Egy (talán)igaz történet is lehet. 6.rész

Monic fejében cikáztak a gondolatok,még mindig az este történtek hatása alatt állt.Nagyon meglepődött a férfin ,de mintha ezt érezte volna már az elejétől kezdve ,ezt az egészet ezt a nem is tudta megmondani mit.Nem tudott dönteni mindent mérlegelt mindent ,átvilágított.Egyszerűen az esélyét kereste annak..Nem is tudta már ő maga sem ,hogy minek.Volt ilyen kapcsolata de az oly rég volt már és oly mélyre temette magában.Akkor iszonyatosan fájt és ezt nem akarta átélni újra.De megélni újra azt a szenvedélyt azt viszont mindennél jobban akarta.
Döntenie kell mert így nem lehet,egyszerűen felemészti.Alszik rá egyet és majd holnap meglátjuk,ezzel a tudattal lezárta az egészet.Elment lefeküdni,még hosszasan hánykolódott az ágyában mire végre eltudott aludni.

Eltelt egy pár nap úgy ,hogy Monic nem jelentkezett.Dave kezdett beletörődni a kudarcba,így alakult ezt kell elfogadnia.Nem is tudta egyáltalán mire számított?Maga sem tudta.Felhívni nem akarta nőt mert azt tolakodásnak venné,inkább hagyta az egészet a sors kegyeire bízni.
Aztán a nap folyamán megcsörrent a telefonja.Egy azóta jól ismert szám jelent meg rajta a hívót azonosítva.Nagy levegőt vett és felvette.
-Igen tessék.
-Szia én vagyok az Monic.
-Szia,látom miben segíthetek?
-Szeretném ha beszélnénk,nekem nagyon fontos lenne.
-Jó rendben ,mikor és hol szeretnéd?
-Áttudsz jönni hozzám?
-Igen mikor menjek?
-Amikor tudsz,mondjuk most?
-Most?hát végül is legyen,de előre mondom nem voltam felkészülve erre így nem igazán vagyok szalon képes,hogy úgy mondjam.
-Nem érdekes ,várlak.
-Megyek akkor szia.
-Szia.

Dave gondolkodva tette el a telefont,nem tudta hova tenni ezt az egészet.Mit akarhat csak ez járt a fejében.Na mindegy jöjjön aminek jönnie kell.Beült az autójába és elhajtott.Nagy tempóban falta a kilométereket ,csak ,hogy minél előbb Monicnál legyen.
Megérkezett ,meglepődött mert ahogy oda ért a kapu máris nyitódott,látszott már várták.

Monic az ajtóban várta,látszott egy kissé ideges ahogyan az egyik lábáról a másikra állt.
-Szia.
-Szia,mi a baj?kérdezte Dave.
-Semmi semmi baj nincs csak egy kicsit felkavartál és ezt szeretném ha tisztáznánk.
-Rendben legyen.

Leültek a bőr kanapéra.Monic a férfi tekintetét kereste ,de a férfin látszott ,hogy zavarban van.
-Mondtál nekem valamit ami engem egy kissé felpiszkált.Olyat amit én nem hallottam még szinte senkitől.
-Gondoltam és elnézést is kérek érte de te kérdezted annyira.Ez számomra is nagyon kínos de muszáj volt elmondanom.
-Tudod mi a fura,hogy ez nem gond ahogyan te gondolod.Volt ilyenben már részem és igen meglepődnél hogyan viszonyulok én a te kis "defektedhez".
-Már ne haragudj de min kellene meglepődnöm?itt egy csodálatos nő aki egyszerűen észveszejtő ahogyan kinéz ,stabil háttérrel a háta mögött .Jó kapcsolatokkal ,komoly ügyfelekkel.Társadalmilag elismert pozícióban,mitől kellene meglepődnöm?Mitől olyan szinten vagy rendben,hogy szinte már az álom kategóriát súrolja.

Dave nagyon kifakadt de most jött ki az elmúlt napok feszültsége.

-Ne haragudj.
-Nincs semmi baj,tudod mit gyere velem.Monic megfogta Dave kezét és húzta magával.
-Gyere,ha annyira meglepődni akarsz.

Elindult határozott léptekkel lefelé az alagsor felé egy folyosóra,majd egy ajtóhoz ért.Megfordult és mélyen a férfi szemébe nézett.Látni akarta mi tükröződik a férfi szemében.Egyszerre volt kisfiú és férfi egyszerre.Zavarban volt,és elesettnek tünt.Látszott nem tudja hová tenni ezt az egészet.
-Felkészültél?
-Fel de mire ?te vagy a darabolós gyilkos?próbálta Dave zavarát poénnal leplezni.

Monic kizárta az ajtót és kinyitotta,majd belépett és felkapcsolta a villanyt.
Dave belépett a nő után és hunyorogva de lassan kezdte megszokni a fényviszonyokat a szemével.Majd az ámulat kiült az arcára.A lélegzete egyszerűen elállt.

folyt.köv.