Tanárnőm, Úrnőm és Kulcsőrzőm egy személyben V.

5. rész

Nem is tudom, hol kezdjem.
Túl sok mindenen gondolkodtam azon a héten. Minden eszembe jutott, ami csak elképzelhető. És nem tudtam, minek tudjam be ezeket a gondolatokat. Valami előtört belőlem, ami nem tűnt komolynak, de komoly volt. Nem fellángolás volt, attól távol voltam, de valami kedvelés szerűség volt. Arra gondoltam, tök jó lenne Eszter Tanárnőt jobban megismerni, de tudtam, hogy úgysem lehet köztünk semmi, Ő különben is idősebb Nálam, meg hét ugyebár a tanárom. Az ilyen abszurd gondolatokat ki is vertem a fejemből.
De azért szerettem volna közelebb kerülni hozzá, reméltem, hogy egy jó baráti viszony kialakulhat, vagy ehhez hasonló. Kezdtem megkedvelni. Most már nem is inkább a turisztikai felmérés érdekelt, hogy Vele dolgozhassak, sokkal inkább megfogott az az először hülyeségnek tűnő ötlet, amit felajánlott, hogy házi munkát végezzek Nála. Úgyhogy gondoltam erre majd rákérdezek. De természetesen a projektet is bevállalom. Majd meglátjuk, hogy alakul a szabadidőm.
Valamikor még hét elején láttam az iskolában, Ő nem látott Engem, mert pont akkor fordult be a lépcsőfordulóba, amikor jöttem a folyosón, így mögötte voltam, háttal volt Nekem. És ismét, önkéntelenül is a fenekére terelődött a tekintetem, annyira formás volt, legszívesebben beleharapna az ember az ilyenbe.
A következő turizmus óráról nem beszélnék túl sokat, óra előtt odaadtam Neki a büntetésemet, a lapot, amire húszszor leírtam, hogy betartom a határidőt, Ő megköszönte majd elvette anélkül, hogy rám nézett volna. Óra után Önként mentem oda hozzá, még a teremben, hogy szeretnék segíteni a felmérésben, Ő ezt örömmel fogadta, s azt mondta, sejtette, hogy érdekelni fog a dolog. Utána egyből rákérdezett, hogy mit szólnék, ha lenne egy kis házimunka is.
- Örömmel, Tanárnő, szívesen segítek – csak ennyi volt a feleletem, utólag belegondolva talán túlzás volt ezt válaszolni, de nagyon felcsigázott a dolog, hogy elmehetek a lakására, még akkor is, hogy ha takarításról meg mosogatásról van szó.
- Valóban? Biztos vagy benne, Balázs? – kérdezte.
- Igen. Szeretek a ház körül tenni-venni, s úgy sincsen most éppen munkám. – nem akartam egyből rákérdezni, hogy mennyit fizetne, úgyhogy burkoltan fogalmaztam.
- Értem. Figyelj, most rohannom kell, de csináljuk akkor azt, hogy ha el tudsz jönni hozzám, akkor megmutatom a kérdőíveket, meg a vizsgálati csoportot, amivel dolgozunk, az otthon is meg van Nekem a számítógépen, s akkor, ha van kedved, esetleg dolgozhatnál is.
- Persze, örülnék Neki. Szeretnék élni a lehetőséggel.
- Ennek örülök. Van-e esetleg kérdésed? Felmerült-e benned bármi az elmúlt héten?
- Most így hirtelen nem jut eszembe semmi..illetve, milyen jellegű munka lenne számomra?..
- Tipikus házi munka, amire Nekem vagy időm nincs, vagy energiám, vagy kedvem – nevetett fel hangosan – a három közül valamelyik mindig hiányzik. Vasalás, felmosás, porszívó, portörlés, ilyenek…ömm…főzni tudsz?
- Igazáb..
- Csak vicceltem – vágott közbe nevetve, pont, amikor meg akartam szólalni. Ma úgy látszik jó hangulatban volt. Közben, amikor nem figyelt, lopva odapillantottam a mellére, de ez a felső most nem volt előnyös, nem állt jól Neki. Nagyon óvatosan kell az ilyeneket csinálnia, minden férfinak, a Nők nemhogy a fejnek, de a szemnek is a legkisebb elmozdulását észreveszik, úgyhogy nem nagyon van lehetőség forgolódni vagy bámészkodni, ha egy nővel szemtől szembe beszélsz – tényleg csak tipikus ház körüli munkákról lenne szó. Azt javasolnám különben, - kapott a fejéhez, füle mögé simítva a haját - mivel még nem ismerlek, se mint személyt, se pedig mint munkaerőt, csináljunk egy próbanapot. A próbanapért nem fizetek, de megmutogatok Neked mindent, hogy mit hol találsz, meg mit kéne csinálnod. Aztán majd meglátjuk, hogy hogy alakul. Jó ez így, megfelel Neked? - kérdezte előzékenyen.
- Természetesen, köszönöm szépen. És akkor megmutatja a Tanárnő a felmérést is, ugye, jól gondolom?
- Persze, azzal is foglalkozunk majd egy keveset, meglátjuk, hogy érdekel-e vagy, hogy hogyan megy.
Bólogattam, tetszett a dolog.
- Akkor, ha nincs több kérdésed, nézzünk egy napot…szombat jó lenne Neked?
- Vasárnap lehetne esetleg?
- Vasárnap csak délelőtt tudlak fogadni, este programom van.
- Jó, persze, jó lesz a vasárnap délelőtt. Hányra menjek?
- 10-re ha tudnál jönni, az nagyon jó lenne – közben észre se vettem, de a beszélgetés közben mintha közelebb kerültünk volna egymáshoz, mármint fizikailag. Nem kellett volna kinyújtanom a karom, hogy megérintsem – és akkor meg is adnám a címet, ha fel tudod most írni.
Elővettem tollat, papírt, felírtam a címet, Ő közben elmondta, hogyan találok oda. Nem volt túl nehéz, többé-kevésbé ismerős voltam arrafelé.
- És ha nem találnál oda, akkor megadnám a telefonszámomat is, de – sejtelmes szünetet tartott és lassan felfele görbült az ajka - ígérd meg, hogy nem adod ki senkinek, sem a címem, sem pedig a számom.
- Jajj, nem, dehogyis..
- Megígéred, Balázs?
- Persze, Tanárnő! – mosolyogtam Rá. Lediktálta, Én meg felírtam, majd elmentettem a telefonomba.
- Jó. Körülbelül délután 5-ig kéne maradnod, ha tudsz, úgy készüljél.
- Rendben, menni fog. Szerintem könnyen odatalálok majd, de ha nem, akkor..
- Akkor megvan a számom.
- Igen.
- Jó. Köszönöm szépen,..
- Én is,..
- Most tényleg mennem kell, mert elkések, akkor várlak majd, ha valami közbe jönne és mégsem tudnál eljönni, kérlek, írj legalább egy sms-t.
- Szerintem nem lesz semmi gond, ott leszek.
- Oké. Ja, igen! És kérlek, ne említsed ezt senkinek.
- Nem fogom, tudom, hogy ez magán dolog.
Erre nem reagált semmit, csak nézett Rám szelíden. Aztán egyszer csak olyat mondott, hogy majdnem zavarba jöttem:

- Kezdelek megkedvelni – de ezt úgy mondta, meg, ahogy nézett Rám, azt nem is lehet elmondani..

Ezzel elköszöntünk egymástól, összepakoltunk és elmentünk, ki a teremből, onnan meg mindketten a magunk útján. Én szinte a mennyországban éreztem magam, nem akartam elhinni, hogy ez Velem történik. Nem tudom, miért voltam boldog, csak vártam a vasárnapot és azt, hogy újra láthassam.