdezte:
- Érdekelne akkor ez a feladat? Szívesen csinálnád?
- Igen, érdekelne.
- Örülök. Csinálsz pár próba feldolgozást, hogy Te is érezzed, mg Én is lássam, hogy hogy megy? Az Excelben azért nagyjából otthon vagy nem? Tudod, hogyan kell grafikonokat meg ilyeneket csinálni, meg csoportosításokat, ugye?
- Persze, nem probléma.
- Jó.
Mutatott néhány adatbázist, amin elkezdtem dolgozni, őszintén mondom, nagyon élveztem. Csodáltam, hogy ilyen dolgokat csinál, felméréseket végez, annyira intelligensnek és tájékozottnak tűnik ez a lány. Elkezdtem csinálni, csinálta egy darabig, Ő néha bejött és megnézte, hogy hogy megy vagy van-e kérdésem. Kb két órát csináltam, amikor mondta, hogy jöjjek, igyak egy teát.
Átmentünk a nagyszobába, leültünk, ugyanarra a pamlagra, Ő felhúzta a lábát és teljes testével felém fordult, úgy kortyolgatta a teáját. Ez most olyan bensőséges, meghitt hangulatot árasztott. Egy őszi délutánon a lakásban teázni egy gyönyörű nővel..
Megkérdezte, hogy hogy éreztem magam Nála. Mondtam, hogy jól köszönöm, elmondta, hogy nagyon meg van elégedve a munkámmal és a hozzáállásommal, meg tök jó, hogy ennyire érdekel a felmérés is. Mondta, hogy szívesen látna máskor is a lakásán, hasonló jellegű házimunkára, neki ugyanis kevés ideje van. Ebben meg is egyeztünk, Én mondtam, hogy örömmel jövök legközelebb is. Aztán elkezdtünk teljesen más témákról is beszélgetni. Szerintem nyugodtan mondhatjuk ismerkedésnek. Megtudtam, hogy 23 éves, nem csak a mi egyetemünkön ad órákat, hanem máshol is, imád utazni és sportolni, és nagyon sok ilyen felmérést szeret csinálni, szeretné ezzel is megismerni a világot. Ennek örültem, mert Én is szeretek utazni is meg sportolni, de ezt már el is mondtam Neki. Néha észrevettem, hogy úgy néz rám, mint ahogy a nők szoktak, amikor éreznek valamit. Figyeltem a szemöldökét, az állát, a nyakát, jó érzés volt közelről látni. Megbeszéltünk még pár dolgot, megbeszéltük, hogy ki merre utazott már, milyen volt, az élményeket, odahozta a laptopját az asztalra, és megmutogatta a képeket, amiket a különböző utazásokon csinált. Láttam a képekről, hogy fiatalon egészen másképp nézett ki, rövidebb volt a haja és keskenyebb az arca, a melle is kisebb volt. Nagyon sok sztorit mesélt, hogy hol szálltak meg, hogy stoppoltak, kikkel mentek, Én örömmel hallgattam. Utána máshova terelődött a szó. Az egyik képen rajtra volt az előző barátja, akit utált és azok alapján, amiket régebben, az előző találkozásunkkor mesélt róla nekem, meg is értem. Kizárólag Esztire való tekintettel nem mondom el, hogy miket művelt az a patkány, de hogy Esztinek nem volt mellette helye az egészen biztos. Most is oda terelődött a szó, amikor meglátta a képet, amin rajta voltak együtt és Franciaországban készült, gyorsan bezárta és csak annyit mondott, hogy ezt most ne nézzük meg. Ez után már nem tudom hogyan, talán Én kérdeztem valamit, aminek a hatására elkezdett róla tovább mesélni, a szemétségeit, amit művelt. Ahogy mesélt, sokszor lehajtotta a fejét, látszott rajta, hogy bántotta, ami Vele történt. Az egyik ilyennél odanyúltam hozzá és megsimogattam a térdét, hogy most már vége, ne törődjön vele, ő csak rám mosolygott. Még pár dolgot megbeszéltünk, nekem is voltak párkapcsolataim, röviden elmondtam, hogy melyik miért nem működött, Ő is elmondta, hogy eddig összesen csak 3 fiúja volt, de egyik sem nagyon volt olyan, hogy hosszútávon el tudjon vele képzelni bármit is. Mondta, hogy most megvannak a dolgai, órákat ad, vizsgálatokat csinál, sportol és ez így neki jó. Most csak élni szeretne.
Amikor a beszélgetés alább hagyott, már jócskán besötétedett, mondtam, hogy akkor én indulnék, mert holnap órám van. Mondta, hogy elvisz kocsival. Mondtam Neki, hogy nem kell, de azért csak ragaszkodott hozzá. Villámgyorsan felöltözött, meg Én is, lementünk aztán beszálltunk. Én beültem mellé, a vezetőülés mellé. Mondtam, hogy merre lakom, Ő tudta az utat. Elég jól vezetett, megkérdeztem, hogy mióta van jogsija, mondta, hogy nem régóta, megkérdezte, hogy Nekem van-e, de mondtam, hogy nincs. És egyelőre nem is szeretnék, nincsen rá még szükségem. Útközben megbeszéltük, hogy egyedül lakom, mert a szüleim külföldön élnek, mire mondta, hogy Neki is. Ekkor összemosolyodtunk. Amíg vezetett, Én figyeltem Őt és ez olyan jóleső érzés volt.
Odaértünk a házhoz, mondtam, hogy ez lesz az, Ő megállt.
- Hát, köszönöm szépen, hogy jöttél – mosolygott, aztán elkezdett valamit matatni a táskájában.
- Szívesen jövök, bármikor, nem probléma – ekkor odanyújtott Nekem valami papírpénzt, hogy ezt tegyem el, ez a takarításért van – nem köszönöm, nem kérem.
- De miért? – nézett rám megdöbbenve - Múltkor sem fogadtad el, de megdolgoztál érte. Tedd el.
- Nem, köszönöm, tényleg nem.
- De miért? – hüledezett.
- Nem tudom. Most nem érzem úgy. Nem tudom megfogalmazni. Majd hónap végén odaadod. – egy darabig csak nézett rám, majd megszólalt:
- Fura vagy. –és ezzel eltette a pénzt – hát jó, akkor jövő héten órán majd úgyis találkozunk, és hát akkor vasárnap majd várlak – mosolyogott – addig meg úgyis beszélünk még. Ja, Balázs! A számodat megadod?
- Persze – mondtam és lediktáltam Neki, ő beírta a mobiljába.
- Köszönöm – mondta, mikor elmentette – most már akkor el tudlak érni Én is, nem csak Te.
- Hát jó.
- Akkor még egyszer köszönöm, hogy jöttél és hát..szép estét – vigyorgott zavartan.
- Köszönöm, Neked is. – feleltem. Egy fél pillanatig haboztam, majd odahajoltam hozzá, hogy puszit adjak elköszönésképpen. Ő mintha kicsit ezen meglepődött volna, de nem éreztem magam kellemetlenül, összepuszizkodtunk, elköszöntünk egymástól. Amikor nyitottam a kaput, akkor még visszanéztem, s a kocsi ablakából láttam, hogy int egyet Nekem, amikor elhajt és mosolyog. Én is visszaintettem és mosolyogtam.