A másik oldalon

2. (140330)

(A következő történet és a benne szereplő személyek is a képzelet szüleményei.)

Azt állítom magamról, hogy switch vagyok. Ehhez híven nemcsak Zsanettal, az előző történetben már bemutatott fantasztikus szub lánnyal kezdtem ismerkedni. Hanem a domináns oldal irányába is nyitottam, puhatolóztam. Nem kellett sokáig ajánlkozni, hamarosan jelentkezett egy domina úrnő: tegyek nála látogatást, hogy egy "próbakör" erejéig tesztelhesse szolgálataim minőségét, és amennyiben elégedett lesz, máskor is igénybe fog venni. Alázatos örömmel fogadtam a megkeresést, és a megbeszélt időben a megfelelő ajtó előtt voltam, finoman kopogtattam.

Kinyílt az ajtó, megpillantottam Őt. Hétköznapi öltözéket viselt, szűk farmert, és testhez simuló felsőt. Furcsa már-már megdöbbentő érzés volt, mert ha egymás mellé álltak volna Zsanettal, kicsit messzebbről szemlélve szinte meg sem lehetett volna különböztetni őket. Az Úrnő is magas volt, karcsú, testhez simuló felsője sejteni engedte apró melleit, fiatalos, már-már kislányos arca volt, szemüveget viselt. A különbség abban merült ki, hogy az Úrnő szemei kékek voltak, szőkésbarna, hosszú haja pedig nem egyenes szálú, hanem hullámos fürtökben omlott alá.

"Pont az esetem, fantasztikus!" – gondoltam elragadtatva.
Annyira eszemet vette a szépsége, bájos kisugárzása, hogy túl hosszúra nyúlt a csend, és eközben valószínűleg tátott szájjal bámultam. Ránézésre egyáltalán nem gondolta volna senki róla, hogy keménykezű domina lehetne, persze a látszat néha nyilván csal. De hamarosan észbe kaptam.

- Csaba vagyok, alázatos szolgálatára! – mutatkoztam be.
- Szólíts nyugodtan Dóra Úrnőnek, Hölgyemnek, esetleg szimplán Úrnőnek! – engedte meg nagylelkűen. – Gyere be! – nem annyira invitált, inkább parancsolt.
- Igenis! – követtem engedelmesen.

Betértünk egy jókora helyiségbe, amely a nappali lehetett. De sokkal inkább BDSM-stúdiónak tűnt a számos kikötözésre, bezárása alkalmas bútordarab és a polcokon sorakozó változatos méretű és funkciójú segédeszközök hatására. Kicsit meg is szeppentem, mivel korábban csupán jóval szerényebb és játékosabbnak tűnő körülmények között próbáltam ki az alárendelt oldal szerepkörét.

- Számtalan ötletem van, hogy mi mindent próbálhatnék ki rajtad, hogy kedvem leljem benned – jelentette ki Dóra Úrnő. – De nem kell félned, első alkalomra, bemelegítésként még nem foglak nagyon megkínozni...

Mosolygott, miközben ezt mondta, én pedig nem tudtam, hogy mit jelent ez, illetve hogyan kell értelmezni a "nem nagyon" kifejezést. Mindenesetre már nem volt visszaút. És bevallom, legalább annyira izgatott, vonzott is a várható kiképzés, mint amennyire esetleg tartottam tőle. Úgyhogy engedelmesen és alázatosan meghajoltam, mint aki elfogadja a döntést, nem szóltam semmit.

- Helyes – bólintott az Úrnő. – Vedd fel ezt, ma ebben fogod a ribancot játszani! – dobott felém valami ruhadarabot.

Én elkaptam, megnéztem, mi az. Egy rózsaszínű, fiatal lányoknak való balettdressz volt, hozzávarrt rövid, áttetsző szoknyácskával. Levetettem saját ruháim, és felhúztam a dresszt. Hiába nézhettem ki benne meglehetősen mókásan 180 centis magasságommal és szőrös lábaimmal, mégis izgató volt egy ilyen szűzies jellegű jelmezben "ribancot játszani", ahogy az Úrnő fogalmazott. Amint megigazítottam magamon öltözékem, vigyázzba vágtam magam Hölgyem előtt.

- Jól áll neked, biztosíthatlak – mosolygott hamiskásan. – Csak nem illik hozzá az a név, ahogy bemutatkoztál. Csaba... nem... – csóválta a fejét. – Mostantól a neved Csilla – jelentette ki. – Táncolj egy kicsit, Csilla! – parancsolta.

Nem vagyok egy nagy táncos, de megpróbáltam visszaemlékezni rá, hogyan vannak az angol keringő lépései, ezeket kezdtem imitálni. Úgy tűnt, Dóra Úrnő jól szórakozik. De ez még csak a bemelegítés volt. Hamarosan megálljt parancsolt, és maga elé mutatott a földre. Sejtettem, mit kell tennem. Odaléptem, letérdeltem elé. Ő levett néhány eszközt a karnyújtásnyira lévő polcról. Még nem tudtam, mire készül, de nem kellett sokat várnom, hogy felvilágosítson.

- Most pedig bebizonyíthatod, hogy milyen jó kis kutyus vagy, igazi kis házikedvenc ebben a csini szerelésben.

Én alázatosan vártam a folytatást. Az Úrnő mindkét kezemre vastag anyagból készült egyujjas kesztyűt húzott, melyeket csuklóimon szorosan rögzített. Lakattal ráadásul, hogy még véletlenül se szedhessem le őket. Elég rövidek is voltak, így kezeim csak ökölbe szorítva fértek el benne. Képtelen lettem volna bármit is megfogni így. Ezután a lábaimat vette kezelésbe. A bokáimat a combjaimhoz rögzítette egy-egy bőrpánttal, így már felállni sem tudtam volna, és csak a térdeimen közlekedhettem, négykézláb. Szájpecket is kaptam, hogy emberi beszédre is képtelenné váljak. Végül nyakörv és póráz került rám.

Az Úrnő néhányszor körbesétáltatott a szobában, ha nem tudtam elég gyorsan követni őt, nádpálcájával rásózott egyet-egyet a fenekemre. Csak valami fájdalmas hümmögés tudta elhagyni ilyenkor betömött számat. De még mindig tudta fokozni a helyzetet. Magára erősített egy eléggé félelmetesen vastag és hosszú felcsatolható műpéniszt, és kéjes vigyorral az arcán lépett mögém. Félrehúzta fenekemen a balettdresszt, aztán odanyomta a felcsatolhatót, először ráköpött párszor, hogy a nyállal síkosabbá tegye, és csak óvatosan, fokozatosan, körözgetve, a hátsó nyílásom felszínét ízlelgette. Amint kitágultam kissé, belém nyomta a szerszámot. Még hangosabban hörögtem, mint a pálcázásnál. Megragadta a pórázt, és magához húzott. Ahogy hátrarándultam a nyakamnál fogva, nyilván tövig hatolt belém a felcsatolható. Fájni fájt, de az a furcsa, hogy egyúttal jó is volt, éreztem, hogy lüktet a farkam a balettdressz alatt. Úrnőm ütemesen mozgatni kezdte előre-hátra a csípőjét, így a műfarok ki-be járt a fenekembe. Fájdalommal vegyített kéj járta át a testem, egyre szaporábban kapkodtam a levegőt, igaz, ezt csak az orromon keresztül tudtam tenni, mivel a szám be volt tömve. Néha már elhomályosult előttem a világ, azt hittem, el fogok ájulni, annyira eluralták testem a kéj hullámai. De Hölgyem nem akart ájulásig dugni, mert akkor utána már "semmi hasznom nem vehette volna".

Amikor abbahagyta, alig pár pillanatnyit piheghettem, és egy másik eszközt dugott a fenekembe, egy análtágítót, és ráhúzta a dresszem, nehogy kiejthessem. Aztán már elém is toppant, és egy bizonyos irányba mutatott. Odanéztem, egy ketrecet láttam. Nem tehettem mást, négykézláb megindultam arrafelé. Ez nem csak összekötözött végtagjaim miatt ment lassan, de fenekem is sajgott minden egyes mozdulatra. De mégis azonnal felgyorsítottam, amikor kaptam egyet-kettőt a nádpálcával. Rögvest benn voltam a ketrecben. Az Úrnő rám zárta az ajtaját, és belakatolta. Nem mintha ebben a kesztyűben, amit viseltem, lett volna esélyem kinyitni... A ketrec láthatóan erős, vastag vasrácsokból készült, a mérete akkora volt, hogy négykézláb épp elfértem benne, kinyújtózni vagy felegyenesedni nem tudtam volna benne. Így hát összekuporodva vártam a folytatást, a korábbi dugástól lüktető fenékkel.

Az Úrnőm pedig olyat tett, amivel lelkileg kínozhatott. Lassan, izgatóan sztriptízbe kezdett, levetkőzött, feltárult gyönyörű karcsú teste, imádnivaló, tenyérbesimuló pici mellecskéi, széles mosollyal az arcán illegette magát, tudván, hogy nem érhetem el őt, sőt még a saját farkamat sem tudtam volna kiverni a kesztyűk miatt. Igazi pszichológiai terror. Valószínűleg jobban fájt és kínzott ez a kielégíthetetlen vágy, mint bármi más eddig. Ezt ő is jól tudta nyilván, így tovább fokozta a helyzetet. Fogott egy vibrátort, és nekilátott saját magát kényeztetni, puncijába ki-be járatni az eszközt. Ráült a ketrecem tetejére, közelről láthattam gyönyörű rózsaszín punciját, de el nem érhettem. Dóra Úrnő hamarosan össze-összerándulva felsikoltott, ahogy a csúcsra juttatta saját magát. Én pedig majdnem megőrültem a vágytól, hogy közelebb kerülhessek Hölgyemhez, de ezt semmilyen módon nem tudtam kifejezésre juttatni, legfeljebb némi hümmögéssel és ficánkolással, amit azonban az Úrnőm teljes mértékben ignorált.

Kíváncsi voltam, mi következik eztán. De a Hölgyem fogta magát, kiment a szobából, lekapcsolta a villanyt, bezárta az ajtót, és ott hagyott engem a sötétben, csendben, egyedül, megkötözve, betömött szájjal, fetrengeni. Nem tudom, mennyi idő telt el így, de az biztos, hogy már mindenem elzsibbadt és fájt a kényelmetlen testhelyzettőt, amit a szűk ketrecben kénytelen voltam felvenni. Végre visszatért az Úrnőm. Kinyitotta a ketrec ajtaját.

- Gyere elő, kis ribanc!

Engedelmeskedtem, igaz, zsibbadó végtagokkal nem volt könnyű négykézlábra állni, és kikászálódni. Az Úrnő kivette számból a szájpecket, levette a kesztyűket, és lábamról a szíjakat.

- Ügyes ribi voltál, Csilla! – dicsért meg.
- Köszönöm, Úrnőm! – válaszoltam alázatosan.
- Jutalomból kiverheted magadnak – ajánlotta fel nagylelkűen, miközben kényelmesen elhelyezkedett a kanapén, és engem bámult.

Mit tehettem volna, elővettem a farkam, és elkezdtem maszturbálni. Mivel az análtágító még mindig bennem volt (magamtól nem mertem kivenni), így a dupla izgatás hatására hamar elélveztem, rá a balettdresszemre.

- Most felöltözhetsz, és hazamehetsz! – jelentette ki Dóra Úrnő.
Én a jelmezem pántjához nyúltam volna, de ő azonnal rám szólt.
- Azt szépen hagyd csak magadon. Ahogy a tágító is benned marad. Így mész haza, és legközelebb így is gyere ide! – parancsolta.

Mit tehettem volna, rávettem az utcai ruháim a spermával összekent balettdresszre, illedelmesen elköszöntem, aztán útnak indultam hazafelé. A járás azonban nehezemre esett, hiszen az Úrnő alaposan megdolgozta a fenekem, ráadásul benne maradt egy jókora tágító, amely minden lépésnél kéjjel vegyített fájdalmat okozott. Hazaérve óvatosan kihúztam magamból az eszközt, levettem a dresszt, de az átélt fájdalom és megaláztatás ellenére sokkal nagyobb volt az izgalmas, kellemes, kéjes, jó benyomások ereje, így kimostam a balettdresszt, hogy lehetőleg minél előbb újra ebben mehessek szolgálni Dóra úrnőmnek, és megtapasztalhassam, milyen az, amikor már nem csak "bemelegítésre" számíthatok...