Sportos játékok (6)

Reggel felébredve hirtelen nem tudtam, hogy álmodtam-e a felkérést a bíróságra. Nem volt sok időm töprengeni, mert újra hallottam a kopogást, tehát erre ébredhettem fel. – Bújj be! - kiáltottam, de nem a folyosó felöli ajtó nyílt, hanem a falnál lévő szekrényajtó és Analfan vigyori képe bukkant ki: - Jó reggelt álomszuszék! Hasadra süt a nap! – poénkodott. Jött megbeszélni a játékszabályokat, amikben még éjjel a rendezőkkel maradt. Reggeliztünk, majd a bárpultnál kértem kávét tejjel, így magamhoz tértem. Az esti rendező srác is rám köszönt és jött a bírótársam is, majd magunkra hagyott, hogy egyeztessük a szabályokat egymással és Analfannal, mivel a két meccsen hasonlók lesznek azok. Még annyit mondott, hogy a kispályás foci szünetében, kb. három óra felé kerülnek sorra a meccseink. Elsőre a dom - sub, majd a domina - sub meccsek s utána már az elődöntőket játsszák le.
Én a megbeszélésről az uszodához mentem egyet tempózni s felfrissülni. Mikor kiálltam a rajtkőre száradni kétfelől is közeledtek felém, így nem mozdultam onnan. Egyik irányból a fogat közeledett, míg a medence partján – maga után vonszolva Subját pórázon – a Domina sietett, hogy hamarabb érkezzen hozzám. Sikerült neki.
- Jó reggelt! Az este úgy eltűntél, mint a kámfor, hogy nem találtunk meg! – köszönt rám, némi bosszús éllel a hangjában.
- Csak nem hiányoztam Neked? Jó reggelt! – cukkoltam vissza én is köszönve.
- De, igen. Főleg nem nekem, hanem ennek itt! – mutatott a sajgó térdét tapogató Subra.
- Pedig este kopogtak az ajtómon és már megörültem, hogy Te vagy. – folytattam a Domina cukkolását. – Teljes harci díszben nyitottam ajtót, de kár volt! – vált panaszossá a hangom.
- Csak nem ezek érkeztek éjszakai hancúrra hozzád? – mutatott a fogat felé lesajnálóan. Odanéztem én is, ahova mutatott, majd jeleztem most nem alkalmas. Visszafordítva a fejemet a Domina felé megszólaltam rezignáltan:
- Nem, dehogy. Ők nem mernének zavarni, de sajnos más sem tette, pedig vártam!
- Mi is vártunk Téged a „lesz nemulassra!”, de nem érkeztél meg! Így kénytelen magam láttam el alaposan a baját és kikötve kellett aludnia is mellettem a földön. Reggel pedig még kikászálódva az ágyamból meg is tapostam. – közölte a Domina velem.
- Egyedül érkeztem ide, így egyedül is maradtam éjszakára! – szóltam tetetett bánattal.
- Úgy kell Neked! – szólt dühösen a Domina. Kérdésével már békésebb vizekre evezett: - Mi a mai programod? Csatlakozol hozzám, vagy mást tervezel?
- Alapjában véve szabad vagyok. – hangsúlyoztam ki a „szabad” szót, mire a Domina megértve ezt, fel is kapta a fejét dühösen, de nem hagytam szóhoz jutni, mert így folytattam: - Az esti vendégem egy rendező srác volt, (most a srácot hangsúlyoztam ki!), aki felkért egyik bírónak a délutáni Domok - Subok közötti kispályás focimeccsre. Addig ráérek, nincs programom. Azaz a mai női rögbit és természetesen a domina - sub meccset is szívesen megtekinteném. – fejeztem be engedékenyen már.
- Az jó, mert előtte lesz a fiúké is, azt meg én néztem ki magamnak. – felelte a Domina. - S más sportágat ma nem vállalsz be? – kezdett újra cukkolni, most ő.
- Mire gondolsz? Kerékpár, vagy foci? Nem, köszönöm. Még talán szívesen kocognék most még a hűvös erdőben, de nincs kivel és félő, ha egyedül indulnék neki a kocogásnak, akkor hamarosan csatlakoznának hozzám  - adtam vissza a cukkolást.
- Igen, lehet. – mélázott el a Domina. – Én nem futok, de a köcsögömet megfuttathatod, ha ez kedvedre lenne. Talán annyira azért nem köcsög, hogy ne „védene” meg azoktól. – fejezte be és felkacagott. – Ha pedig mégsem lenne sikeres a testőrsége, akkor itt kijelenthetem, hogy biz ’sten kölcsönkérem a fenti kínzószoba kulcsát és a délutánt ezzel töltöm el ott, rongyosra verve szolgám bőrét! – mutatott a Subjára.
- A puding próbája az evés! Kísértsük meg Őket! – kuncogtam és átvéve a pórázt a Dominától futni kezdtünk a Subbal az erdő felé, de nem az úton, hanem hegyen-völgyön át, ezzel is megnehezítve, hogy a fogat elérjen, utolérjen minket.
Alaposan megfuttattam a Subot, majd felültünk a magaslesre megpihenni. Közben beszélgettünk erről-arról, róluk is, meg a subságáról. Mennyire élvezi általában s itt, most. Jól elszaladt az idő, mikor arra eszméltem, hogy mennünk kellene vissza. Lesietve trappoltunk vissza a motelhez. A sportpályák mellett láttuk Dominát az egyik pálya mellett, ahol éppen a fiúk rögbi meccse zajlott. Odaküldtem a Subot hozzá, de magam a medencébe hűtöttem le magamat és már jócskán a női rögbi meccs felére értem oda. Nézelődtem, bíztattam én is, de igazán nem hoztak tűzbe. Többet vártam ettől. Igaz, maga a játék is ismeretlen számomra.
Gyors ebéd után, már kávézásunk közben beszélgettünk a teraszon az árnyékban, mikor arra gondoltam, hogy nem Dom, de egy sub vagyok itt, mert „állandó” felügyelet alatt a Domina által. Úgy őrzött, mint egy cerebus, szigorúan, ha nem is szorosan. Nem zavart különösen.
Arra jött a rendező srác és mutatta nekem, hamarosan kezdődik a meccsünk. Így elsétáltunk a pályához. Ott már készülődtek a csapatok. A Domok mind ki voltak öltözve lakkba-bőrbe, igaz csizma helyett sportcipőkben. Viszont kezükben lovaglópálca volt. A Subok mind mezítelenül voltak és volt pár, akinek a bőrén az esti, éjszakai, vagy akár reggeli „kezelés” nyomai még meglátszottak. Összehívtuk őket, sorba álltak és ismertettük a szabályokat, majd elkezdődött a kétszer tizenöt perces játék.
Kezdetben a Subok iparkodtak nagy iramot diktálni. Messziről elkerülni a labdával a Domokat, vagy előtte időben elpasszolni a labdát, mert ilyenkor már nem volt szabályos a ráütés. Majd öt perce játszottak már, mikor látszott, hogy a Domok sokszor és feleslegesen vétenek a szabályok ellen. Akkor is ütnek, nem is kicsiket, mikor már tilos. S mivel csak figyelmeztetni lehetett őket, így semmi foganatja nem volt. Az egyik Subot, aki az ilyen szabálytalan ütésnél beszólt ráordítva a Domra, büntetésre ítélte a bírótársam. Először tőle kapott egy erősebb ütést a sokágú korbácsával, majd leküldte 2 percre. A pálya melletti elkerített részen három Domina is várta a szabálytalankodót. A leküldöttet felpofozták, herén rúgták, így összecsuklott, majd összegörnyedve földre kerülve megostorozták lovaglóostorral, de úgy ütve, hogy a farpofái között újra elérjék a golyóit is. Az próbálta magát kezeivel védeni, s úgy összehúzódni, hogy ne érjék el, de sikertelenül. Szerencséjére letelt a büntetése ideje, így a további fenyítése elmaradt. Kapott a golyóira egy-egy csipeszt, azon súlyokkal, így kellett visszaszaladnia a pályára s játékra jelentkeznie. Ott állt a játék, mert megint egy Domot figyelmeztettünk szabálytalan ütésért, mikor a nézők azt kezdték kiabálni, hogy a Domok is legyenek büntethetők, de ne itt, hanem más Domok által, később. Közfelkiáltásra elfogadták ezt. Így folytatódott a játék, de most egyszerre két Subok kellett megostoroznunk, majd leküldeni 2-2 percre. Azok is megkaptál büntetésüket és súlyos csipeszeiket, amivel visszatérhettek. A játék nem volt, mint játék izgalmas. A Domok továbbra sem iparkodtak játszani, labdát vezetni, inkább a Subokat akarták megütni. Az egyik ilyen esetnél, olyan rosszul esett a Sub, hogy le kellett vinni a pályáról. Végre a Suboknak sikerült egy gólt lőniük. Nagy volt az örömük, de közben többen is vétettek a Domok ellen, mert legyintettek rájuk, vagy elfordultak, hogy társukhoz szaladhassanak, annak gratulálni. Így most szinte a győztes gólt szerzőn kívül mindegyik Subot büntetnünk kellett. Le is állt a játék, míg ez megtörtént és levonultak a büntetésük idejére. Egy Sub állt szemben öt Dommal a pályán. Őt érték csak azok büntetései, csapásai. Próbált elfutni előlük, de sikertelenül. A gólszerzőt alaposan elverték a Domok elől-hátul. Össze is görnyedt a pályán, ekkor újra rárontottak, hogy agyonverik. Ezért gyorsan lefújtuk az első félidőt.
A második félidő „nehezen” indult a szünet után, mert minden Subon volt csipesz sulyokkal, kettőn dupla súllyal. Így nehezen és fájdalmasan tudtak szaladni azzal, de azért próbálkoztak, becsületükre legyen mondva. Az egyik Dom kinézte magának az egyik duplasúllyal terhelt Subot. Nem csak rácsapott, de hosszasabban csépelte, miközben el is gáncsolta a mellette elfutót. A Sub felordított az ütések hatását érezve, majd csúnyán átesett a saját lábán. Igen rosszul érkezett a pályára. Reccsenés is hallatszott, valamije eltört. Odaszaladtak hozzá, levitték, elvitték. Nem is tért vissza később sem. A Dominák, de a nézők is büntetést igényeltek a Domnak, nem beszélve a Subokról. A büntetést már a népharag követelte, nem mi, a bírók, szabtuk ki. Két Dom odalépett hozzá és elvezették a vétkes Domot a sportcsarnok felé.
(folyt. köv.)