redmarks (67)
Domináns
Férfi, Hetero
  • Van nyilvános albuma 
  • Van blogja 
Cikkek idő szerint
2024. 05. (42)
2024. 04. (62)
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Hol van ? - 7.

2009. 07. 29. 08:39 | Megjelent: 1058x
Hét

Amikor felébredt örömmel tapasztalta, hogy keze már nem volt az ágyhoz bilincselve. Felkelt és elkezdett járkálni a cellában, hosszú idő óta először, eddig vagy meg volt kötözve vagy vezette valaki.

Hamarosan nyílt az ajtó, s kísérője – aki korábban oly durván megbecstelenítette – elindult vele a folyosón. A szíve a torkában dobogott mikor Doki rendelőjéhez értek, de mentek tovább. A végcél egy zuhanyozó volt, egy kis fa széken pedig frissen vasalt pamut fehérnemű, zokni, short és póló várta. Amikor magára maradt, beállt a zuhany alá és csak állt, folyatva a vizet, lemosva az elmúlt napok szennyét.

Mikor felöltözött, egy addig még nem látott szobába kísérték, ahol az íróasztal mögött a főnöknő fogadta, barátságosan mosolyogva és hellyel kínálta. Az asztalon reggeli várta, narancslé, omlett és pirítós. A szoba berendezése normál irodáé volt, semmi sem utalt arra, mi folyik a folyosó más részein.

- Örülök, hogy jobb színben van, kedvesem. Nyugodtan reggelizzen meg.

Most semmi akcentusa nem volt, mintha ez lett volna az anyanyelve. Amíg reggelizett, az előtte lévő iratokat olvasta, jegyzetelt. Amikor vége lett a reggelinek, ismét hozzá fordult.

- Elnézést kell kérnem a kellemetlenségekért. De meg kell értenie, nekünk is végeznünk kell a munkánkat. Mondja el szépen, hogy hol van és szabadon távozhat.

Most, hogy már nem korgott a gyomra és tiszta ruha volt rajta, ismét erősnek érezte magát. Elhatározta, csak azért sem árulja el. Tagadóan megrázta a fejét.

A főnöknő hosszan hallgatott és némán nézett a szemébe.

- Úgy látom, nincs tisztában a helyzetével. Addig nem engedhetjük el, amíg el nem árulja. A kamera felvételek alapján tudom, hogy már megismerkedett közelebbről Vologyával, akire az őrzését bíztuk. Vologya kiváló munkatárs, de nehezen tud ellenállni a kísértésnek, amikor ilyen szép női test van rábízva. Igaz, a durva és erőszakos szex híve, de úgy látszik, ez az apró jellemhiba együtt jár a foglalkozásával. A többiek, akikkel még nem találkozott, ennél sokkal csúnyább dolgokat szoktak csinálni. Rendszeresen megrójuk őket érte, de nem figyelhetjük állandóan, mi történik.

- És nem is biztos, hogy akarjuk – mondta kisebb szünet után.

Visszagondolt, amikor X alakban kifeszítve az ágyhoz volt kötve és Vologya – most már a nevét is tudta – rámászott. Magának is nehéz volt bevallania, hogy akkor felizgatta a dolog fizikailag és nagyon közel került az orgazmushoz is, ami nagyon ritkán esik meg vele, de ugyanakkor utálta és gyűlölte is érte. A fenyegetés egyértelmű volt.

- Nem tudom, mit akarnak tőlem – mondta mégis.

A nő sóhajtott egyet.

- Hogy tetszett a kis demonstráció, amit Doki rögtönzött? Ez csak egy röpke ízelítő volt, még csak kínzásnak sem nevezném. Tudja, doki tényleg orvos. Jól menő praxisa volt, amíg néhány női betege hivatalosan szóvá nem tette a – mondjuk úgy, „nem megfelelő” kezelési illetve bánásmódot. Nálunk szívesen dolgozik, mert bizonyos keretek között szabadon hódolhat kedvteléseinek és mi is nagyra értékeljük szaktudását, amivel szóra tudja bírni vendégeinket. De van, amikor már nincs is szükségünk információra, egyszerűen csak rábízzuk az illetőt Dokira, hogy játszadozzon kicsit saját örömére.

Vizuális típus volt. Ahogy megjelentek előtte a rá váró szenvedések összeborzadt, és enyhe remegés futott át, amint Doki eddig még nem tapasztalt, ismeretlen eszközeire gondolt, amikhez képest a többi őr szexuális perverziói nem is tűntek annyira szörnyűnek. De nem szeghette meg a szavát, számítottak titoktartására.

- Nem mondok semmit – felelte.

A nő tekintetében sajnálkozás jelent meg, majd így szólt:

- Vigyétek vissza a cellájába.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.