Tanárnőm, Úrnőm és Kulcsőrzőm egy személyben III.

3. rész

Túl sok időt nem pocsékolnék arra, hogy elmondjam, hogyan írtam meg a fogalmazást, lényeg, hogy elolvastam az adott fejezetet, megírtam, kinyomtattam és bár érdekes volt, eléggé idegesített, hogy ezzel kell elszúrnom az időmet, ahelyett, hogy mást csinálhatnék.
Hétfőn bementem suliba reggel 8-ra, bementem a tanszékre, ott van egy elő helyiség, ahol van egy titkárnő, Laurának hívják. Fiatal, aranyos csaj, már régóta ismerem látásból a suliból, néha beszélgettünk, tegeződünk már egy ideje. Amint beléptem köszöntem, mondtam Neki, hogy a Tanárnőnek szeretnék leadni valamit, mondta, hogy fáradjak be a szobájába. Nyitva volt, bementem, letettem az asztalára a fogalmazásomat a könyvvel együtt.

Kifele menet Lau megkérdezte, hogy hogy vagyok, mert rég beszéltünk, mondtam, hogy minden rendben van, járok úszni, tanulok, más nem igazán történik éppen. Egy percet még beszélgettünk, elmondta, hogy Vele mi van, aztán elköszöntünk egymástól, s mentem kajálni, még volt másfél órám az első órámig, addig leültem valahova, olvastam. Az igazat megvallva amióta leadtam a fogalmazást és a könyvet már nem is igazán foglalkoztam a dologgal.

Turizmus óra csütörtökön volt legközelebb, addig nem is jutott nagyon eszembe. Amikor bementünk a csoporttal az órára, nem sokkal utána bejött a Tanárnő is, a Tőle megszokott módon, jól öltözve, ápoltan, mosolygósan. Már nem féltem a szemébe nézni. Úgy éreztem, mintha ez a büntető fogalmazás, amit íratott Velem, feloldozott volna a „bűneim” alól. Ő is, amikor meglátott, Rám mosolygott. Ez jól esett. Elkezdődött az óra, ahogy szokott, érthetően magyarázott, lassan és tagoltan. Most is sokat járkált, és Én már nem voltam szégyellős, figyeltem Rá, szemébe néztem, miközben magyarázott, s ezt Ő is gyakran viszonozta, és ez nagyon jól esett, azt láttam rajta, hogy már nem haragszik Rám. Nagyon nehéz leírni, mit éreztem, de valami megnyugváshoz hasonló dolog volt ez, s az ő részéről is ezt lehetett érezni. Szívesen nézett Rám, közel jött hozzám, nem láttam rajta utálatot.

Az órának amikor vége lett, odajött hozzám és diszkréten, halkan, úgy, hogy a többiek ne hallják és még csak észre se vegyék, hogy mond Nekem valamit, azt mondta, hogy menjek be az irodájába szünetben. Ezzel hátat fordított és ment pakolni, nem is hagyott Nekem időt válaszolni. Miután összepakoltam, kimentem a folyosóra a csoporttal, a Tanárnő volt az utolsó, mert Neki zárnia kellett a termet. Már majdnem mindenki szétszéledt, amikor elindultam az irodájának az irányába. Lassan mentem, közben azon gondolkodtam, hogy Én most miért nem félek. Valószínűleg nem érdekelt, hogy most éppen miért mérges Rám, vagy egyáltalán miért akar már megint beszélni Velem, de nem tudtam, hogy miért nem érdekel. Teljesen közömbösen viszonyultam most ehhez.

Odaértem a tanszékhez, nemsokára jött Ő is, kulccsal a kezében, szabályosan vigyorogva. Hihetetlen ez a nő, egyszerűen elképesztő, hogy tud mindig ilyen jókedvű és pozitív lenni. És megint gyönyörűen nézett ki.
- Szia! – köszönt már messziről!
- Jó napot Tanárnő!
- Mindjárt bemegyünk, Balázs, és akkor beszélünk – azzal benyitott, előre ment, Én meg utána. Az asztalnál az előtérben ott ült Laura, köszöntünk egymásnak, aztán bementünk a Tanárnő irodájába. Lepakolt az asztalra, majd becsukta az ajtót.
- - Foglalj helyet kérlek – mutatott az íróasztala előtti székre, ami mögötte volt, arra meg leült Ő. Én is leültem, megköszöntem, hogy hellyel kínált – megkaptam a fogalmazást, köszönöm szépen, hogy megírtad – mosolygott, ott volt már a kezében amit írtam – van ezzel kapcsolatban egy jó hírem meg egy rossz hírem – ezzel rám nézett, kicsi hatásszünetet tartott.
- Értem, és mik lennének azok – kérdeztem kíváncsian. Eléggé oldottnak éreztem a hangulatot, Ő is kedvesen mondott eddig mindent.
- A jó hír az, hogy nagyon jó lett! Nagyon meg voltam elégedve, jó munkát végeztél, ügyes vagy! Érdekel amúgy a tantárgy?
- Fúú, hát köszönöm Tanárnő, örülök, hogy jól sikerült. Ömm..igen, érdekel a turizmus –ez valóban így volt, eddig minden óra érdekes volt számomra, de arra pont nem számítottam, hogy meg is dicsér a fogalmazás miatt. Most nagyon meg voltam lepve.
- Értem, ennek örülök. Esetleg el tudod képzelni, hogy a jövőben komolyabban is foglalkozz vele, vagy jobba elmélyedjél benne?
- Elképzelhető, bár még nem igazán gondolkodtam rajta. De érdekelni maga a tantárgy érdekel.
- Na, ez kiváló. Akkor erre még majd térjünk vissza később, a következő óra után, ha be tudnál majd jönni az irodámba megint kicsit beszélni az jó lenne. Menni fog?
- Persze, bejövök majd – mondtam, bár nem igazán értettem miről kellene beszélni, már megint, jövő héten is.
- Köszönöm. A rossz hír .. – szünetet tartott, nem nézett Rám, hanem a lapot nézte és elhúzta oldalra a száját csücsörítve – a rossz hír sajnos,..hogy nem adtad le időben – Rám nézett

Köpni-nyelni nem tudtam – hát dehogynem Tanárnő, itt volt hétfőn reggel 8-ra. Ahogy kérte!

- Nem, sajnos nem volt itt, Balázs. Laurát megkérdeztem, hogy mikor adtad le, azt mondta, 8 után pár perccel érkeztél. És nem ezt beszéltük meg. – mélyen a szemembe nézett, kérdőn. Nem akartam elhinni, hogy ebből is problémát csinál, mit számít az a pár perc? Most komolyan? Amúgy meg ott volt az asztalán nyolc óra előtt, Lau nagyon elnézte az időt.
- Szerintem behoztam 8 órára, nyolc előtt itt volt a Tanárnő íróasztalán..
- Jó, kérlek, ne vitatkozz Velem, Laura szerint nem volt itt. – szakított félbe – erre majd kitalálok valamit. Mindenesetre köszönöm, hogy megírtad, tényleg nagyon jó lett – megint mosolygott – és annak is örülök, hogy az első sorban ülsz és jegyzetelsz, látszik, hogy nem csak rontod a levegőt, hanem tanulni szeretnél. Ennek örülök – eközben Én végig bólogattam és azon gondolkodtam, mi az, amit már megint ki akar találni Nekem a borzalmas, pár perce késésemért – ami amúgy meg sem történt.
- Köszönöm, igen, valóban érdekel a tárgy. Szeretem ezt a témát, sok érdekes része van.
- Értem. Örülök, hogy így gondolod. Jó, akkor jövő héten kellene beszélnünk ezzel kapcsolatban, kérlek, hogy akkor majd ugyanígy óra után várj meg itt az irodám előtt. Rendben?
- Igen Tanárnő. Itt leszek.
- Akkor jó, köszönöm – ezzel felállt, elindult az ajtó felé, hogy kinyissa. Én felálltam, éreztem, hogy végeztünk, mentem utána. Ő kinyitotta az ajtót, majd Rám nézett – várlak majd, Balázs, legyen szép napod
- Köszönöm Tanárnő, Önnek is – ezzel kimentem – viszontlátásra
- Viszontlátásra – és becsukta az ajtót. Amint megfordultam ott ült Lau a számítógépnél, valamit dolgozott. Gondolkodtam rajta, hogy megkérdezem, miért nézte el az óráját, de nem foglalkoztam Vele, nem ért annyit az egész. Inkább örültem, mert úgy tűnt, hogy megbocsájtott Eszter Tanárnő.
- Szia Lau!
- Szia!
Azzal kimentem.