A "Pokoli Mester" kezei között

A "Mester" elképzelése az első találkozó előtt.
Nos akkor a kezdet.

Helyszín a hazai pálya előnye, nálam. Ezt ismerem, itt vannak eszközeim. Például bordásfal is, ami a kiváló lehetőségek kimeríthetetlen tárháza.
Miután megérkezel/megérkezünk, még az előszobában rád parancsolok, hogy vetkőzz le. Miután megtetted, bekötöm a szemed korlátozva az érzékelésedet. A kezedet tarkóra teszed, terpeszben állsz. Először csak megnézlek alaposan, gyönyörködöm egy kicsit, majd megsimogatom a hátad, karod, feneked, melled, combjaidat. A melleiden kicsit elidőzök, meg-megszorítom, a mellbimbóidat megsimogatom, majd két ujjam közé csippentem. Először csak egy kicsit, majd erősebben, még erősebben. Megsimogatom a feneked, a kezem betéved a combod közé, megpihenve ott. Előröl végigsimítom a hasad, lentről felfelé, keményen megmarkolom a melleidet. Ismét megszorítom a mellbimbódat, közben felfelé húzom, ettől lábujjhegyre emelkedsz. Esetleg felszisszensz, amit nem szabad, ezért a későbbiekben büntetés jár.
Rád parancsolok, hogy hajolj előre, egészen mélyre. Egy kötéllel körbetekerem a melledet, szorosan, egyre szorosabban, először az egyiket, majd a másikat. Megkeményedik a szorítástól, a mellbimbód kiemelkedik és érzékennyé válik. Felegyenesedhetsz.
A csuklóidat hátrakötözöm, majd újabb kötelet veszek elő, és ezt a könyökhajlatod felett egy picit kezdem húzni. A vállaid megfeszülnek, a mellkasod, melled megemelkedik, jobban szorítva a kötelek által. A könyököd majdnem összeér, feszülni kezd minden porcikád. Lazára összekötöm a bokáidat. csupán annyira, hogy nagyon apró tipegő lépésekkel tudj menni, de csak nehezen. A mellbimbóid egy kis húzogatástól megnőnek nagyra, és kiemelkednek. Ekkor rájuk csíptetek lánccal, vagy zsinórral összekötött csipeszeket, ezzel foglak vezetni oda ahova szeretném. A csipeszek egyelőre (habár nem szokványosak!) viszonylag egyszerűek, de igen erős szorításuk van.
Mozdulni, menekülni már nem tudsz, nem is látsz semmit, teljes mértékben rám vagy utalva. Bíznod kell bennem, nem tehetsz mást. Ha tetszik, ha nem azt teszek veled amit akarok. A mellbimbóidnál fogva bevezetlek a szobába, de nem tudod merre megyünk, nem tudod mi történik veled.
Ha nem jössz elég gyorsan, megrántom a bimbóidat. Persze az összekötözött lábaid miatt nem tudsz gyorsabban menni, ezért gyakran érezheted a mellbimbóidon a csipeszek rántását.
A mellbimbóidnál fogva bevezetlek a szobába, nem tudod merre megyünk. Csak tipegve tudsz lépkedni. Megállítalak a bordásfal előtt, annak háttal, de ezt csak később érzed meg. A könyöködön lévő kötözést megemelem, és amilyen magasra csak lehet felemelve a bordásfal rúdjához kötöm. Felsőtested előrehajol a feszítéstől. Széles ragasztószalaggal beragasztom a szádat, már némaságra is ítéltettél. Nem látsz, nem tudsz szólni. A bokáidat terpesz állásban hátratolom, és azt is a falhoz rögzítem. Instabilnak érzed magad, csak a kötelek tartanak meg. A fejed felett egy csigasor lóg magasan, azon terpesztőrúd. Leengedve a melleiden lévő kötelek végét a rúd két széléhez kötöm. Ez szélesebb mint a tested. Ahogy meghúzom a csigasort, a melleid emelkedni kezdenek. Először alig érzed, de az emelkedés nem áll meg. Már nagyon húz, szorít, feszít. Próbálod követni ameddig tudod, már csak lábujjhegyen tudsz állni. Nyögdécselnél, de nem hagyja el hang az ajkadat.
Ekkor megsimogatom a hasad, kőkemény melleidet, feszülő karodat. Hajadba markolva hátrafeszítem a fejed, végigsimítva a nyakad is, egy kicsit megszorítva azt. A mellbimbóidon lévő zsinórt meghúzom, égő érzés hasít beléd.
A kezem a combodra kalandozik, besimítva azok közé. Ujjaim szétnyitják az ajkaidat, és megsimogatom, majd erősebben dörzsölöm a csiklódat. Az egyik ujjam betéved a szeméremajkaid között, becsusszan a hüvelyedbe. Érzem, mennyire nedves, szinte csöpög. Az első ujjamat követi a második, harmadik, és ahogy tágulsz, az egész öklöm. Csak állsz nyögdécselve, vakon, melleidnél fellógatva, égő mellbimbókkal, ökölbe húzva.....

Folyt köv...