Randevu 9. folyt---

A számolást, úgy ejted meg, hogy leszeded a maradékot, ami ismét alapos kínzás, és nyüszítek újból, mint egy kutya. Hat darab csipeszt tartasz a kezedben, és a szemeid szinte ragyognak a kéjtől.
- Összesen 12, tehát 120 korbács vár rád!
Képtelen vagyok megszólalni és szerencsére nem is vársz el ilyesmit. Leteszed csipeszeket és a lovaglóostort, majd az asztalhoz sétálsz. Pezsgő töltesz magadnak és rágyújtasz, ezúttal szipka nélkül, majd visszajössz hozzám. Élvezettel kortyolgatod a hideg italt, miközben cigizel, és az arcodon kéjes mosollyal nézed a testem. A cigit az arcomba fújod és mosolyogsz.
- El sem tudod képzelni, milyen jó érzés, hogy a tulajdonom vagy és azt tehetek veled, amit akarok! Nagyon élvezem! Megfosztalak minden emberi jogodtól és csak nekem élhetsz! Kérsz egy slukkot?
- Igen, Úrnőm, szeretnék. – rebegem.
A számba adod a cigid és élvezettel nézed, ahogy mohón beleszívok.
- Köszönöm, Úrnőm!
- Szedd össze magad, mindjárt folytatjuk! Hamarosan kezdődik a koncerted második felvonása! – közlöd egy korty ital után, majd újból a számba helyezed a cigit. A nikotin, kissé megnyugtat és próbálok nem gondolni a folytatásra, inkább a csodálatos érett tested nézem.
- Választhatsz! Egyszerre akarod megkapni a büntetésed, vagy részletekben?
- Egyszerre, Úrnőm! – válaszolom, megtörten.
- Gondoltam, hogy ezt fogod mondani és semmi kifogásom ellene!
Kiiszod a poharad tartalmát, miközben tetőtől talpig végig méred a testem, aztán minden sietség nélkül az asztalhoz lépsz. Eloltod a cigit és felveszed a korbácsod, majd a tenyereden húzogatva a szíjakat visszatérsz elém. A szemeidben, arcodon ismét megjelenik a kegyetlen vágy. Gyönyörű vagy és félelmetes.
- Nem terhellek, azzal, hogy számolj, remélem, megbízol bennem, csak azt kapod, amit kiérdemeltél!
Már nincs időm válaszolni, mert elkezded a korbácsolásom Felváltva ütsz kisebbeket, és erősebbeket a testem legkülönbözőbb pontjaira. Megteheted, hiszen körbe tudsz járni. Az első talán tíz ütés után muzsikálni kezdek, nem kis örömödre. A korbácsod folyamatosan csattog és a testem minden felé sajog, ismét folyik a szememből a könny és a lehetőségeimhez képest táncolok, kínomban
Egyszer csak, abbamaradnak az ütések és csak, az állandósult fájdalmat érzem. Megállsz előttem és látom, elégedett vagy. Egészen közel jössz és megszólalsz.
- Csókolj meg!
A fájdalom ellenére is meglepődöm és hajtom előre a fejem, hogy elérhesselek. Mikor a szádhoz ér a szám, lágyan nyílnak meg az ajkaid. A kínjaim most eltörpülnek attól, amit érzek, eddig soha sem engedted meg, hogy szájon csókoljalak, most viszont nem csak, hogy megengeded, vissza is csókolsz.
Amilyen váratlan volt a parancsod, olyan hirtelen is ér véget Sóvárogva nézek Rád, de hiába. Mosolyogva oldozod a kötelékeim, aztán faképnél hagysz. Minden porcikám sajog és a melleimen, még ott vannak a fémcsipeszek.
A fotelben trónolsz pezsgővel a kezedben.
- Gyere elém, rabszolga! – parancsolod.
Négykézláb mászok eléd, és a lábaidhoz borulva csókolom meg a csizmáid fejét.
- Köszönöm, Úrnőm, hogy megbüntetett és jutalmazott.- mondom, alázatosan.
- Térdelj fel!
Természetesen, azonnal teljesítem, az utasításod. A lábaid szélesre vannak tárva, és a látvány csodálatos.