Nevelésem (6. rész)

Hogy mennyi idő múlva, nem tudom, de elmosódó hangokat hallottam valahonnan nagyon messziről és a láncon erőteljes rántást éreztem. Ezzel egy időben erős, ellenkezést nem tűrő kezek ragadtak meg a hajamnál fogva és rángattak ki a szekrényből. Megéreztem Istennőm csodálatos, semmihez és senkihez sem hasonítható illatát, melynél fenségesebbet elképzelni sem lehet. Végre kaptam valami információt a külvilágból és nekem ennyi is elég volt.

A szívverésem felgyorsult. Nem tudom, mennyi időt töltöttem el a szekrény magányában, összebilincselt kézzel, bekötött szájjal, a hallás és a látás képességétől megfosztva. De végre előjöhettem börtönömből. Meg sem próbáltam felkészülni, mi vár rám, sem testi, sem lelki értelemben. Tudtam, Istennőm jelen van és vigyáz rám. És ha az Ő oltalma alatt vagyok, nem történhet velem semmi, ami nem az én érdekeimet szolgálná.

Mikor kis segítséggel végre talpra álltam, megéreztem a láncon a feszülést, két erős kéz megfordított és a hajamat ismét megragadó marok jelezte, merre kell elindulnom. Pár lépés után a vállamon egy kezet éreztem. Megálltam. A lánc egy kis idő után megnyugodott. A lépések irányából és a megtett távolságból arra következtettem, hogy valahol a hatalmas, fekete lakkbevonatú franciaágy egyik lábánál lehetek.

Miközben szívverésem felgyorsult, vérnyomásom az egekbe emelkedett és a lélegzetem az izgalom hatására szaggatottá vált, megpróbáltam türelmesen várakozni. Nehezen ment, hiszen farkam már ágaskodott volna, ha az erényöv nem gátolja meg. Nem tehettem semmit, vártam a soromra.

A pofon váratlanul jött. Nagy volt, pontos és könyörtelen. A lakkmaszkon keresztül is megéreztem az erejét. A meglepetéstől hanyatt vágódtam. De háttal nekiütköztem egy testnek. Hirtelen fel sem fogtam, csak később tudatosult bennem, hogy a pofon feltehetőleg szemből jött és mivel a hátam mögött is áll valaki, rajtam kívül a hálóban ketten lehetnek. Vagy többen. De mivel nem láttam és nem hallottam semmit, a gondolataim lelassultak és csak kis késéssel fogtam fel a történéseket.

Eddig mindig láttam, mi történik velem, ez az első alakom, hogy teljesen el vagyok szigetelve a külvilágtól. A szívverésem még jobban felgyorsult, a fülem zúgni kezdett.

Két erős kéz a vállamnál fogva egy erős rántással visszahelyezett az előbbi pozícióba, így a másik személy újfent az ismeretlenbe veszett számomra. Aztán egy ideig semmi nem történt.

A következő pofon ismét a semmiből jött, ugyanoda, mint az előző. Megint hanyatt tántorodtam és megint nekiütköztem a másik testnek. De ezúttal megmozdult. Két kézzel megragadta a karjaimat és ellentmondást nem tűrően fogott le. Két kezem a bilincs, a karom egy ismeretlen fogságában. Teljesen elernyedtem. Megadtam magam a sorsnak. Még ha akartam volna, sem lett volna erőm az ellenkezésre.

Számolatlanul jöttek a pofonok. Közben a két kéz hátulról könyörtelenül tartott. Most már az arcom mindkét oldala kezelésbe lett véve. Az arcom, majd az egész fejem égni kezdett, majd zsibbadni. A következő pillanatban a tarkómon engedett a csat és a szájpecek kikerült a számból. Mély lélegzetet vettem. Az utolsó pillanatban. De nem eleget.

Az előttem álló nem hagyott időt, hogy friss levegő töltse el a tüdőm. Vasmarok fogta be egyszerre az orrom és a szám. Fuldokolni kezdtem. Az erőm elhagyott, térdre estem volna, ha a hátulról nem fogják a karjaim és egy marok nem kulcsolódik könyörtelenül a tarkómra. Kínzóm az utolsó pillanatban engedte el az arcom. De csak egy szempillantásnyira.

A következő pillanatban ujjak hatoltak a számba, egyre több, teljesen eltömítettek, egyre mélyebbre hatoltak, míg öklendezni nem kezdtem. A hideg lakk, mely az ujjakat rejtette és amely egyszerre jelentett gyönyört és kínt, ellentmondást nem tűrően töltötte be a számat. A nyálam folyni kezdett. Az ujjak elhagyták a számat, majd többször egymás után visszatértek. Ki–be jártak, sokszor egészen mélyen, csak az ismételten rám törő öklendezés hatására húzódtak vissza. De akkor sem mindig. Tovább és tovább tették próbára tűrőképességemet.

A hajamat megragadta egy kéz, kaptam két hatalmas pofont, majd megéreztem Istennőm leheletét és nyála belefolyt a számba. Ez a megváltást jelentette számomra az előbbiek után. Az erős kezek térdre kényszerítettek, majd egy műpénisz hatolt be a számba. A mögöttem levő átvetette egyik lábát a vállam fölött, majd erős combjai közé szorította felsőtestem, két keze a fejemet fogta teljes erőből. A pénisz mindeközben már a torkomban dolgozott. Az intenzitásból és a mozdulatból ismertem csak rá Istennőmre. A farok nem tűrt ellentmondást, csak az utolsó pillanatban hagyta el a számat, hogy visszatérjen újra. A szoptatás hosszú és mély volt, majd újra megragadtak a hajamnál fogva és arra kényszerültem, hogy leüljek. A hátam feltehetőleg a franciaágynak dőlt.

Két kéz markolta meg a fejem, a tarkóm az ágy szélének feszült, majd egy pénisz újra elkezdte dolgozni a számat. Mivel most felülről kaptam, a kín és a kiszolgáltatottság csak fokozódott. Majd a szoptatás kis időre abbamaradt, hogy megint újra elkezdődjön.

De most nem a bőrpénisz jól ismert érzete töltött el. A pénisz meleg volt, lüktető és egyre hatalmasabb. Majd egyre forróbb lett, ahogy a számban egyre keményebbé és hatalmasabbé vált. És amikor lejjebb hatolt a torkomba, majd még tovább, hogy mélyen legbelül dolgozzon bennem, jöttem rá, ki a másik Úrnő. Majd’ két hete nem láttam. De az a hétvége egy életre beleégett az emlékezetembe. Igen. Csak Ő lehet. Akkor kemény leckét kaptam és most itt volt megint, hogy – ezúttal másodmagával – használjon könyörtelenül.

A lüktető, kemény farok ellentmondást nem tűrően dolgozta meg a számat, majd a szoptatás abbamaradt. Az erős kezek talpra rángattak, rálöktek az ágyra. Kihúztak a széléig, csak a fejem lógott le róla. De csak egy pillanatnyi szusszanás következett, mert a meleg, kemény farok ismét bent lüktetett a számban, egyre gyorsabban. Istennőm alám nyúlt és altestemet kissé felemelte. A térdeimre nehezedtem, miközben Eszter Úrnő egyik kezével a torkomat, a másikkal a tarkómat szorongatva irányította a szoptatást.

Hirtelen egy ujjat éreztem a fenéknyílásom körül, majd egyre beljebb csusszant. Istennőm a szokott módon készítette elő a terepet. Az ujj, miközben megfelelően tágultam, egyre gyorsabb mozdulatokkal dolgozott bennem, majd a következő ujjat is megéreztem. Majd még egyet. Már elég tág voltam, a mozgás felgyorsult, immár akadálytalanul jártak ki–be a fenekemben.

Eközben az ágyon kissé beljebb húztak, az ujjak ismét eltűntek a végbélben, a fejemet pedig oldalra fordították. Két kéz a fejem tetején, egy lábat éreztem a tarkómon és a nyakamon, egy másikat a fejemhez simulva, arcom a lakkhuzatnak feszült, majd a szoptatás folytatódott, immár oldalról.

A következő pillanatban Istennőm kihúzta az ujjait a fenekemből, majd lenyomott az ágyra. A bőrpénisz utat követelt magának a testemben. A pénisz egyre mélyebbre hatolt, két erős comb préselte össze a lábaimat. Istennőm pedig egyre keményebb lökésekkel vette birtokba a seggem, súlya rám nehezedett, majd megmarkolta a torkomat és megszorította, miközben a másik farok vadul dolgozott a számban.

(folyt.köv.)