Így lettem házi kedvenc!

Ülök a vonaton, nézem a tájat. Furcsa, mert nálunk nem ilyen a terep. De nem is terepszemlére vagy hadgyakorlatra jöttem.
Régóta leveleztünk, gondoltuk találkozzunk egyszer. Egyszer és kész, mert nekem van valakim.
Megérkezett a vonat, kereslek, de mivel nem sok képet láttam Rólad...
Nem talállak. Aztán majdnem kiugrottam a cipőmből, mikor hátulról köszönt valaki.
Te voltál, de még így is meglepődtem. Nem ilyen kép volt a fejemben.
Kellemesen csalódtam. De várjuk ki a végét.
Elpirulásom közepette, barátinak szánt ölelés, végre találkoztunk felkiáltással.
Részedről merészebbre sikerült, ugyanis még 2 centi sem maradt köztünk.
Nézel, ami engem idegesít és bosszant is. Nem szólsz, a nyakamon a tekinteted.
Igen ott a láncom. Indulunk is tovább, Hozzád.
Csak egy hétvégi kiruccanásra jöttem, vagyis holnap este indulok haza.
Hamar Nálad vagyunk, nem is tudtam megnézni rendesen az utat. ( Mánia, ha kell tudjam merre induljak. )
Érdekes lakásod van, otthonos,de fura is valami benne.
Nem ugrunk fejest a mélybe, előbb eszünk. Lefürdök, most jó sokáig álldogálni a tus alatt, langyos víz. Nagyon jó ahogy a hasamnál lefut a combom felé a víz.
Kaptam Tőled ruhát, mert nem hoztam váltást. Gondoltam ne tűnjön fel otthon semmi. Csak a legszükségesebbeket hoztam.
Pince felé vesszük az irányt. Ott teljes nyugalomban hódolhatunk a vágyainknak.
Rajtad csak egy szál farmer nadrág van, de nagyon jól áll.
Rajtam pedig, mire leértünk semmi sem maradt.
Nem is olyan nagy baj, még jó,hogy nincsen hideg.
Teljesen elkényeztetsz, végig csókolgatod a testem, mindenhol, még a lábikómat is.
Leveszed a nyakamból a láncot, mondván Te szebbet adsz nekem.
Tényleg szebb nyakörvet adsz, de hibája van. Nem tudom levenni. Zárható.
Nem tetszik,de ám jó, legyen. Jönnek az apróbb dolgok, a csukló-boka részlegre.
De ez is zárható, és zárod is. Ez sem tetszik túlzottan.
Viszont az ágy gyönyörű. Fém, tipikus régi darabnak látszó, ám modernizált darab.
Kezem-lábam a négy sarokban láncon. Te pedig szépen jössz lefelé a nyakamtól.
A vállamnál, majd a hasamnál, melleimnél időzöl, közben kezeid is matatnak. Nálam a lábaim közt és ahogy érzékelem a szuszogásodból, Magadnál is.
Nekem nem kell sok idő és messze szárnyalok. Mire a nyelved hozzámért, pont akkor.
Nem vagy megilletődve ugyanis folytatod, de már nem a kezeddel.
Fölém térdelsz és a számba adod, kissé félve, de ez érthető. Nálam. Néha harapós vagyok.
Bátor vagy, de nem hagyod, hogy befejezzem amit elkezdtem.
A köteléket levetted végre. Nyugodtabb vagyok ettől. De merészebb is.
Óvatosan beteszed a farkad lábam közötti megadott helyre. Hamar elmész, nem bírod.
Én meg vihogok, mint egy ovis.
Nem tartod túl viccesnek így csattannak is a fenekemen a hatalmas tenyereid.
Nem szeretem, de tűrök szinte hang nélkül.
Abszurd ötletednek helyt adva, büntetésképp a hátsóm találod ideálisnak a következő menetre.
Ezt én viszont nem díjazom. A hiba, hogy most Te mondod meg mi legyen, és nem én.
Mire felfigyelek, Te már hátulról szurkálsz. Nem, nem esik jól. Utálom.
Kiváltja belőlem az ellenkezést is. Visszafordulva kapsz egy szép nagy pofont.
Nem kellett volna, mert ismét a kezeim mozgástere bánja.
Fura mód hamar eltelik az éjjel, még így is, hogy korlátolt a mozgásom.
Másnap könyörgöm már, engedj ki. Megkapom a kimenőm, majd kipróbálunk pár újabb dolgot is. Pórázon vagyok végig, amit Te szabályozol meddig érjen. Szinte teljes a kontroll. Ezt nem viselem könnyen, nem vagyok hozzászokva.
Kávézol és újságot olvasol míg én a számmal kényeztetlek.
Nem kell sokat várni és hatalmas nyögés mellett elélvezel.
Itt a délután, készülődnék, de Te nem akarod. Kérlelsz, próbálsz rábeszélni még pár napra... De nem, nem engedek.
Mennem kell. Hiszen egy alkalomról volt szó, egy napról. Kis ölebed voltam egy napra.
Mint utólag kiderült, bolond vagy.
Ezért nem is véletlen lett a pince így kialakítva.
Megtartottál házi kedvencnek. Nem engedtél ki a pincéből.
Hát ezért kellett a zárható nyakörv, láncok.
Így lettem a Tiéd.