Two is a company three's a party

Reggel mikor felébredtem nem akartam elhinni, hogy már megint nála vagyok. Örültem, hogy 3 év után végre sikerült kiirtanom magamból az iránta érzett ragaszkodásom undorító maradékait, erre vele ébredek. Idióta. Szokásos rutin, igyekszem villámgyorsan eltűnni, előtte csekkolom nála a levelezésem - valamire legyen már jó.
A sajátját pechére nyitva hagyta, nem állom meg, hogy bele ne lessek.
- Jót tett ez a kis különlét nekünk nem? - kérdezte.
- Balázs, nem kicsit vagyunk külön, szakítottunk!
- Tudom én, mindig ezt csináljuk. - Megláttam valami Anna üzeneteit.
- Ahogy látom te már be is újítottál valakit. - nem érdekelt, megjátszás volt a hangomban.
- Külön voltunk, nem? Neked is volt valakid.
- Az más. Segített elfelejteni téged!
- Sikerült neki! - nem bírtuk nevetés nélkül, igaza volt.
- Az én sulimba jár? Ne csináld már! Végigkúrod az évfolyamtársaimat?
- Amennyit csak tudok! - még mindig röhögött, amitől egyre idegesebb lettem. Ez volt a hobbija - basztatni engem.
- Ha érdekel nem történt még semmi, egyszer találkoztunk. - soha nem bíztam meg benne, ahhoz ő túl alfa.
- Neked biztos elhiszem. Majd én megkérdezem tőle! Milyen Anna? - közben már vettem fel a kabátomat.
- Azt nem mondom meg, de alacsonyabb nálad, rövid barna haja van és kisebb mellei. Most tényleg mit akarsz tőle? Hármasban ... ? - kíváncsiskodott.
- Álmaidban. - nagyon jól tudta, hogy nem osztozkodom senkin senkivel.
- Majd meglátod! Na csók! - a nyakába csimpaszkodtam és elköszöntem.

Barátnőm, Évi egy igazi TAB (Társam A Bajban). Suhanunk a zh-ra, előtte női mosdó, pisilni kell. Kinyitom az ajtót, nekem jön egy hülye, a mappái a kezéből a padlóra esnek.
- Nem látsz? - utálom a teszetoszákat.
- Bocsi, véletlen volt. - guggolva kotorászik miközben felpislog.
- Ja, gondolom.
- Menjünk már, elkésünk! - Évi rángat a terem felé.
Egyszer csak hallom ahogy a barátnői szólnak a csajnak aki belém futott. Mégis hogy hívták? Hogy? Anna. Visszafordulok, jobban megnézem, ahogy Balázs leírta. 165 cm, rövid fiús barna haj, kék szemek, maga az egyszerűség. Nem bírtam magammal, egyből kedvesre váltottam.
- Te Anna vagy? Az egyik ismerősöm ódákat zeng rólad, hogy mennyire tetszel neki, csak nem tudtalak beazonosítani. Van közös óránk? - valamit ki kellett találnom.
- Van, már találkoztunk.
- Jó, hát mindenkire én sem emlékezhetek. - mondom hanyagul, de nem bántón.
- Zh után egy kávé? Megőrül a barátom, ha valamit kihúzok belőled. Remélem szingli vagy! - próbálok a lehető legbarátságosabb lenni, még bizalmaskodóan kicsit megfogom a karját is.
- Van valaki most, akivel ismerkedem, de semmi komoly. Jöhet a kávé. - csak szerényen.
- Remek! Add meg a számod, felhívlak ha végeztem!
- Oké.

A megnyerő modorom egy áldás, vagy csak vak mindenki, hogy nem látja mekkora színésznő vagyok? A kávézás jól ment, igaz pajszerrel kellett felfeszíteni a száját, hogy valami érdemit is megtudjak. Megbeszéltünk egy találkozót, elmegyek érte, amolyan vakrandit szerveztem. Senki nem tudott semmit. Évi figyelmeztetett, hogy baj lesz, de ő mindig vészmadár. Ugyan, mi baj történhet?

Mivel kedves vagyok és bajkeverő, ezért magamhoz szerveztem a találkát. Elmentem Annáért, körbevezettem a lakásban, ahol Balázzsal minden létező ponton szexeltünk. - Amiről nem tudsz, nem fáj. Üres soha nem volt a pohara, gondoskodtam mindenről. Végre megjött a lovag, ajtót nyitok.
- Szia kicsikém! - átölel, csók, miegymás.
- Helló! Azt hittem már soha nem érsz ide. Van egy meglepetésem! Gyere utánam! - kaján vigyor ült ki az arcomra.
- Hm, finom legyen. - közben taperolni próbál.
- Az lesz! - kacsintottam.
Ahogy bevezettem a nappaliba és meglátta Annát a kanapémon, hirtelen lefagyott. Igen, ezekért a pillanatokért élek! Kikerekedtek a szemei mindkettőnek. Imádtam a fülledt zavartság illatát a levegőben.
- Anna, ő Balázs, aki szeretett volna megismerni, mert iszonyúan tetszel neki.
- Ööö ... Mi már ismerjük egymást. - mosolygott Anna édesen.
- Nahát Bali, nem is mondtad, hogy már találkoztatok! - böktem meg, mintha semmit sem sejtenék.
- Tudod mennyit szenvedtem hogy idehozzam? - Balázsnak. Szóval akkor ő az alakuló kapcsolatod? - kérdeztem Annát. - Ne szerénykedj, jó pasi, esküszöm összeilletek! - alig bírtam elfojtani a nevetésem.

Balázson láttam, hogy nem érti mit művelek. Semmi féltékenység, semmi dráma, nyugodtság és elégedettség áradt belőlem. No meg persze a rohadt nagy kíváncsiság, hogy mi sül ki ebből az egész kavarásból. Mindig is arra vágyott, hogy két lánnyal szexeljen, most megkaphatja, csak kicsit másképp.

Összemelegedtek, sürgettem volna már az időt, hogy haladjunk a szaftosabb részletek felé. A. olyan ártatlannak bizonyult, hogy nem is kellett sokat várni. Elmentem a fürdőbe, mire visszaérek már smárolnak, a fiúm kezei meg a melleit simogatják.
- Ott a szoba, könyörgöm! - dehogy akartam beküldeni őket.
- Nézheted.
- Nem hiszem, hogy Anna vevő lenne rá. - de reménykedtem.
- Anna azt csinálja amit szeretnék. Így van? - egymásra néznek, a csaj bólogat.
- Viszont, ha már itt maradok, akkor be akarok szállni! Nem, nem úgy... majd én mondom mit csináljatok egymással. Irányítalak titeket! - csak erre vágytam, mindkettőt irányítani.
- De ha itt akarsz maradni, valamit mutatnod kell neked is! - nem tetszett Balázs játékszabálya.
- Rendben. Legyen! - húztam a számat, de belementem. - Folytassátok csak, mintha itt sem lennék!
Kibontakozni látszott a dolog. Csókolóztak, simogatták egymást, Balázs közben figyelte a reakcióimat. Még hihetetlen volt számára, hogy szabad neki a pálya.
Lekerültek a ruhák, a merev farka látványa nem lepett meg, izgult mióta betette a lábát a küszöbön. Viszont Anna homlokos puncija izgalomba hozott. Nem érzek vonzalmat a női nem iránt, de kedvem lett volna kicsit megkínozni. Balázs nyalni kezdte, szívta a csiklóját, az ujjai a nedves bejáratot feszítették.
- A seggét is nyald kicsit! - vetettem oda, és előre hajoltam a fotelben, hogy mindent szemügyre vegyek. - Ujjazd meg! - szó nélkül teljesítette a kívánságom. Anna nyögdécselt, amitől elkezdtem fészkelődni.
- Hol az öved? Tekerd a nyakára! - kihúztam a ledobott nadrágjából és elé dobtam.
Meglepettség nem volt, minden simán ment.
- Szopasd meg, de csak ha szépen kéri! Hadd pitizzen! Szép, kerek mondatokat akarok hallani, majd én eldöntöm megérdemled-e! Gyerünk! - kíváncsi voltam mit lehet kihozni belőle.
- Kérlek Balázs, szopass meg! Dugd a farkad a számba, tövig akarom érezni! - térdelve szépen felfelé, alázatosan.
Olyan erővel tolta a farkát szájába, hogy azt hittem megfullad a csaj. Fogta az övet, ritmusosan mozgatta rá a csípőjét, néha hagyta pár másodpercig, hogy teljesen elnyelje. Folyt a nyála, a szépen kifestett szeméről olvadt le a smink a könnyektől. Imádom a melleimet, elsődleges erogén zónám, akár el is tudok tőle élvezni. A bimbóim keménnyé merevedtek a látványtól és a nyöszörgéstől. A felsőmön keresztül simogattam, néha a melltartóm alá nyúltam, meg-megszorítottam őket.
- Na ebből elég, Anna! Gyere mássz ide elém, ha szépen kérsz megdugatlak!
Idekúszott négykézláb, tetszett a látvány.
- Halljuk... mit is szeretnél? - kérdeztem.
- Hogy Balázs megbasszon. - szinte suttogva.
- Hogy mondtad? Nem hallom! - előrehajoltam, szinte az arcába és újra megkérdeztem.
- Akarom a farkát, kérlek dugasd meg a pinám vele! - majdnem megesett rajta a szívem. Hátradőltem, lehúztam a nadrágom cipzárját, kényelmesen benyúltam a bugyimba. Szinte éreztem az űrt a puncijában, amit csak egy nagy fasz tölthet ki - átéreztem a sóvárgását.
- Ekkora ribancot! Az ember azt hinné, hogy egy szende szűz vagy, erre itt rimánkodsz nekem a baszásért! - élveztem nagyon.
Balázs közben mögé térdelt és a nedves réshez dörgölte az ölét.
- Hadd kúrjam már meg! - siettetett B.
- Mondd mi vagy te? - masszíroztam a csiklóm.
- Egy faszéhes kurva vagyok, alig várom hogy használva legyen a lukam. - közben nyögött össze-vissza, mert hátul B. mártogatta a makkját a lucskos pinába.
- Fogd az övet Balázs, kúrd meg, mintha valami kis állatka lenne! Baszd meg a kis büdös szukát! - ahogy kimondtam már csak a csattogást hallottam, az elemi erejű lökésektől Anna feje az ölembe bukott.
Ujjaim a puncimban jártak, fantasztikus volt néznem ahogy B. kefél. Talán egy percre magamat kívántam Anna helyébe, de gyorsan visszarázódtam a saját eksztázisomba. Lehet egyszerre mentünk el, az utolsó képem amikor Balázs hörögve telespricceli a farkát ölelő izmos lukat.

Régen volt ilyen izgalmas szombat esténk. Amikor csak tehetjük, mindig beveszünk egy harmadik felet, rájöttem, hogy semmi okom az aggodalomra. Anna azóta köszöni szépen, jó kis házi kedvencként van tartva.