Nevelésem (5. rész)

Nem egész két hét telt el azóta, hogy Istennőm kölcsönadott arra a hétvégére barátnőjének, Eszter úrnőnek. Az életem megváltozott. Új oldalamat kezdtem megismerni, kezdtem hozzászokni ahhoz, amire tudat alatt mindig is vágytam: a teljes kontrollra testem és lelkem felett. Más szemmel néztem a világot, más szemmel láttam saját magam.
Nemcsak az vált teljesen természetessé, hogy egy másik ember rendelkezik velem, hogy egy másik ember tulajdona vagyok egész valómban. Az „Én” kezdte értelmét veszíteni, ennek a ködös fogalomnak a helyét átvette az „Istennő”. És az a tudat, hogy bármikor átküldhet használatra bármelyik barátnőjéhez, ismerőséhez. Már nem volt „Én”, csupán a napi cselekvés szintjén és a külvilág számára bírt értelemmel. Amióta ezt a földöntúli lényt megismertem, azóta csak Ő létezik számomra.
De mással is számot kellett vetnem. Kezdő voltam, mikor Istennőm megengedte, hogy szolgáljam Őt. Még most is az vagyok, mindig is az leszek, de a tudat, hogy kedvét leli a használatomban és a saját elképzelései, vágyai, igényei szerint nevel, határtalan örömmel tölt el. A türelméért nem lehetek elég hálás. Soha. A büntetések pedig, mikor hibázom, csak az érdekeimet szolgálják. Hogy még jobban tudjam, hol a helyem és hogy jobb szolga legyek. És Istennőm pedig elégedett.
A másik... igen. Az a hétvége. Úrnőm eddig is használt kénye–kedve szerint, testemet és lelkemet is birtokban tartva. De akkor egy új élménnyel lettem gazdagabb. Nem volt jobb, mint Istennőmmel, csupán MÁS volt. Más, amiről soha nem gondoltam volna, hogy élvezhetem. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyit jelent nekem.
Végignézni, amint Istennőmet egy vadidegen férfi élvezteti el, tudván, hogy én soha nem érinthetem ezt a testet, csupán ott és akkor, amikor és ahogy Ő kívánja. Persze abban soha nem lehet részem, amiben annak a srácnak volt. De ezt elfogadtam, hiszen hálás vagyok, hogy Istennőm egyáltalán szóra méltat.
Aztán megjelent Eszter úrnő. Egy igazi nő, aki… Akire még mindig nem tudok nem nőként gondolni, még ha hatalmas farka kemény ízelítőt adott abból, milyen érzés lehet nőnek lenni. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy transzi úrnő fog uralkodni felettem. Eddig csak az Istennőm volt, az Ő eszközei, felcsatolható műpéniszei, vibrátorai jelentették a kínt, a fájdalmat és a gyönyört. De akkor egy eleven, élő, meleg test lüktetett és dolgozott bennem – először az Istennőm színe előtt, majd egész hétvégén. Azóta kavarognak a gondolatok a fejemben, bevillanva annak a hétvégének az emlékképei, egy új oldalamat ismerve meg. Istennőm még hatalmasabbá vált a szememben, de az új élmény Eszter úrnővel új tapasztalatokat is hozott. Hogy ezek milyen hatással lesznek a későbbiekben rám, még nem tudhatom.
Azóta, mint mondtam, több, mint egy hét telt el. Minden a megszokott mederben folyt tovább, legjobb tudásom szerint szolgáltam Istennőm és ha hibáztam, boldogan fogadtam el a büntetést, miközben bűntudatom volt, hogy ismét csalódást okoztam Neki. De minden alkalommal tanulok és nem lehetek elég hálás, hogy ilyenkor a megtorlás nem marad el. Csak így lehetek jobb a szolgálatban, csak így tanulhatom meg, mi a jó Neki és hogyan kell minél odaadóbban szolgálni.
Mikor péntek reggel elindultam, a reggeli tisztálkodás után Istennőm maga helyezte fel az erényövet. A kulcsot ismét a nyakában hordott láncra akasztotta.
– Indulás! El ne késs! – majd az ajtó felé mutatott. Megcsókoltam a kezét, megköszöntem, hogy ismét foglalkozott velem, majd kiléptem az ajtón.
Valahogy más volt ma reggel, mint amit megszoktam. Mintha várna valami, amikor délután bebocsátást kérek Tőle. Az egész nap ezzel a bizsegéssel telt el. Végre eltelt a nap, indultam hozzá. A házhoz érve megnyomtam a kapucsengőt, majd vártam, hogy a szaggatott búgó hang után meghalljam végre a Hangot, ami a legdrágább volt a számomra. És a Szót, amihez semmi sem fogható.
– Bejöhetsz – hallottam a hangszóróból. Megkönnyebbültem. Most nincs várakoztatás, elutasítás, várva, hogy csörögjön a mobilom, hogy még egy lehetőségem van. Időben jöttem, de ez nem jelent semmit, ettől még nyugodtan elküldhetne, ha úgy ítéli meg a helyzetet.
Felértem a lépcsőn és megpillantottam Istennőm. Mint mindig, most is elgyengültem, mikor megláttam. Tekintélyt parancsoló alakja, tekintete, a lényéből áradó fensőbbség most is győzedelmeskedett rajtam. Térdre vetettem magam előtte és csókkal illettem a lábfejét.
– Igyekezz a fürdőbe. Van elég dolgunk – szólal meg mély, füstös hangján. Egy hangos „Igen, Úrnőm!” után elindultam a fürdőbe. Nem kellett szólnia, tudtam, mi a dolgom. Ahogy beértem a fürdőszobába, gyorsan kezdtem vetkőzni, egymás után vetettem le a ruháim. De nemcsak gyorsnak kell lennem, gondosan összehajtogatva is kell letennem a kád melletti egyik kerek kisasztalra. Istennőm szereti a rendet.
Istennőm beért utánam a fürdőbe, elégedetten nyugtázza, majdnem kész vagyok a vetkőzéssel, még a levetett ruhák is rendben fogadták a kisasztalon. A szemem sarkából láttam, elégedetten bólint. Mire kész lettem, odajött elém. Levette az erényövet. Farkam örült, hogy ketrecéből végre megszabadulhatott, de valami azt súgta, ma még lesz benne részem. Utasított, hajoljak rá a kisasztalra, majd megkaptam az első beöntést. Az időt, amíg vissza kellett tartanom, természetesen Ő határozta meg. Ezt még kétszer megismételte, majd, miután hátközepes hajamat utasítására felkötöttem, intett, alaposan zuhanyozzak le. Mikor kész voltam és megtörülközve megálltam előtte, elégedetten nézett végig. Az erényövet visszahelyezte a farkamra, a kulcs pedig visszakerült a nyakában lógó láncra. Még a borotválkozás hátra volt, odaálltam a tükör elé és lehúztam a szőrt a pengével.
Miután mindennel végeztem, utasítására ráhajoltam a kisasztalra és egy közepes méretű, besíkosított fenékdugót dugott fel.
– Öltözz fel! Ott találod a mai ruháid – intett a másik kisasztalra. Fekete, fényes holmit láttam magam előtt. Egy pillanatra megzavarodtam.
– Na mi van? Mire vársz, kis kurva? – a kérdés halk volt, de ellentmondást nem tűrő. Hozzáértem a ruhákhoz. Fekete, fényes lakk. Ilyet eddig csak rajta láttam, rajtam volt már női ruha, de az mindig szatén és csipkés fehérnemű volt. De ilyen még nem.
Egymás után kerültek fel rám a ruhadarabok. Combfixes harisnya, fűző, térd fölött végződő magassarkú lakkcsizma, hosszú kesztyű, mely a könyököm fölé ért. Mind fekete, fényes lakk. A fűzőn a mellbimbók előtti területen és az intim helyeken cipzár. Ismeretlen bizsergés futott végig az egész testemen, ahogy a bőröm az eddig ismeretlen anyaggal érintkezett. Teljesen más volt, mint eddig. Eddig csak kívülről éreztem, most benne lehettem. A férfiasságom önálló életet kezdett volna élni, de az erényöv kegyetlen szorításában tehetetlenül vergődött. Mint ahogy én is. De az új élmény kárpótolt. Amikor elakadtam az öltözéssel, segített, mivel nem voltam gyakorlott ezen a téren. A női ruhákat már egyedül is felveszem, de ez teljesen más volt. Tudtam, ennek meg lesz a következménye, de most ezt sem bántam.
Mikor kész voltam, végignézett rajtam, majd elővette a sminkkészletet és kikészített. Egy kicsit hátralépett, elégedetten szemlélte a végeredményt, majd utasítására leengedtem a hajam. Kifésültem, majd megálltam előtte.
– Indulj a hálóba! – parancsolt rám, én pedig elindultam előtte. A hálóban megálltam a fekete lakkbevonatú ágy mellett.
– Indulás a szekrény elé – hallottam a hangját újra. Engedelmeskedtem. Az akasztós szekrény egyik ajtaját kinyitotta, intett, álljak elé. Benyúlt a zsebébe, kivett két füldugót, majd egymás után összenyomva bedugta a füleimbe. A kezében hozott maszkot felhúzta a fejemre. A maszk szem előtti része teljesen el volt fedve, így a kapcsolatot a külvilággal teljesen elvesztettem. Kaptam egy szájpecket, amit a tarkómon kapcsolt össze, majd egy nyakörvet. Végül pedig hátam mögött összebilincselte a kezem. A nyakörvre hosszú láncot akasztott, majd az irányításával bemásztam a szekrénybe.
Egy idő után nemcsak a kapcsolatot vesztettem el a külvilággal, hanem az időérzékem is. Csendesen, félve vártam a soromra. Tudtam, hosszú még az éjszaka.

(folyt.köv.)