Bevezetés a játékba…(3)

Ági Árpihoz lépett kezében azokkal és megrúgva jelezte, hogy nézzen rá. Felmutatta az eszközöket a kezében s közben sátáni mosolyra váltott az arca. Árpi arca pedig elfehéredett és szemében félelem gyúlt. Megrémült nagyon. Ezt látva megkérdeztem tőle:
- Még nem csináltatok ilyent? Ági még nem dugott meg műbrokival?
- Nem Uram! Még sohasem volt bennem műbroki, de dildo sem! – rebegte el Árpi.
- De hiszen vágyaid között ezt kiemelted, hogy nagyon szeretnéd, ha lenne, tenném!
- Igen, mert azt gondoltam Uram, ha ezt egy férfi teszi velem, az tudja maga is, hogy mit érzek közben. Így kíméletesebb lesz. De, hogy ezt egy nő tegye meg velem? Azt nem! – keményedett meg a hangja Árpinak. Még a testét is kihúzta fektében tiltóan.
- Végre itt az alkalom! Én már többször is szerettem volna megtenni Veled! – kiáltott fel közben Ági s látszott remegett a vágytól, hogy megtehesse most, itt.
Elgondolkoztam. Árpinak igaza van sok mindenben, amit mondott és talán nem jó, ha Ági, akkor teszi, mikor ennyire szeretné megtenni. Töprengtem és mentő ötletem támadt.
- Kimostad magadat Árpi, mielőtt Ágihoz mentél? – kérdeztem meg.
- Mit csináltam? S hol? – kérdezte megrökönyödve Árpi tőlem.
- Azt kérdeztem, hogy kimostad-e magadat, ott, hátul s belül? Hol, hát otthon természetesen, ma reggel. – ismételtem meg a kérdésemet bővebben.
- Nem. Miért kellett volna? – kérdezett újra még csodálkozóbban Árpi.
- Mert anális játékot akkor játszunk, ha a játszótárs tiszta! – szögeztem le, már oktatóan.
- Mivel kellett volna és hogyan? – tudakolta Árpi, de láttam Ági is figyel már ránk.
- Beöntéssel, sós vízzel, vagy a zuhanyról a rózsát levéve, ezek gyorsabb módszerek, de lehet hashajtóval is. Azt előző nap este kell bevenni, akár többször is. – válaszoltam.
- Ühüm. – nyugtázta Árpi, de ingatta a fejét. – Akkor most nem lehet ezt tenni? – örült meg, mert végre megértette a kérdéseim indokát.
- Lehetni, lehet, de nem túl gusztusos, ezért hanyagoljuk most! – válaszoltam.
- Itt, nem tudsz ennek a köcsögnek beöntést adni gyorsan? – szólalt meg Ági.
- De tudnék, csak annak hatása egy-három óra lenne s annyi időnk nincs! – válaszoltam.
- Akkor ez tényleg ugrott! – kámpicsorodott el Ági.
- Ez igen, de más nem! – nyugtattam meg. – Ha vele nem lehet, akkor még Te lovagolhatsz rajta, csak fel kell újra állítanod a dorongját. – bíztattam Ágit most. – Én addig kimegyek, ha kettesben akarjátok megtenni ezt. – ajánlottam fel gálánsan.
- Igen, ez jó lenne! – szólt Ági, nem tudván mire is értette, de Árpi tiltakozott erősen:
- Nem, ne hagyj egyedül vele Uram! – kérlelt ő meg. – Bocsánat a tegezésért, inkább büntessen meg érte Ön! Akár azonnal is, most.
- Ne félj Tőle, nem bánt ! – próbáltam csitítani és nyugtatni egyben Árpit, de nem értem célt ezzel.
- Jó, rendben! – sértődött meg Ági. – Ha azt akarod, hogy itt hagyjalak és elmenjek, csak szólj, és már itt sem vagyok! – heveskedett, de azért belebillentett Árpiba fekve.
Én meg vártam leülve. Hagytam, maguk intézzék el vitájukat, mert kíváncsi voltam, mire jutnak egymással. Egy ideig perlekedtek hangosan, sok minden elhangzott közben. Végül azonban már Árpi is felállt a padlóról és szinte szemben állva, vagy feszülve egymásnak, vagdostál a másik szemébe az érveiket, szavaikat eltorzult arccal, dühösen, izgatottan. Mielőtt nagyon eldurvult volna a vitájuk, megmozdultam és megszólaltan nagyon halkan:
- Ácsi, egy pillanatra! Így nem mentek semmire! Ez nem vezet sehova sem! – kezdtem, de nem hallották még meg. Ezért hangosabban szóltam rájuk már:
- Csend legyen végre! Hallgassatok el! – emeltem fel a hangomat már parancsolón. Ez hatott. Elhallgattak, rám néztek, de még feszült egymásnak a testük, vagy „vágyuk”.
- Árpi, Neked kell döntened! Te kérted meg, hoztad el ide Ágit, így te határozol arról is, hogy meddig maradhat itt, akarod-e, ezt, vagy már nem. Mehettek együtt, de csak Ő is.
Árpi meghökkent ezt hallva tőlem, de Ági is. Éppen szólni akart, de leintettem és Árpira néztem, tőle várva a válaszát. Az lassan egyik lábáról a másikra állt, tétovázott, majd döntött:
- Kérlek Uram, engedd ki Ágit a lakásból! Had menjen, mert én maradok, itt!
- Kérlek, ahogy gondolod. De azért valamivel még tartozol Áginak! – intettem Árpit.
- Én, mivel? – hökkent az meg.
- Egy köszönettel, hogy elkísért ide. – oktattam ki Árpit neheztelően.
- Ja, igen, azzal igen. Köszönöm Ági, hogy elkísértél ide és ez eddigieket is, de ne haragudj, most maradnék még az Urral, Úrnál. Ha végeztem, jelentkezem és mesélek.
- Nekem ugyan nem! – durcáskodott Ági és kivonult dérrel-dúrral, én utána.
Kiengedtem a lakásból Ágit, közben próbáltam megnyugtatni pár szóval még előtte az előszobában. Majd visszatértem a szobába Árpihoz.
- Büntetést érdemelsz és meg is kapod, de előtte felelj valamire még! – kezdtem. Árpi félénken várta a kérdésemet, lehajtott fejjel és már újra térdre hullva előttem:
- Voltál már Ági előtt korábban is mezítelenül, vagy most, itt, elsőre? Szexeltetek már valaha kettesben? – sorjáztak kérdéseim. Árpi lehajtott fejjel és vontatottan felelt:
- Nem, még sohasem, Uram! Jól érezted, most volt az első. Nem is ez zavart volna igazán, a mezítelenségem Ági előtt, hanem az, hogy belém hatolhat, vagy meglovagolhat. Köszönöm, hogy ezt nem tehette meg velem! – szólt érzéssel a hangjában. – Igen, azt gondoltam, hogy itt, Nálad túlesem ezeken, ezért is akartam idejönni. Akkor már csinálhatjuk mi is, később, kettesben. Tényleg nem tudod megtenni? – nézett végre fel rám könyörgőn.
- Mit? – csodálkoztam el és most én néztem értetlenül Árpira le.
- A kimosásomat, a dildozást és meg kúrásomat. – nyögte ki vágyakozva és könyörgőn.
- Ja, azt? De, meg tudom tenni, ha akarod. – könnyebbültem meg és intettem magam után. Gyorsan kimostam őt, majd visszatérve a szobába lefektettem az ágy elé.
- Most támaszkodj úgy fel a hátaddal, hogy azt megtámassza az ágy és a lábaidat tedd le magad elő széttéve a szőnyegre! – utasítottam s segítettem a kívánt pózt felvennie.
Most alaposan bekentem síkosítóval az ánuszát, majd meg is ujjaztam sorban. A harmadik után jöhetett a tágító dildo benyomása és egy idő múlva, kicserélhettem a rezgőre s elindítottam azt. Árpi arca feszült volt eddig, néha nyögött is, de tűrte. Most végre kisimult az arca, látszott a belső feszültség és az elterjedő kéj is azon. Hosszasan hagytam működni. Ahogyan ott hajoltam felé, figyelve a rezgő dildo működését és Árpi arcát, éreztem, hogy magam is keményedem már. Árpi is észrevette, mert elmosolyodott és óvatosan odanyúlva megérintette, majd megsimogatta a már merev farkamat. Összenevettünk.
- Megszopogathatom, Uram? – kérdezte meg incselkedve Árpi.
- Igen, bár kicsit nehéz lesz így. – szóltam, de hagytam, hogy lehúzza a nadrágomat s kiléptem a gatyámból is. Úgy térdeltem elé, fölé, és igazítottam a szájába a farkamat.
- Szuper! – nyögte ki Árpi. – Bocsánat Uram, az Uram lemaradt. – tette hozzá.
- Sebaj, de kéjes legyen s ritmikus! – utasítottam szopásra. Árpi iparkodott és haladt is.
- Várj, ne siess úgy! – szóltam rá egy idő múlva. – Még elmegyek, pedig más tervem van ezzel! – mutattam a farkamra és kihúztam a szájából. Leállítottam a rezgő dildot is s azt is kihúztam belőle. Letettem magunk mellé és újra elé térdelve visszatettem a dorongomat a szájába. - Csak óvatosan tovább! – figyelmeztettem és közben gumikesztyűt húzva már az ánuszában jártam és végeztem a prosztatamasszázst.
Felragyogott a képe, mikor megérezte annak hatását. Mikor nyögdécselni kezdett már, kihúztam az ujjaimat és felgumizva magamat fölé léptem. Belecsusszantam felülről Árpiba. Így játszottunk még jó ideig, majd először Ő spriccelt ki, bőven, majd nem engedve kihúzni, benne, de a gumiban, mentem én el.
- Ez csodálatos volt Uram! – kezdte. – Megérte elküldeni Ágit. – nyögte ki örömmel.
- Igen, én is így gondolom! – nyugtattam meg Árpit. – Mehetsz! – csaptam a fenekére.
(vége)