Tanárnőm, Úrnőm és Kulcsőrzőm egy személyben I.

1. rész

22 éves egyetemista vagyok, a nevem Balázs. Sportos vagyok, rendszeresen járok úszni, futni és konditerembe. Már gyerekkorom óta az életem része a sport. Amikor másodéves voltam az egyetemen volt egy tantárgyunk, Turizmus néven futott. Az első órán, szeptemberben a kijelölt tanteremben vártunk a tanárra óra előtt, hogy megérkezzen. A csoportlétszám viszonylag alacsonynak mondható, a szakon, amire járok, 25-en vagyunk, fiúk-lányok vegyesen. Általában a lányok a tanulósabbak, de akad egy-két srác is, aki figyel. Én elég jó és szorgalmas tanuló vagyok, már a középiskolában is az voltam. Most is első padban ülök, és figyelek.
Szóval a szünet vége után nem sokkal, pár perccel megérkezett a tanárnő a terembe. Még nem láttuk soha, nálunk pár évvel lehetett idősebb talán, hosszú, fekete egyenes haja volt, szabadon leengedve, barna szeme és szép arca. Szép mosolya volt, ápolt fogai. Az alakja nagyon jó volt, kifejezetten jó. Nem volt túl magas, de az átlagnál magasabb volt, nem volt vékony, de nem is volt rajta felesleg, mondom, pont jó volt. A csípője közepesen karcsú, melle és feneke formás, közepes méretű. Ízléses fehér pólót és fekete kardigánt viselt, s fekete nadrágot, testhez simulót, ami nagyon jól kiemelte a fenekét. Ezen kívül magas sarkú volt rajta.
Amikor elkezdte az órát, kiderült, hogy Eszternek hívják, nagyon aranyos és vidám, nagyon mosolygós volt egész végig. Iratott katalógust, elmondta, hogy a félév végén ZH-t írunk, az, és az óralátogatás a feltétele az aláírásnak, maximum 2-őt lehet hiányozni. Ha megvan az aláírás, mehetünk szóbeli vizsgázni. Ahogy tartotta az órát, mászkált fel, s alá, többször megcsodáltam a gyönyörű hátsóját, lopva odapillantottam jegyzetelés közben, amikor háttal fordult Nekem. Az órán érthetően magyarázott, a diák, amiket vetített világosak voltak, áttekinthetők, szerintem nagyon jó tanár. Látszott rajta, hogy át akarja adni az anyagot, talán egy kicsit úgy láttam, mintha izgult volna, ugyanis járkálás közben tördelte a kezét, de a hangján ez nem hallatszott. Egyszóval tetszett, ahogy magyaráz, gyakran nézett a szemünkbe közben, mosolygott végig, s meg is állt megkérdezni, hogy érthető-e és van-e kérdés.
Az óra végén megköszönte a figyelmet, s mondta, hogy jövő héten találkozunk. Elkezdett pakolni, s mi is, a csoport lassan elkezdett kiszállingózni a teremből. Én még nagyban pakoltam az első sorban, meg Ő is, a mappáját, a laptopját kikapcsolni, a teremkulcsot sok idő volt eltenni. Végre elkészültem, s nagyjából Ő is, elindultam kifelé, már csak páran voltunk a teremben, majdnem mindenki kiment, de én voltam az utolsó. Mikor már mentem az ajtó felé, s háttal voltam Neki, hallom, hogy utánam szól:
- Tetszett az előadás?
Megfordultam, s láttam, hogy a holmijával a kezében Ő is jön az ajtó felé. Picit mosolygott, úgy nézett Rám.
- Igen, Tanárnő, érdekes volt. Jó volt.
Hirtelen nem is tudtam, mit kellene mondanom, de ezt mondtam, csak talán kicsit satnyán és bátortalanul.
- Érdekesebb volt, mint a fenekem?
Megfagytam. Csak néztem Rá, álltam ott értetlenül. Nem tudtam azt se hirtelen, hogy jól hallottam-e a kérdést, vagy csak beképzeltem. Ő nézett Rám választ várva, Én néztem Rá némán, szerintem a szám is nyitva maradt. - Szóval? – nézett Rám kérdőn, szemöldökét felvonva, közben ment kifelé, megelőzött Engem. Én zavaromban mentem utána, ki az ajtón, egyszerűen nem is tudtam, mit szóljak. Becsukta mögöttem az ajtót, s mikor már zárta be kulccsal, akkor valami olyasmit nyögtem ki, hogy
- Hogy érti ezt a Tanárnő?
Miután bezárta az ajtót, felém fordult, s azt mondta közömbös tekintettel:
- Úgy értem, hogy szeretném, ha legközelebb a tananyagra figyelnél, nem pedig bámészkodnál. – ezzel hátat fordított, el sem köszönt, csak elindult a folyosón az irodája felé. Azt sem tudtam, hová legyek szégyenemben, miközben a cipőjének a kopogását hallgattam. Borzalmasan kellemetlenül éreztem magam, még az a szerencse, hogy nem hallotta senki a beszélgetést, már mindenki elment ekkorra. Pár pillanat múlva Én is elindultam, az ellentétes irányba, le a lépcsőfordulón, de szerintem vörös volt egy kicsit az arcom. Ilyen aranyos nő, mosolyog meg minden, s máris milyen benyomást keltettem, rögtön az első órán? De egyáltalán hogyan vette észre, hogy néha odapillantok? Még percekig ezen gondolkoztam, sőt a nap folyamán többször is eszembe jutott a dolog. Legalább elnézést kérhettem volna, nem pedig csak ott állok, mint egy kuka. Pedig aranyos lány (nem nő, mert alig idősebb Nálam), de megbántottam.
A hét folyamán többször is eszembe jutott, hogy lehet, hogy következő órán bocsánatot kellene kérnem, de aztán letettem róla, inkább csak hallgatok, csöndben, behúzva fülem-farkam, s remélem, hogy elfelejti majd.