Kastély

Hosszú keskeny folyosó. Sötét. Az út vége a sötétbe burkolózik. Szabályok közönként nehéz vasajtók szakítják meg a fehér fal egyhangúságát. A léptek tompán koppannak. Kétféle lépés hallatszik. Egy gyors határozott, magabiztosan a célja felé haladó ember léptei és egy lassabb bizonytalanabb, megfontolt, könnyebb léptékű alak.
A halványan pislákoló lámpa fényénél lassan kivehetővé válnak, ahogy közelednek.
Egy férfi halad elől. Ő a magabiztos és erős léptek tulajdonosa. Öltözéke beleolvad szinte a háttérbe, hisz teljesen feketébe van öltözve. Sötét krokodilbőr csizmában, fekete nadrágban és felsőben volt. Kezén szintén fekete bőrkesztyűk voltak. Jobb kezébe pedig súlyos kulcscsomót szorongat. Haja azonban szőke, szeme pedig kék. Mint a tengerkékje, hideg és átláthatatlan.
Mögötte egy nő halad. Magassága meghaladja a férfiét, mégis úgy tűnik mintha az lenne a nagyobb. A nő fehérbe van öltözve. Fehér cipője és szinte teljesen átlátszó selyem ruhája szinte világít a férfi mellett. Mintha egy szellem közeledne. Az ő haja azonban sötétebb, mint a férfi ruhája, szeme pedig szürkésen csillog. Különös és bizarr ellentétei egymásnak.
Hirtelen a férfi megáll az egyik nehéz vasajtónál és a kulcsokkal kezdd matatni. Hamar megtalálja a megfelelőt a zárba illeszti és kinyitja az ajtót. A nehéz vasajtó nyikorogva kinyílik. A férfinak azonban semmilyen nehézséget nem jelent a súly.
A szobában teljes sötétség uralkodik. Nem lép be. Az ajtóban megállva hátranézz a nőre. Az még lehajtott fejjel áll. Nem szól. Nem mozdul. A férfi egy pillanatig csendben fürkészi a nőt majd így szól:
- Ez lesz az új otthonod. Majd erősen megragadja a nőt közelebb rántja. A sötétség szélére. Másik kezével megragadja a nő haját és felrántja a fejét.
Az egy pillanatra megdöbben a férfi erejétől és hevességétől.
Nézz körül szépen. Mit látsz?- kérdezi a férfi. Halkan beszél. Közel a nő füléhez. Szinte suttog. Az mégis úgy érzi, csak ez az egy hang létezik a világon. Csak erre kell figyelnie.
Szemét a sötétbe fúrja. Nem képes átlátni a feketeségen.
Nem látok- kezdi mondani, de a hangja elhal.
Erre a férfi még erősebben ragadja meg és még közelebb húzza magához. A nő újra megremeg a nyers erőtől. Újra beszélni próbál:
-Nem látok semmit. Fejezi be a mondatát.
Helyes, bólint a férfi. Nem is kell látnod semmit. Itt fogsz lakni, amíg mást nem, mondok. Nincs rá szükséged, hogy bármit is láss. Elég, ha követed, amit én mondok. Én leszek a szemed. Megértetted?
Igen, megértettem.
A férfi ekkor megfogta a másik karját is. És erősen belökte a szobába. A nő a hirtelen lendülettől elesett és a hideg padlón landolt. Érezte, hogy a zuhanástól több helyen elszakad a ruhája. Hirtelen elkezdett fázni.
És most- hallotta meg a férfi hangját- elkezdjük a nevelésedet, hogy kiirtsuk belőled a rossz szokásokat és gondolatokat. Hogy olyanná válhass amilyenné már régen kellett volna. Amiért hozzám fordultál. A bal sarokban fogsz aludni. Hogy van, e ott ágy az ne érdekeljen.
Miközben a férfi beszélt a nő a hang irányába fordult.
A férfi az ajtóban állt. Alakja tisztán kivehető volt a kintről jövő fénytől. Mégsem tudott semmit felismerni benne. Csak állt ott. És beszélt.
Hamarosan visszajövök érted. Ezzel befejezte a mondandóját. Még egy pár másodpercig állt az ajtóban mozdulatlanul. Majd a kilincs után nyúlt. És behúzta az ajtót.
A nőre ráereszkedett a teljes sötétség. Még hallotta, ahogy a zár a helyére kattan, amikor a férfi elfordította kulcsot.
A nő lassan elkezdte kitapogatni a körülötte lévő világot.
Az új otthonom gondolta. Furcsa megelégedéssel töltötte el. Már a fájdalom sem zavarta, amit az eséssel szerzett. Könyökét beütötte és jobb melle is sajgott egy kicsit.
Elkezdett a földön mászni a bal sarok felé. Felállni nem mert. Nem akart még egyszer elesni.
Mikor beért a sarokba nem talált ágyat. Csak egy pokrócot. Ráfeküdt és megpróbálta magát betakarni vele, de nem sikerült. Hamarosan azonban elaludt.
Utolsó gondolata az volt, hogy nemsoká visszajön Érte.
A sötétben nem látszott, de mosollyal az arcán aludt el.