Sportos játékok (8)

Viszont mikor a két reménykedőre néztem megesett a szívem rajtuk. Igen, Dom vagyok. Ami nem csak lehetőség és szerencse, de felelősség is, sőt alkalmanként teher is lehet - gondoltam.
- OKÉ, rendben. Megegyezünk! Ezt meg kell beszélnünk még alaposan, oda-vissza, meghányva, vetve minden részletét! – mondtam ki a számukra a megnyugtató választ.
Nagyon megörültek ezt meghallva, de már kevésbé mikor folytattam:
- Most pakoljatok össze ott, mindent! Áthoztok mindent ide hozzám, az én szobámba, mert egyedül nem maradhattok ott tovább!
- Igenis Uram! – hallottam a válaszukat egyszerre. Majd a Sub megkérdezte tőlem: - Uram, azzal a szobával mi lesz a továbbiakban?
Nem volt időm válaszolni, mert a szobám ajtaja kivágódott és két Dom csörtetett be rajta. Az elől jövőben arra a Domra ismertem, akinek Subját a mentő elvitte, a másik nem volt ismerős.
- Nem jöttök át sehova. Ide sem! Maradtok ott és majd ott kapjátok meg tőlem, amit megérdemeltek! Megbánjátok még, hogy a szolgái voltatok annak… – harsogta az elől jövő Dom és megvetően szólt az eltávolított, volt Domjukról.
Megdermedt a levegő. A subrina mozdulatlanul állt, szinte megrökönyödve a helyén, de én és a Sub egyszerre előre léptünk, közé és a bejöttek közé. Én szólaltam meg:
- Már megbocsáss, de nem vagyok szokva ahhoz, hogy betörjenek hozzám. Még másik Dom sem! Se kopogtatás, se más. Az invitálásról nem is szólva. – nehezményeztem.
- Nem érdekelnek a rigolyáid! – reccsent rám az elől jövő Dom durván.
- Bocsánat, de engem sem a durvaságod. Itt, az én szobámban az történik, amit én akarok! Most kifelé innen! Menjetek! Ők meg maradnak itt, nálam. Már az én Subjaim. Az előbb egyeztünk meg, elkéstetek. Megértetted? – fordultam a Domhoz.
A bírótársam is közben mellém lépett és megerősítette az általam elmondottakat. A két Dom még mondani akart valamit, de akkor a nyitott ajtón át belépett Analfan, majd a Domina és mögöttük a Subjaik is. Analfan megszólalt:
- Látom jókor jöttünk . Mehetünk vacsorázni. – kezdte, majd elhallgatott. Egymásra néztünk, de látszott már, hogy segítségünkre lesz. – Bocs, hogy elálltuk az ajtót, visz’ lát! – tette még hozzá a Domoknak. – Ja és jó étvágyat, Nektek is! Humorizált egyet.
- Megyünk, de még nem végeztünk egymással! Velük sem! – fenyegetett meg a Dom engem, meg már a Subjaimat is. A társával kivonultak dühösen s becsapták az ajtót.
- Jókor jöttetek! – könnyebbültem meg szólva és köszönve a bejötteknek. – Ők átköltöznek hozzám, így szabad lesz a volt szobájuk. Így, Ti, oda felköltözhettek a faházból. – mondtam a Dominának és a Subjának egy szuszra.
- Köszönjük. – nyugtázta a Domina a felajánlásomat. – Hordd is fel azonnal a cuccainkat onnan! – utasította a Subját rögtön.
- Várj, előbb segítsen, ha lehet, nekik átköltözni ide, majd úgy hozza fel a cuccaitokat! – kértem meg a Dominát. Az gondolkozott, majd így válaszolt:
- Rendben, de egy feltétellel. Ha este, vacsora után vállalod, hogy itt hagyhatom nálad a köcsögömet, míg én Analfanékkal társasozom a társasággal. Addig „gondját viselheted”. Bár látom megszaporodtak a gondjaid. – tette még hozzá incselkedően.
- Igen, de nem gond. Elbírok hárommal is egyszerre, legalább többen leszünk, ha visszajönnének a „dúvad Domok”  - feleltem. – Hoztam kis pálinkát, megihatnánk itt, míg átpakolnak vacsora előtt ide a Subjaink! – indítványoztam már örömmel. Elfogadták, s míg mi ittunk, addig ők négyen, gyorsan áthurcolkodtak ide onnan a másik szobából, majd mentünk - együtt már - vacsorázni.
Újra egy hatos asztalhoz ültünk le, bár már heten voltunk, mint a gonoszok. Meg is jegyeztem ezt, de senkit sem zavart. A Subjaink kiszolgáltak minket s közben láttuk a többi asztaltól is ide-ide nézegetnek felénk. Érdekesekké váltunk talán?
Az egyik rendező srác is odajött hozzánk, az asztalunkhoz.
- Bocsánat, csak azt szeretném megkérdezni, hogy este jöttök-e a nagyterembe, mind, társasozni? – érdeklődött Analfantól, de ránk is nézett a kérdésfeltevése közben.
- Mi hárman igen, de ők nem. – adta meg Analfan a választ a kérdésére. – Mert?
- Csak próbáljuk belőni, hogy hányan lesznek, hogy úgy szervezzük azt. – szabadkozott.
A vacsora végeztével mégis azt gondoltuk, hogy egy ideig jobb, ha társaságban maradunk, szem előtt. Ezért csak a Domina Subja vonult el egyedül átpakolni a cuccaikat a faházból, mi pedig mindannyian átvonultunk a nagyterembe. A Domina megkért, hogy a Subomat nélkülözzem kezdetben, hogy ketten legyenek a játéknál, de később visszaküldte hozzám, mert látta, hogy egyedül is tud játszani. Mikor az ajtóban megláttuk a Domina Subját feltűnni (ezek szerint végzett a költözéssel), mi is távoztunk onnan, együtt már vele a szobámba.
Visszatérve oda - elővigyázatosságképpen - a terasz felöl behúztuk a függönyöket, de még az ajtókat is bezártuk. A fürdőszoba ablakot is. Leültem a fotelba, majd magam elé térdeltettem a Subokat és kérdezgettem őket erről-arról. A subrina nehezen, de megvallotta, hogy ő megállapodást kötött az előző Domjával, hogy sok mindent tehet vele, de szex kizárva. Elcsodálkoztam ezt hallva, megkérdeztem: - Betartotta? – Igen. – jött a halk válasza. – Egy dúvad volt, de amiben megállapodtunk, azt betartotta, ha nehezen is. – tette még hozzá.
- S Te is kötöttél Vele ilyen megállapodást? – néztem a Subjára érdeklődően.
- Nem, én nem, sőt – kezdte, majd ijedten elhallgatott s közben a subrinára nézett.
- Mondd, ha már elkezdted! – szóltam erélyesen rá. – Mindent tudni akarok rólatok, s a tabuitokról is. Most még elmondhatjátok! – szólítottam fel őket erre.
- Igen, Uram. Ez természetes a részedről. Nincs igazán tabum, bár nem szeretem a véres, hurkás testet, az igazi gyötrést sem élvezem. Szexileg használhatsz, abban sincs tabum, de ha lehet, safe sex legyen! Napközben el tudok jönni majd hozzád hosszabb időre is. Néha hétvégén is, de az nehezebb. Előre kell megszervezni. Az ott alvás viszont nem megoldható. Diszkréció, odaadás és alázat a részemről. – kezdte a Sub.
- Eddig rendben, értettem s ez elfogadható. Mi van még? – néztem rá szúrósan.
- Mi régóta együtt szolgáltuk a Domunkat, ott ismerkedtünk meg, de Ő nem tudta még most sem, hogy ...ööö...mi már házasok lettünk, vagyunk közben. – nyögte ki nehezen.
- Aha, akkor ez volt a titkotok. – enyhültem meg. – Azért is védted ennyire a nejedet itt.
- Igen, Uram. Bármi áron megtettem volna, bármelyik Dommal szemben is. – felelte.
- Rendben, tudomásul veszem. – nyugtattam meg őket.
- S Te? – néztem a másik Subra. Az vállat vont, hogy nincs mondanivalója ezek után.
- Rendben, akkor ezekben megállapodtunk. Viszont most ki akarlak próbálni titeket, ki, mit bír, kivel mit lehet tenni. – jelentettem ki. – Veled kezdem, mert a Dominád nem tudható, mikor jön érted s különben is „a gondodat kell viselnem.” – idéztem neki.
Alaposan meggyötörtem, megtapostam a többiek előtt, még meg is gyertyáztam mindenhol. Kapott egy farkinca plugot is az ánuszába és a subrinával sétáltattam körös-körül a szobában. Mikor a másik Sub elé értek, akkor annak végig kellett vágnia rajta egy ostorral, majd egy korbáccsal és végül egy vékony mogyorófa bottal. (Azt próbáltam ki, hogy mennyire szolgálatkész és parancsteljesítő.) A séta után pedig a subrina elé fektettem hanyatt a földre és megengedtem, hogy a subrina kinyalattassa magát vele. A subrina a kapott lovaglópálcával pedig, fájdalom esetén, a fekvő Sub álló dorongját kellett eltalálnia büntetésül, hogy az felszisszenjen. A végén az arcára ült és a párja pedig kiverte a fekvő Sub farkát kézzel. Jó nagyot élvezett. Elküldtem a fürdőszobába a Subot és a két másikat addig kikötöztem az ágy lábaihoz úgy, hogy kezükkel átfogták az ágy lábait, de az egyik bal a másik jobb bokájára bőr bilincset tettem és összecsatoltam egy karabinerrel. Ott feküdtek az ágy előtt V alakban. Én pedig bementem a fürdőszobában lévő Subhoz és azzal szopattam le magamat. Majd még ott - a kádra döntve - meg is kúrtam alaposan. Előtte lezuhanyoztam s megparancsoltam neki, hogy mosson meg szappannal, majd törüljön szárazra, de érzéssel. Visszaöltöztem és kiléptem a fürdőszobából a szobába. Ott feküdtek a földön a Subjaim előttem, kívánatosan.
(folyt, köv.)