Sportos játékok (10a)

Nagyon kellemes volt a hármas szex, különösen a vége, hogy az eldurranásomat nem kéz, de nem is száj, hanem punci okozta, váltotta ki. Alaposan meg is lepődtem ezen.
Mikor újra már az ágyra kerültünk mindhárman, akkor beszélni is akartam erről, de megkértek, hogy felejtsem el. (Már hogyan felejthetném el, mikor olyan csodálatos volt. – gondoltam, de természetesen nem fejtettem ki, nem szóltam erről a továbbiakban sem.) Jó ideig senki sem szólalt meg. Hallgattunk, bár beszédes volt a csend. Már megint éppen elszunyókáltam volna, mikor a Subom mellettem halkan köhintett s mikor kinyitottam a szememet erre, akkor szintén nagyon halkan szólalt meg, szinte suttogott:
- Tudja Uram, az előbb megbeszéltük a nejemmel a fürdés közben, hogy ha Ön is, mint Mesterünk, Domunk beleegyezik, akkor megteszem, amit még korábban itt a szobában a Domina Öntől kért holnap reggelre, azt híve, hogy kettesben vannak.
- Mit teszel meg és miért? – ébredtem fel egészen. Felülve meredtem a Subomra.
- Azért Uram, hogy Ön ne kerüljön kellemetlen helyzetbe miattam a Dominánál. Legyen meg az akarata, ha nem is teljesen úgy, ahogyan Ő gondolja . – tette még hozzá már nevetve, huncut mosoly kíséretében s a nejére nézett. Az is bólintott erre.
- Te is megengednéd ennek a pejnahandernek, hogy hetyegjen a Dominával? Észnél vagy? Komolyan meggondoltad? – tört ki belőlem, amit gondoltam éppen erről.
- Igen, Uram, de kérem, csillapodjon haragja és hallgassa meg a Subját, aki megmagyarázza, hogyan is gondoltuk ezt, mi. – mosolygott továbbra is a subrina rám, amit még a sötétben is jól láttam. Vállat vontam és mutattam beszéljen a Subom.
- Köszönöm, Uram, az engedélyét. – kezdte, majd így folytatta: - Azt gondoltuk ki, hogy reggel együtt megyünk reggelizni és ott biztosan találkozunk az asztalnál velük. A Domina nem tudja, hogy mi ezt a vágyát hallottuk, így módot fog ejteni arra, hogy elhívja Önt, vagy csak a füléhez hajolva újra megismételje a kérését Önhöz. Legyen természetes és azonnal egyezzen bele már ott. Viszont, ha lehet, azt érje el, hogy az asztaltól már úgy távozzunk, hogy a Sub-csere megtörtént. Ön a subrinával és a másik Subbal együtt térjen vissza ide a szobába, én pedig megyek a Dominával a régi szobánkba. Iparkodom úgy helyezkedni majd, hogy én menjek be utolsónak abba és nyitva hagyom az ajtót magam mögött, azaz nem zárom be, pontosabban.
- Ezt eddig értem. És hogyan tovább? – kérdeztem közbe.
- A Domina Subja is megnézegette már többször, de még ma este is, a vacsoránál, a nejemet. Jelezve, hogy tetszik neki. Nejem nem válaszolt, nem bíztatta, de nem is zárkózott el ettől. Ha nincs ellenére, akkor lehetne valami közöttünk….. – s kuncogott.
- Ezt nem gondolhatod komolyan? Ti a Subok döntitek el, hogy mit tehettek egymással?
- Nem, persze, hogy nem Uram. De remélem a Sub észrevéve a távozásomat a Dominájával, rájön a céljára. Ő is próbálkozhat a nejemnél, remélve, hogy Uram nem akadályozza meg ezt. Ön Uram ráutalással elhitetheti ezt vele. Később pedig mégis megharagszik. És akkor tehetne valamit…. – folytatta a Subom a nejére nézve.
- Például mit, te nagyokos? – cukkoltam a Subomat. Az nem haragudott meg, válaszolt:
- Gondolom, látszólag nem bánná, ha a nejemet más dugná, a tabuja miatt? Jól sejtem?
- Igeeen, jól sejted ezt a részét, de a folytatásban már nem vagyok biztos. Nem hagynám neki megtennie ezt! – gondolkoztam el és válaszoltam határozottan a Sub kérdésére.
- Igen, erre gondoltunk mi is. Azt majd én „beadom” a Sub társamnak, hogy ő, itt, gyorsan kezdeményezzen. Had gondolja csak úgy, hogy megteheti. Engedje, sőt talán bátorítsa is a szándékában. Majd később Ön mégis megharagszik ezért. Kipenderíti innen és még vele együtt be is ront a Dominához. A fülénél fogva viszi vissza annak Subját fenyítésre Hozzá, ezért a próbálkozásáért. Akkor én el tudok jönni úgy, hogy addig nem történt meg az, amit a Domina akarna, szeretne. – fejezte be a Subom.
- Érdekes teória a tervetek. Jól kigondoltátok a részleteket is, de mégis sok a buktató.
- Igen, Uram, ez igaz, de van esély a sikerre is! – szólt közbe a Subom engedélyem nélkül. Ezért alaposan megszorongattam a lankadt farkát és a golyóit a markomban. Felszisszent a váratlan fájdalomtól s tüstént elhallgatott. Én meg folytattam:
- S mi van, ha nem sikerül a terv? A Sub nem úgy cselekszik, ahogy elgondoltad? Vagy csak később cselekszik az a mulya Sub s nem jól indítja a subrinám megdugását?
- Akkor, megszívtam, Uram! De ezt vállalnom kell s vállalni is akarom Uramért! – jelentette ki a Subom s a subrina is helyeselt hozzá. Komolyak voltak mindketten. – S még valamit, ha szabad hozzátennem Uram. Megszívtam ugyan, de még sem lenne nagyon ellenemre, mert a Dominát szívesen megdug…- kezdte, de nem fejezhette be, mert most a neje szorongatta meg a golyóit, de keményebben, mint az előbb én.
Jó ideig mérlegeltem a hallottakat magamban. Előnyeit-hátrányait s az egyes variációk kifutásának valószínűségét is. Azt is átgondoltam, hogy megér-e ennyit nekem az, hogy odadobom a Subomat a Domina karjaiba. Mi lesz, ha nem a szexszel kezdi, hanem megveri, elveri erősebben, mint én tenném; vagy másképpen is cselekedne, mást is tenne vele, ami már tabu nálunk, a Subomnál? Arra jutottam, hogy nem, nem engedhetem meg! Éppen közölni akartam ezt velük, mikor azt éreztem, hogy a Subom megfogja a kezemet, és megszorítja erősen. Meglepődtem ezen. Miért tette ezt? – gondolkodtam el, majd megértve nem szóltam a döntésemről, hanem felszólítottam, hogy mondjon, érveljen még a terve elfogadása mellett, hogy tudjak dönteni azokat is hallva, majd mérlegelve. Rám mosolygott és halkan pár mondatot mondott még. Elhűltem, mikor meghallottam azokat. Erre nem gondoltam. Komolyan, nem. S ilyen rövid idő alatt értem el ezt nála, náluk. (Igen, a hála ennyit ér.) Nem kellett mondanom semmit hangosan már, csak annyit: - Aludjunk, ránk fér nagyon!
Másnap reggel minden úgy történt, ahogyan elterveztük. Sikerült a Sub-csere, a Domina Subja is jól játszotta a rárótt szerepét. Én is. Dühösen visszavittem a Dominához s így „kiszabadítottuk” és visszahoztuk a Subomat a Dominától épségben, „károsodás” nélkül.
Hamarosan mi is elmentünk megnézni az utolsó nap délelőttjére tervezett eredményhirdetést és az azt követő, győzteseket jutalmazó, a vesztes Subok verését lehetővé tevő fájdalmas és gyötrelmes vesszőfuttatást a szabadtéren. A vesztes Domok és Dominák most bánhatták csak, hogy nem győztek, mert így elestek a lehetőségtől; míg a vesztes Suboknak mindegy volt, mert ők csak futhattak és örülhettek, ha kevés, fájdalmas csapással megúszták ennek során.
A mi Subjaink nem voltak vesztesek, így nem kellett futniuk sem a győztes Domok és Dominák között. Előre látóan a szobáinkban hagytuk őket, hogy addig pakoljanak össze, míg mi ezt megnézzük. A Domina nem hallgatott reánk. Így a Subja bekerült a többi Subok közé és eléggé megviselték a vesszőfutása során kapottak a reggeli verése után.
A pályák mellett összeverődöttek sokáig emlegették még kisebb csoportokban az elmúlt három nap – számukra fontosabb, élvezetesebb – eseményeit és taglalták, hogy még mit lehetett volna megtenni, megszervezni, megrendezni.
Ez már számomra nem volt érdekes, így visszamentem a Subomért, a subrinára pedig rázártuk az ajtót. Mi kettesben, majd a szintén csatlakozó Domina Subjával már hármasban futottunk az erdő felé, majd azon is túl a réten át. Visszafelé még felmásztunk a kilátóba és onnan is áttekintettük a vidéket s mi itt emlegettük meg az elmúlt napok eseményeit. Láttuk azt is, hogy nem csak mi nosztalgiáztunk, de a fogat is tett egy kört az úton a vegyes igavonóival.
Nem akartunk találkozni velük, így megvártuk, míg elhaladnak a tisztáson túlra, akkor gyorsan lemásztunk fentről és irányt vettünk az erdőn át a patak távolabbi részéhez, majd kerülővel tértünk vissza a sportpályákhoz, azok mellett eltrappolva az úszómedencéhez érkeztünk meg. Itt fejest ugrottunk, s gyors tempózással lazítottunk, majd onnan már mindhárman ruhátlanul futottunk haza, a motelépületbe.
Megfürdés, öltözés és búcsúzás után bepakoltunk a kocsimba és Analfanékkal együtt távoztunk onnan egy kellemes hétvégét hagyva magunk után.
(vége)