Valójában ki kinek a Főnöke?

Nikolett. A Nő, ki 20-as éveiben jár, tündéri a mosolya, gyönyörűek a szemei, elbűvölő az arca, magával ragadó az egész személyisége. Erős, szubmisszív hajlamai nem hagyják a virágot kibontakozni, munkahelyén folyamatosan csak tűr, tűr és tűr. Egy jól menő irodaházban dolgozik, befolyásos, fiatal, 30-as főnöke kezei alatt, kihez reménytelen, gyengéd szálak fűzik. Ennél valójában több is, sokszor élte már meg szub vágyait a férfinak köszönhetően, aki azonban Niki telt alakja miatt nem meri felvállalni a nőhöz fűződő érzelmeit, vágyait. Az elterjedt, buta gondolkodás vezérli, miszerint egy nőnek a fogpiszkálót leköröző vékonyságú lábakkal, illetve modellekhez méltó, csípővel, felsőtesttel kell rendelkezni. Kapcsolatuk olyan szégyenletes mélységekig fajult, hogy a férfi már Niki munkaviszonyának megszüntetésével tartja sakkban a nőt, ha az nem cselekszik óhajának megfelelően. Valamint ha bárki is tudomást szerez viszonyukról, abban az esetben is távoznia kell. Egy napon azonban Niki úgy döntött, egy életre megleckézteti kicsinyes, a rangjához nem méltó Főnökét.
Egy hétfői napon délelőtt minden úgy zajlott, ahogy akármelyik másik szokványos napon. Zoltán, Niki főnöke, aznap is magabiztosan, mosolyogva, szép jelzőkkel illette a vékony, fiatal hölgyeket, gyakran fenekükre csapott egy-két csípős megjegyzés kíséretében, azt firtatva, milyen túlfűtött hétvégét fognak átélni együtt. Egy igazi, seggfej főnökhöz méltóan viselkedik (gondolta Niki, aki a sarokban elhelyezkedő asztalánál, szomorúan követte az eseményeket). Délután 4 órakor mindenki hazament, hétfőnként csak Niki marad bent túlórázni, a Főnökével együtt, aki a tárgyalásokra készül. Általában ilyenkor szoktak „játszadozni”, amit az elején imádott a lány, de egyre jobban elbizonytalanította a férfi szegényes lelkivilága. Kötelességtudóan végezte munkáját, mikor egyszer csak, Zoltán az asztalára helyezte hátsóját.

-Már csak egyedül vagyunk béjbiii, ma mit csináljunk? Nekem jól esne, ha úgy istenesen leszopnál, miközben a nadrágszíjammal verem a nagy seggedet!
-Jó lenne ha elvinnéd a valagadat az asztalomról, dolgoznom kell, meg amúgy is, marhára nincs kedvem hozzád! Sőt hányni tudnék tőled!
-Tudom hogy vágysz rá! Senki se foglalkozik veled innen, csak én, másrészt meg nincs választásod! Úgyis meg kell tenned, amit kérek, különben repülsz! Legalább éljük meg szépen ezt a pár órát!
-Max neked lesz szép, de essünk túl rajta! Előtte viszont innék egy pezsgőt! Töltök és hozok 2 pohárral.
-Rendben. Ügyes kislány! Ezt már szeretem…
Niki elindult a konyhába és töltött 2 pohárnyi pezsgőt, Zoltán poharába egy altató tablettát is csempészve. Miután megitták, a férfi kezdett volna erőszakoskodni, ám hírtelen álmosodni kezdett és a következő emlékképe hogy meztelenül ébred, kezei a magasba, az acél lámpatartó szerkezethez kötözve, lábai a körülötte lévő 2 asztal lábaihoz kötözve. Szája a saját zoknijával betömve és leragasztószalagozva. Niki szorgalmas volt, mialatt a férfi aludt. Levetkőztette, majd a férfi nyakkendőjét, nadrágszíját és saját maga sálját használva kikötözte őt. Alaposan kitervelte és átgondolta a történéseket már többször. Viszont a férfi eszközeit nem tudta magával hozni, így kénytelen volt az ott lévő irodai eszközöket rögtönözve használni. Egyedül, még a múlthéten eldugott férfi erényöv lapult a fiókjában.

-Na mi van te hülyegyerek? Erre nem számítottál mi?! Mostantól az én szabályaim szerint fogunk játszani!
A férfi próbált volna válaszolni, de alig jött ki hang a száján.

-Mivel anyád jól láthatóan nem tanított meg rá soha, majd én beléd nevelem, hogy kell bánni a nőkkel!
Niki a fiókjában található szalag segítségével a férfi golyóira rögzített egy nehezebb irattartót, mely a gravitáció erejét használva, a férfi heréjét a föld felé húzta, ezáltal kellemetlen fájást okozva neki. Zoltán csak erőlködő, fájó hangot hallatott.

-Csak nem fáj? Igazából az se érdekelne, ha leszakadna! Többé legalább nem rontanál meg ártatlan nőket te disznó!
Időnként még direkt meglökte az irattartót, amely így hintázva, még kellemetlenebb fájdalmat okozott a férfinak. Hangos kacagással élvezkedett Zoltán fájdalmán. Miután férfi mellbimbóit 2 erős hajcsatjával préselte össze, égető fájdalmat okozva, felpofozta a férfit mindkét oldalról.

-Ma kicsit más játékban lesz részed, mint általában. Nem fogsz olyan könnyen pinához jutni te seggfej! Szenvedj meg érte!
Ezután Niki fogta a kolleganője asztalán található illatgyertyát, meggyújtotta és hagyta pár percig égni. Közben folyamatosan inzultálta a férfit. Mikor már kellőképpen megolvadt a viasz, elkezdte végig csöpögtetni a férfi hátán és fenekén, akinek láthatóan tetszett a dolog.

-Úgyis pont ma bájologtál a Dorinával, hogy milyen jó, illatos gyertyát vett. Most élvezheted! Az a baj, ahogy látom, tényleg élvezkedsz! Na várj, mindjárt segítek elmulasztani ezt a jó érzést.
Azzal ismét meglökte az irattartót és jóízűen nevetett. Elővette a fényképezőgépét és jó néhány képet készített Zoltánról.

-Ezt csak arra az esetre, ha ki akarnál rúgni, egyenlő fegyverekkel, egyenlő szinten játszunk. Te zsarolsz, én is zsarollak. Legalább lesz mit mutogatni az üzleti partnereidnek, ha eljön az a nap… hahaha. Remélem, megértetted mit akarok mondani! Nincs több zsarolás, nincs több tiszteletlenség! Úgy látom már megint lelassult ez a fránya irattartó.
Azzal ismét lökött rajta egyet…

-Ugye már nem akarsz kirúgni? (Zoltán rázta a fejét…) Helyes! Nyugi, én sem akarok elmenni a cégtől! Mindjárt rákötök még egy irattartót!
Meg is tette, a férfi ekkor lila tojásai már nagymértékben megereszkedtek, szemeiből könnycseppek kezdtek kicsordulni.

-Na úgy látom, ez már megteszi a hatását. Megtanulod, hogy miként bánj velem! Érzékiség… Hallottad már ezt a szót? Esetleg kedvesség? Tisztelet? Elismerés? Ismerősen cseng valamelyik? Utálom az olyan „férfiakat” mint te!
Azzal még egyet lökött, immáron a 2 irattartóval felfüggesztett „csomagon”. Zoltán a hangját fogva tartó ruhadarabon át is jól hallhatóan szenvedett. Nikolett rendes ütlegelő eszköz hiányában, fogta az asztalon található legnagyobb vonalzót és azzal kezdett különböző erősségű csapásokat mérni Zoltán meztelen fenekére.

-2 hónapja kihasználsz és zsarolsz. Körülbelül 60 napja reménykedem minden éjszaka és szenvedek miattad minden nappal. Tudod milyen sok az?! Most majd megtudod!
Niki kiélte a férfin minden haragját, úgy érezte, most kellőképpen törleszthet az őt ért rengeteg disznóságért. Hangosan számolta az ütéseket és egyre nagyobb élvezettel, egyre nagyobbakat ütött a férfira, míg nem a vonalzó eltört a huszonhetedik „napnál” .

-Sebaj, van még vonalzó itt. Újra kezdjük, hogy biztosan megtanuld!
A harmadik eltört vonalzó után, a negyedik végre kibírta a 60 ütést. Zoltán megannyi fájdalmas „napon” volt túl, melyek annyira fájtak, hogy még a feneke is jócskán belepirosodott.

-Még mindig nem vagyunk egálba, de majd idővel törlesztek. Most megdugsz! Nem azért hogy neked jó legyen, hanem hogy én jól érezzem magam!
Niki maga is meglepődött, mennyire beindította őt szokatlan szerepe, patakokban folyt a combján kéjes nedve. Nem tervezte az estére, hogy beengedi a hálátlan férfit barack puhaságú, finom kéjkertjébe. Azonban nem bírt magával. Levette az irattartókat a férfi megszenvedett golyóiról, fordult egyet és már ügyesen bent is volt a szerszám. Lehajolva, terpeszben parancsolgatott a férfinak, mikor hogy mozogjon, aki végig követte az utasításait.
Hosszas „közösülés” (bár inkább Niki önkielégítésének nevezhető) után a lány többször elélvezett. Az íróasztalon pihent meg, hanyat fekve, ahol szintén eljátszadozott pár percig. Miután összeszedte magát, erősen megmarkolta a férfi csöpögő farkát.

-Bár nem érdemled meg, én még mindig szeretlek… valószínűleg hülye vagyok.
Addig izgatta a férfit míg annak olyan szinten megduzzadtak heréi, hogy nem bírta tovább visszatartani Nedűjét. Abban a pillanatban, mikor kellemeset élvezett volna, Niki elengedte a szerszámát. Zoltán farka magatehetetlenül rángatózott és elélvezett. A finom női kéz helyett, a padlót piszkította be. Niki végig nevetett…

-Na látod, ez pont olyan szánalmas volt, mint te magad! Így vergődsz minden nő után, mégis egy se feküdne le veled, ha nem zsarolnád őket! Aki meg valójában szeret, azt emberszámba se veszed, csupán játékszerként, a magad kedvére kihasználod. Ha kicsit is szeretsz, vállald fel!
Zoltánon látszódott, hogy a nő gondolkodóba ejtette. Nikolett azonban már mással foglalkozott. Előszedte fiókjából az elrejtett erényövet és a férfira rakta.

-Ez egy kis biztosíték, hogy tényleg csak velem foglalkozzál! Ha azt akarod, hogy ez az erényöv jövő hétre lekerüljön rólad, minden este felhívsz és elmondod miért szereted és tiszteled a nőket és közülük is miért engem a legjobban! Ugye szeretnéd, ha legközelebb is játszanánk hasonlót?
A Férfi csak bólogatott…

-Rendben, ez akkor fog bekövetkezni, ha holnap délben, mikor mindenki bent van az irodában, elhívsz estére vacsorázni.
Nikolett felöltözött, összeszedte a cuccait és eleresztette a kimerült férfi egyik kezét, aki így már ki tudta szabadítani magát. Zoltán az első mozdulatával kiszedte a szájából a zoknit és kérni kezdte a lányt:

-Várj Niki! Kérlek, én tényleg szeretlek. Sajnálom, ha ilyen tuskó voltam veled. Nem tudtam, hogy ilyen sokoldalú és érzelmekkel teli ember vagy!
-Tartogasd meg a szánalmas szavaidat máskorra, mára bőven elég volt belőled! Ha tényleg szerettél volna, felvállalsz! Ne feledd, minden este hívsz! Van egy erényöv kulcsom és jó néhány ciki fényképem rólad. Ja és én feltakarítanék a helyedben!
Azzal magára hagyta a szabaduló férfit. Zoltán hiába sietett utána, már nem érte el a lányt. Aznap este még felhívta Nikit….