Egy rabnő visszaemlékezései

Legutóbb, mikor engedetlen voltam, Uram elvitt egy erdőbe, hogy megbüntessen. Mikor az erdő szélére értünk, kezdtem félni, mert nagyon sötét volt. Uram parancsára levetkőztem meztelenre, és négykézláb ereszkedtem, úgy követtem Uramat egyre beljebb az erdőbe. Alig bírtam lépést tartani, olyan magas volt a növényzet, én nem láttam szinte semmit, és mindenbe beleakadtam. Nagyon szúrta a gaz a tenyeremet, és a térdem. - Ne maradj le!- kiáltott hátra Uram, és én igyekeztem az egyre gyorsabb tempóval lépést tartani. Már vagy fél órája mehettünk, mikor Uram végre megállt egy nagy fánál. Nagyon vastag törzsű fa volt, és jó magas. Rengeteg ága volt. Mielőtt feleszmélhettem volna, mi történik, Uram megragadott a hajamnál fogva, és felhúzott. Nagyon fájt, ahogy húzta a hajam, önkéntelenül is felálltam. Ekkor Uram a karjaimat egy ághoz bilincselte. Olyan magasan volt az ág, hogy lábujjhegyre állva is alig ért le a lábujjam hegye. Szinte lógtam az ághoz bilincselve. Nagyon kényelmetlen volt, és tudtam, hogy még valószínűleg hosszú ideig leszek eben a pózban. Ekkor Uram lecsatolta a nadrágszíját, és azt mondta, ezzel fog megbüntetni. Szájpecket nem hozott, szándékosan jöttünk az erdőbe, sikoltozhatok, ahogy csak a torkomon kifér. És elkezdte szíjazni először a fenekem. Nem túl erősen, de önkéntelenül megrándultam az ütéstől. Fogalmam sem volt mennyit kaphatok, Uram nem közölte velem, és nem is kért rá, hogy számoljak. Uram újra csapott, és ez már sokkal jobban fájt, mint az előző. Vagy tíz csapást kaptam a fenekemre a szíjjal, mikor Uram elém állt, és/lényegesen gyengédebben/ a melleimet kezdte szíjazni. Bár nem voltak túl erősek a csapások, felsikoltottam. Uram ekkor újra a fenekemet kezdte el ütni. Majd újra a melleim, szép lassan körbejárt, és kiszámíthatatlan időközönként újra lecsapott valamelyik testrészemre. Fájdalmas, mégis izgalmas élmény volt. Be is nedvesedtem tőle rendesen. Uram, mikor befejezte az ütlegelést, egy vibrátort vett elő a kabátzsebéből, és a következő pillanatban belenyomta a nedves puncimba. Jó keményen feltolta, a lábujjaimmal próbáltam a talajt kaparászni,hogy megtaláljam az egyensúlyomat,de sikertelenül. Csak himbálóztam a műfasszal a puncimban. Ekkor Uram kihúzta belőlem, és a számhoz tette az addigra már igen lucskos szerszámot. - Nyisd ki a szád!- parancsolt rám. Engedelmeskedtem. Jó nagyra nyitottam, hogy Uram elégedett legyen velem. Uram ekkor keményen belenyomta a számba,és utasított: - Szopjad! - így is ettem,jó mélyen szívtam magamba a lucskos műszerszámot,Uram egyre erőszakosabban tolta egyre mélyebbre a torkomba. Hörögtem, és folyt a nyálam közben,de nem hagyta abba. Már a könnyem is kicsordult, közben egyre reménytelenebbül próbáltam megtalálni magam alatt a talajt. De tudtam, úgysem sikerül, hiszen Uram szándékosan bilincselt ki így, hogy még jobban ki legyek szolgáltatva neki. Egy örökkévalóságnak tűnt, amíg Uram kivette a számból a nyálas műpéniszt, majd lecsatolt a faágról. Szinte lezuhantam, ahogy elhagytam a faágat. A földön fetrengtem, mikor Uram hátrabilincselte a kezem, és lenyomta a fejem a földre. - Így maradsz! - parancsolt rám. - Igen, Uram! - válaszolta. Ekkor Uram elővette az akkor már ágaskodó, kemény farkát, és benyomta a fenekembe. Nagyon fájt, mert ott még száraz voltam. Folyamatosan ki akarta nyomni a fenekem a hirtelen jött "látogatót", de Uram nem hagyta, minél jobban nyomtam volna ki, Uram annál jobban tolta befelé. Végül a fenekem megadta magát/Uram erősebbnek bizonyult/, és elernyedt kissé a záróizmom. Így is fájt, ahogy tömködte belém Uram magát, de legalább nem akartam folyamatosan megszabadulni tőle. Uram egyik kezével húzta szét a fenekem, a másik kezével folyamatosan nyomta le a fejem. A sárban volt az arcom, sár és föld keveréke volt. Nem mertem megmozdulni, de nem is tudtam volna,Uram olyan erővel szorított le. Már a szám is telement földdel, folyt a nyálam és az orrom is és azt hiszem, akkorra már a könnyem is. Uram hirtelen kivette belőlem a farkát, majd a hajamnál fogva felemelte a fejem, egészen hátrahúzta, majd fölém állt és az arcomra élvezett. A sáros arcomra most sperma fröccsent. Mikor Uram végzett, elengedte a hajam. Én ott álltam négykézláb, sárosan, gecisen, de nem mertem letörölni, vártam a parancsot. Uram közölte, hogy majd otthon moshatom le, ez is a büntetés része így kell négykézláb, meztelenül visszamennem. Majd az erdő szélén felöltözhetek, de vigyázva, az arcomról nem törölhetek le semmit, véletlenül sem. Uram elindul és én követtem visszafelé. Közben az arcomra kezdett rászáradni minden, és én arra gondoltam, most elég szánalmasan festhetek. Mikor végre kiértünk az erdőből, Uram megparancsolta, hogy öltözzek fel. Így tettem. Uram ekkor így szólt hozzám: - Nem felejtettél el valamit?- Lázasan törtem a fejem, vajon mit felejthettem el, mikor Uram emlékeztetett a Házirend 8. pontjára. Hogy is felejthettem el?- gondoltam magamban-hiszen ez alapszabály. - Köszönöm, Uram! - mondtam gyorsan, remélve, hogy Uram megbocsátja, hogy késve jött a válasz. Hálával gondoltam Uramra, mert tudtam, hogy jó úton haladunk.