Szurkoló lány története

Az egész történet egy dél-alföldi kisvárosban játszódik, ahol egy feltörekvő kosárlabda csapat üzemel. Laci 22 éves és egy nagyon kosaras, de az utóbbi időben nincs igazán szerencséje a csapatával együtt. Az elmúlt 10 meccsükből egyet sem nyertek meg, sőt mindegyiken rendesen kikaptak. Ezen a meccsen is a harmadik negyed végén 20 pontos hátránnyal játszottak.
Dóri a csapat 18 éves törzsszurkolója, sőt az egyik vezetője a pom-pom lányok csapatának nagyon csinos lány. Mivel ő szerette volna már egy kicsit felpiszkálni a csapatot, ezért odament Lacihoz, hogy kicsúfolja a csapatot, s félvállról csak ennyit mondott: „Hát fiúk most is nagyot szoptok!” Laci azonban odafordult hozzá és így felelt:
„Hallottam, amit mondtál és ez nagyon nem tetszik.” „Mi a bajod? Ne, kímélj! Mond el a szemembe! –kötekedett tovább Dóri– Nagyon kínos lesz, ahogy elvernek benneteket!”
„Jobb lesz, ha te állítod le magad, mert különben én nem állok jót magamért!” –válaszolta Laci.
„Talán megversz, vagy mi lesz?”
„Ne gondold, hogy nem teszem meg! Sőt, ajánlok egy alkut. Ha megnyerjük ezt a meccset, akkor elfenekelem a meztelen fenekedet, amiért ilyen szemtelen voltál. Ha viszont vesztünk, meghívlak egy vacsorára oda, ahova mondod!” –mosolygott Laci
„Laci nagyon feldob az ajánlatod, mert szerintem nem nyerhettek már. Így jobb lesz, ha veszel fel pénzt a bankszámládról, hogy állni tud a vacsorát! Tehát rendben, áll az alku!”
Az utolsó negyedben Laci elképesztő energiákat vetett be és a csapat is szinte repült ennek köszönhetően. A negyed felénél már be is hozták a lemaradást és onnan kezdve szinte fej-fej mellett küzdött a két csapat. A végső pillanatban azonban Laci dobott egy hárompontost és ezzel végleg az ő oldalukra billent a mérleg. A lefújás után az egész csapat ünnepelt, csak Dóri állt sápadtan a pálya szélén. Mielőtt Laci bevonult az öltözőbe ennyit vetett oda Dórinak: „Szeretnék a kijáratnál találkozni veled, úgy három negyed óra múlva!” A lánynak azonban nem jött ki hang a száján, csak némán biccentett a fejével.
Az idő elteltével Laci frissen zuhanyozva és felöltözve jelent meg a megbeszélt helyen, ahol Dóri azonnal elkezdett volna visszakozni: „Laci, ugye nem gondoltad komolyan azt a buta fogadást a szünetben!?” „Ugye te is követelted volna a vacsorát, ha vesztünk?! Én akkor is tartottam volna és most is tartom a szavam.” Dóri erre elhúzta a száját, de Laci folytatta. „Tehát gyerünk a szobámba, ahol majd megtanítom hogyan viselkedik egy rendes szurkoló.” Egymás szemébe néztek és Dóri egy „Rendben, menjünk.” Sóhajjal nyugtázta a hallottakat. Együtt ültek be Laci autójába és negyed óra múlva már ott is voltak a fiú házánál. Az út közben azonban egy szó sem esett a fogadásról, hanem mindenféle dolgokról beszélgettek, mint két fiatal az első randijukon.
A házhoz érve Laci kinyitotta az ajtót: „Jöjjön be a kisasszony. Ez a peches pom-pom lányok helye.” Rendben, essünk túl rajta” –reagált duzzogva Dóri. „Ne aggódj, már nem kell sokáig várnod. Ahogy beértek Laci leült a kanapéra. „Dóri, itt az ideje, hogy megfizesd a tartozásod. Gyere ide és feküdj a térdemre.” A lány olyan lassan indult oda, hogy csak tudott. Még mindig nem hitte el, hogy ez megtörténhet. Ahogy elkezdett Laci ölébe feküdni azon gondolkodott, hogy vajon miért volt olyan nagy a szája.
Laci így szólt: „Ok, tehát egy meztelen fenékre történő verést kapsz.” Ettől a lány teljesen elvörösödött. „De először nem árt egy kis bemelegítés.” Ezzel Laci felhajtotta a lány rövidke szoknyáját és a tenyerével elkezdte ütni a bugyiját. Dóri pedig belekezdett a legújabb szurkolói dalba: „Oh, oh, oh, oh…” Laci somolyogva mondta: „érdekes, ezt a dalt nem hallottam ma az oldalvonal mellöl.” Kb. a huszadik ütés után Laci a lány erős tiltakozása ellenére lehúzta a bugyiját a combjára. „Ne feledd, ez a fogadás része volt, akkor amikor még nagyon is magabiztos voltál, hogy nem veszthetsz!” Így folytatódott a fenekelés és a gúnyolódás. Rövidesen azonban Dóri már rugdalózni kezdett és azt mondat: „Rendben, megkaptam, elég már, hagyd abba…” Ekkor már kezdett szépen pirosodni a feneke.
Laci megállt és a következőt kérdezte: „Dóri, van hajkeféd?” „Igen, a táskámban.” Laci mosolyogva mondat: „Azt hiszem, jobb lesz ha idehozod.” Dóri felkelt, markolászta a fájó fenekét és közben keresztülsétált a szobán, majd elővette a kefét a táskájából. „Hál’ isten, ez csak műanyag és nem fa” gondolta. Laci felállt és elvette a kefét. Feltette a jobb lábát a kanapéra és ráhajtotta a lányt. Ebben a pózban Dórinak csak a lábujja érte a talajt. Laci újra felhajtotta a lány szoknyáját és erőteljesen átkarolta a lány derekát. Így teljesen uralma alatt tudta tartani. Ezután felemelte a kefét és elkezdte vele verni a már szépen kipirosodott gömböket, miközben azokat a mondatokat ismételgette, amiket Dóri kiabált a pálya széléről. Hamarosan a lány újra elkezdett könyörögni, hogy Laci hagyja abba a verését, de ő úgy tett, mintha meg sem hallotta volna ezeket a szavakat. Ekkor Dóri már sírva könyörgött és ígért mindent, hogy jó lesz és hogy nem viselkedik így többet. Laci közben gondolatban helyeselt „rendben, ígérgess csak, ígérgess…”. Amikor úgy gondolta elég lesz a lánynak leengedte a kefét és így szólt. „A fogadásért megfizettél.” Dóri mihelyst kiszabadult hangos „ohh…” és „ahh…” közepette felhúzta a bugyiját az elvert fenekére.
Laci ekkor meghívta Dórit vacsorázni, mégpedig úgy, hogy a lány választhatott éttermet, amit Dóri el is fogadott.