Szívélyes fogadtatás

Svédországban vendégeskedem és roppant unalmas este elé néztem volna, ha nem megyünk el megünnepelni az érkezésem.
Nem mondom, hogy túlzásba vittem a készülődést, fáradt voltam még ezzel is foglalkozni.
Felkaptam egy farmert, felsőt, hajamat lófarokba kötöttem és már indultunk is. Barátaim a kedvenc bárjukba vittek el, mit nekünk helyi nevezetességek!
Ahogy beléptünk, két srácra már rá is repült egy-egy szőke ciklon, majdhogynem "fogmosást" imitálva csalogatták őket magukhoz.
Meg sem lepődtem, hírhedtek a svéd nők emancipációs törekvéseik.
Néhány perc után már látványosan szenvedtem, nem értettem egy szót sem a karattyolásból ami körülöttem ment és a zene sem tetszett.
Legalább ötleteket csentem a berendezéseket nézegetve, mivel hasonló kisebb pubot szeretnénk nyitni otthon.
Hirtelen az asztalunkhoz lépett egy srác, kedvesen köszöntött mindenkit. Harmincas évei közepén járhatott, magas volt és nem túl jóképű, de nem volt kedvem elemezgetni a vonásait.
- Szia, Denis vagyok! - szólalt meg angolul, mosolyogva.
- Szia, én Adél.
- Sokat hallottam már rólad az elmúlt hétben, nagyon vártak.
- Gondolom, három éve nyaggatnak, hogy jöjjek.
- Úgy tudom akartok nyitni valami hasonló helyet nálatok, ha szeretnéd körbevezetlek.
- Nagyon kedves vagy, de most ünnepelünk, nem illik itt hagynom őket. - hárítottam.
- Ugyan, nem hiszem, hogy feltűnik valamelyiknek is hogy leléptél! - nevetve mutatott a két újdonsült pár felé.
Odanéztem, és tényleg. Mindenki tök jól szórakozott, csak én voltam unott. Biztosan az új környezet miatt.
- Na gyerünk, mutass valami jó pénzcsináló trükköt! - vetettem rájuk egy lemondó pillantást,megfogtam az italom és elindultam.
Mutogatott mindent, mesélt magáról, hogy került ide és milyen nehézségek árán sikerült összerakni a pubot. Az irodája felé vettük az irányt, ami az emeleten volt. Nagyon kellett koncentrálnom, volt egy kis szlovén akcentusa, ami számomra néha érthetetlenné tette a mondatait.
- Meddig maradsz?
- Két hétre gondoltam, a többiek dolgoznak, nem is tudom mit fogok csinálni napközben. Egyedül csak nem indulok el várost nézni!
- Én mutathatok neked pár érdekes dolgot! - flörtölés gyanánt hozzá ért a karomhoz.
- És... ha gondolod, még mást is... - erre lassan odahajolt és próbált megcsókolni.
- Meglátjuk, mindenesetre köszi a tippeket! - megeresztettem egy apró mosolyt és kitértem a szája elől.
Kezdett kényelmetlen lenni a dolog, a visszautasításomat érezhetően nehezen fogadta, némi feszültség került a levegőbe és az arca sem volt épp derűs.
- Menjünk vissza, megszomjaztam! Na meg már biztos hiányzom nekik! - megfogtam az üres poharam, meglóbáltam előtte és elindultam az ajtó felé.
Hirtelen a nyakamon éreztem a kezét és időm sem volt felfogni mi történik, mert a hajamnál fogva lerántott a földre.
- Te normális vagy?! Mit művelsz?! - üvöltöttem.
Miközben álltam fel, poroltam le a nadrágom, kihúzta az övet a sajátjából.
- Ki a fasz vagy, hogy ilyet meg mersz engedni magadnak?!
Elkapta a hajam és az övet gyorsan áthurkolta a nyakamon. Visszarántott a padlóra és én csak arra tudtam gondolni,hogy ez a hülye most megfojt.
- Egy beképzelt kurva vagy! Láttam ahogy rám néztél, csak kéreted magad, nagyon jól tudtad hogy minek jössz fel! Meg ahogy látom, rád fér egy kis nevelés is. - mondta félelmetesen nyugodt hangon.
Megszólalni nem tudtam, megijedtem. Elővette a farkát és a számhoz nyomta.
- Szopjad, gyerünk!- szólt rám.
Meg sem mozdultam mire kaptam egy hatalmas pofont és befogta az orrom.
- Próbáljuk újra.
Sikerült begyömöszölnie a számba a kőkemény farkát. Ledugta a torkomig, alig kaptam levegőt miközben folytak a könnyeim, csorgott a nyálam és a hányingerrel is küzdöttem.
- Ezt szereted igaz? Amikor szépen mondtam nem volt jó, akkor megbaszom a szád! - sziszegte.
Felhúzott, kigombolta a nadrágom és benyúlt a puncimba.
- Kérlek, ne csináld! - a könnyeimtől még őt sem láttam pedig az arca előttem volt.
- Hogyne csinálnám! Élvezed te is, totál nedves a pinád!
Rányomott az asztalára, a nadrágot a térdemig tolta a bugyimmal együtt és szó nélkül belém hatolt. Nem hatotta meg a sírásom, egyre durvábban dugott, a medencecsontom minden lökésnél nekikoppant az asztal szélének, ami pokolian fájt. Bal kezével a fejemet nyomta le, a jobbal húzta az övet.
- Tetszik, mi? Élvezed te ribanc?
Már alig éreztem a karom, teljes erővel tartottam el a nyakamtól. Tehetetlen voltam és az ütemesen mozgó farok a szorítással, valahogy kicsikart belőlem egy orgazmust. Megéreztem a hüvelykujját a fenekemben, még jobban rámtört a zokogás, mert tudtam mit akar. Nem gondolkodott sokat, kihúzta belőlem a farkát és feljebb csúsztatta. Egyre mélyebbre fúrta magát és közben undorítóan hörgött, nyögött, néha megjegyezte milyen szűk vagyok. Soha nem dugott senki seggbe, nagyon fájt minden egyes mozdulata. A hangjából következtettem, hogy nem sok kell már neki, egy utolsó mély lökéssel teleélvezte a fenekem. Megszűnt a szorítás, elengedte közben a pórázom, de én meg sem tudtam mozdulni. Kicsusszant belőlem, megtörölte a farkát.
- Látod, semmi bajod nem lett volna, ha nem ellenkezel így, de ezt hoztad ki belőlem.
Támaszkodtam az asztalon és nem akartam elhinni, hogy mi történt velem.
- Igen... ezt... - szipogtam.
- Szedd össze magad, balra van a mosdó, aztán gyere, a barátaid már várnak! Meglátod milyen szép két hetünk lesz! - és nevetve levonult.
Lestem a tükörbe, úgy néztem ki, mint akin átment egy focicsapat. A felsőm egy merő nyál volt, a sminkem szétcsúszva, de mégis bizseregtem lent. Lehet, hogy valóban szép két hetem lesz.