Egy (talán)igaz történet is lehet.7.rész

Dave miután belépett a helységbe és megszokta a szeme a fény viszonyokat,egyszerűen nem hitte el amit látott.Képeken filmeken már látott ilyet vagy ehhez hasonlót,de így élőben ez teljesen más volt.A piros falak a bőr bútorok ,mind mind egy sajátos hangulatot kölcsönöztek a helynek.
Egy olyan hangulatot ahol egyszerre volt félelmetes és rabul ejtő.Valami megfoghatatlan érzés kezdte hatalmába keríteni.Lassan mindenhez odalépett,érezte a bőr jellegzetes illatát az egész szobában.Volt a szobában egy nagy szék,egyfajta trón Monic oda telepedett onnan figyelte a férfi bátortalan lépéseit a számára ismeretlen világban.Látszott izgatott ,látszott ahogyan az eszközökhöz ért remegett a keze.Monic jót mosolygott magában ezen.Annyira kisfiúsnak elesettnek tünt a férfi jelen állapotában ,hogy szinte már megsajnálta.Az a férfi aki az imént még kiegyenesedve büszkén határozottan járt ,annak testtartása teljesen mást sugallt.
Dave lassan körbe járta a helységet szinte mindent megérintet,mindent végig símított.Nem tudta ezt az egészet hova tenni ,olyan érzése volt mintha valami féle álom kép megelevenedett volna.Majd lassan egy nagy szekrényhez ért ,ami méltóság teljesen magasodott a szoba egyik sarkában.Szinte fenyegetően őrizte a kíváncsi szem előtt gyomrának tartalmát.Egyszerre volt fenyegető és titokzatos.
Dave a nőre nézett ,a szeme az engedélyét kérte ,hogy kinyithassa.Monic csak apró fej biccentése jelezte nem tévedt tiltott területre és megkapta az engedélyt arra ,hogy kinyithassa belenézhessen.
Dave lassan kinyitotta a szekrényt ,és ha eddig nem volt leesve az álla akkor most ez is végképp megtörtént.Amit maga előtt látott az maga volt a megtestesült álom a számára.Csizmák kabátok fűzők kesztyűk sorakoztak rendezett sorokban.Minden darabnak megvolt a hozzá illő darabjai.Mindenen látszott a készítőjének kifinomult tudása ahogy elkészítette őket.Páratlan darabok voltak mind egytől egyig.Dave finoman megérintette mind,olyan ideges volt ,hogy látta ahogyan a keze remeg.Irgalmatlan zavarban volt.
Monic mögé lépett és finoman átkarolta a férfit.
-Tudom mit érzel ,ne félj én átérzem ami benned lejátszódik most.Ne érezd magad nevetségesnek ,betegnek ez egy természetes helyzet,hogy így reagálsz.
-Igen csak ha meglepni akartál akkor sikerült,erre álmomban sem számítottam.Ehhez az egészhez egyszerűen nincsenek szavaim.
-Tudom és hidd el még egyszer mondom ,ne érezd magad hülyén.Tudod ezt szinte az első perctől éreztem ahogyan ezt sugalltad magadból.Éreztem a vonzódást,ezt csak olyan érzi aki hasonlóan érez mint te.
-De ez az egész annyira hihetetlen ,hogyan és mi módon van ez itt neked?
-Volt egy kapcsolatom ,valamikor réges rég ,ahol olyan szintre jutott a kapcsolatunk,hogy mind kettőnk igényli ezt a fajta világot.Annyira belemélyedtünk ,hogy azt vettük észre ,hogy lassan de egyre több ilyen ruhát eszközt szerzünk be és mind valahogy egyre boldogabbá tesz bennünket.De aztán minden mint általában lenni szokott ennek a kapcsolatnak is vége lett.Iszonyatosan fájt ,mérhetetlenül sokkal jobban mint egy hétköznapi szakítás.
Akkor lezártam ezt a helyet és többet nem jöttem le ide.El akartam temetni a múltat azzal,hogy így végképp lezárom.Ez egy olyan világ ha ebbe belekóstolsz innen nincs visszaút örökre a rabjává tesz .Nem tudsz kiszállni,próbálhatod ideig óráig talán sikerül is de aztán újult erővel lecsap rád ,és ott maradsz védtelen de egyben boldogan is mert mást ad mint egy "civil"kapcsolat.
-Olyan világot mutathatok meg neked amiről csak álmodtál ,olyat amilyet elképzelni sem tudsz.De ehhez feltétlen bizalom kell ,olyan szintű ami szinte átlagon felüli.Meglátod minden részletesebbé válik minden apró kis dolognak jelentősége lesz olyannak is amiről nem is gondolnád ,hogy egyáltalán létezik.
-Ha ezt akarod a lehetősége itt van,én ezt már eldöntöttem magamban de ez az én döntésem.Én tudom mi várhat ránk de te még nem tudsz semmit.
-Nekem ez így nagyon sok ,olyan szinten kaptam érzelmi dózist itt pillanat alatt,hogy nem tudok hirtelen mit kezdeni vele.Ne várj hírtelen választ.Úgy vágyom rá hogy azt szinte elmondani sem tudom,de közben félek is tőle .Csak annyit kérek segíts nekem és ne hagyj magamra ,legyen türelmed hozzám.Nekem ez nagyon új.
-Ez most már úgy hangzott .mintha..
-Nem tudom hogy hangzott csak azt kérem bízhassak benned.

Monic szorosan magához húzta a férfit és mélyen a szemébe nézett,gyengéden megcsókolta a még szinte remegő Davet.
-Nem fogsz csalódni.csak annyit kérek bízz bennem feltétlenül és azt már most tudatosítsd magadban tudom mit csinálok.Annyira figyelek rád is mint magamra .
-Jó ,tudod mit legyen.Tudok én neked ellent mondani.

Lassan összeölelkezve ki ballagtak a szobából újra átadva a sötétségnek a szobába zárt világot.Az este további részében Monic rengeteget mesélt az őt áhitattal hallgató Davnek.Davnek tetszett a nő beszéde közben látszódó szenvedély ,mindaz ahogyan mesélt ,ahogyan vélekedett a dolgokról.Látszott a szavak is olyan szintre emelik ami felette áll mindennek.Dave valami olyat érzett mint még soha.Úgy néz ki valakihez tartozhat,nem csak úgy ahogyan az a hétköznapi pároknál szokás,hanem a szó tényleges tartalmában.
Elváltak lassan,hosszasan csatát vívva ajkaikkal.Nem lehetett eldönteni kinyert de talán nem is volt kérdés ez most.Valami véget ért és valami elkezdődött egy új és izgalmas világ aminek úgy néz ki Dave részese lett Monic által.
Vadul hánykolódott az ágyában Dave nem tudott aludni ,csak a nő járt a fejében nem rég jött el ,de egyszerűen még mindig a sokk alatt állt.Monic valami újat nyitott ki ami rendesen megfertőzte.Olyan boldog volt mint még soha.Cikáztak a gondolatok az agyában újra és újra a nő szavait hallotta fülében.Újra és újra.
Nézte az órát éjjel 2.Szép lesz a holnapi nap ha nem tud pihenni.Az éjszaka csöndjét a mobilja csörgése törte meg.Álmosan nyúlt a készülék felé,majd tágra nyíltak a szemei.Monic volt az.
-Szia mi a baj?valami baj van?
-Szia nincs semmi,ha jól gondolom nem tudsz aludni.
-Hát ezt jól gondoltad.
-Gyere át most.
-Most?
-Igen most gyere át!
-Láttad mennyi az idő?
-Igen láttam ,most gyere át!majd Monic lerakta a telefont.

Dave némán bámult maga elé.Ez most mi volt?AZ oly kedves hang most valahogy más volt ,parancsoló és ellentmondást nem tűrő.Éjszaka ilyenkor?Álmodja vagy ez tényleg a valóság?Megnézte a telefont ,valóság nyugtázta magában.
Lassan kikászálódott az ágyból és álmosan szedelőzködni kezdett.Valami furcsa érzés szorított össze a gyomrát.Kezdett valami olyan izgalmat érezni amit eddig nem érzett.Hát legyen ,legyen aminek lennie kell.Mi a jó isten ütött ebbe a nőbe mit akarhat?csak ez járt a fejében mikor elindította az autót és elindult a nőhöz.

Monic hasonlóan érezte magát mint Dave .Sok minden járt a fejében ,csak ,hogy ő lesem feküdt.Sőt felöltözött..Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve hívta fel a férfit.Tetszett a vonal másik végén lévő reakció.Erre számított.Mosollyal az arcán ,kesztyűs kezével végig símitotta a hosszú combcsizmát.Kíváncsi lesz Dave arcára majd.
Egy kaján kis vigyor volt az arcán ami egyszerre volt szép de közben démoni is..
Kíváncsi lesz..

Folyt .köv.