Hat alkalommal...

Egy BDSM társkereső oldalon ismerkedtek meg. Friss volt a viszonyuk, csupán néhány hónapos, viszont annál mélyebb és őszintébb. A 20-as éveikben járó pár a Férfi lakásán élt néhány hete. A BDSM-ben rejlő „titkaikat”, szokásaikat, igényeiket, vágyaikat jó néhányszor felfedezték már, az együttlakás előtt is, viszont mikor elérkezett az összeköltözés, teljesen új szintre emelte kapcsolatukat. Kialakult köztük a tényleges Dom/sub kapcsolat. Gyorsan kiismerték és jól meg is értették egymást, az együttélés „nehézségeit” is könnyen vették, sőt semmi problémát nem jelentett számukra. Egészen addig a bizonyos estéig…

-Szia Drágám! Megjöttem.
-Sziaaa, milyen volt a napod?
-Csak a szokásos… Elég sokat utaztunk ma is, kicsit fáradt vagyok.
-Semmi baj, a kedvencedet főztem neked. Miután vacsoráztál, vegyél egy jó fürdőt, addig én felhúzom azt a ruhát, amelyik a kedvenced és előkészülök, hogy a lehető legjobban a kedvedben tudjak járni, felfrissítelek, majd meglátod! :)
-Rendben. Köszönöm, aranyos vagy. :)
A férfi jóllakottan vette az irányt a fürdőszoba felé. Nem szeretett jól lakottan a kádba ülni, ezért inkább a gyors zuhanyt választotta. Némileg felfrissítette a zuhany és immáron, sokkal több életerővel, erősebb vággyal tartott a szobájukba. Felöltözött a szeánszukhoz illő öltözékbe. Ígéretesnek tűnt ez az este is, egészen addig, míg meg nem látta a nőt.

-Mi van rajtad? Ezt honnan szerezted?
A hölgyön egy újfajta, fém erényöv volt, melyet a férfi már régóta kinézett és néhány hete meg is rendelte. Könnyű volt, ruha alatt sem észrevehető, valamint a mellékhely látogatását érintő problémákkal kapcsolatban is diszkrét megoldás jellemezte. A viselője nem tud sehogy sem hozzá férni fő intim zónájához, azonban fenéknyílása mégis szabadon használható. Meglepetésnek szánta a hölgynek, már beszéltek erről korábban, hogy szívesen hordana ilyet, ha Ura őrizné a kulcsait.

-Hát ez a meglepetésed… ma hozta a postás és én átvettem. Jaj, annyira örülök, hogy ezt tényleg megrendelted! :) Azt hittem csak hülyéskedsz vele!
-Te átvettél valamit az én nevemben?! Honnan tudtál erről eleve?
-Ne haragudj, de múlthéten beleolvastam a leveleidbe és láttam a megrendelést. Nem hittem a szemeimnek, olyan boldog voltam. Alig bírtam magamba tartani és már csak reméltem, hogy akkor érkezik, mikor nem vagy itthon, gondoltam, hogy így meglephet….
-Mit csináltál???? Te normális vagy? Az én postafiókomban turkálsz? Mégis mit képzelsz?!
-Ne haragudj, csak annyira szeretlek… rettegek, hogy esetleg egy másik nő is bejön a képbe. Nem akarlak elveszíteni! Csak erről volt szó, tényleg, esküszöm! A meglepetésedet csak véletlen láttam meg.
-Nem érdekel a magyarázatod! Menj el innen! Nem akarlak látni többé! Most játszottad el a bizalmam.
-Micsoda??? Ne kérlek! Ne tedd ezt! Tudom, hogy utálod az ilyen dolgokat és egyszer volt is vitánk belőle, de kérlek, csak szeretlek és féltem, értsd meg!
-Akkor megígérted, hogy feltétel nélkül bízol bennem, most meg kémkedsz utánam, beletúrsz a leveleimbe? Ki tudja, miket csinálsz még?! Nem érdekelsz, menj el a lakásomból!
-Nem akarlak elveszíteni! Könyörgöm, ne haragudj! Amúgy se tudok most hová menni, könyörgöm, ne tedd ezt velem! Te vagy az életem!

A férfi nagyon haragudott a lányra, ebben a pillanatban gyűlölte, úgy érezte hátba szúrta őt. Mégis átfutott az agyán mi forog kockán, szerette a lányt, aki addig zokogott és könyörgött, míg a férfi szíve megesett rajta. Ugyan nem zavarta el a lakásból, de haragja mit sem enyhült… tudta, most keménynek kell lennie, éreztetnie kell, hol a helye alárendeltjének.

-Menj ki a szobámból, ezen túl nem velem alszol! Ne gyere ide be többé!
-Én csak…
-Gyerünk! Majd beszélünk…
Ez az apró reménysugár is, az hogy majd beszélnek, már ez is hihetetlenül jól esett a lánynak, aki ennek ellenére még jobban sírt és kiment a szobából. A nappaliban telepedett le, magányosan és tovább sírt. A férfi eközben leült a számítógépe elé és csendben tevékenykedett. A lányt gyötörte a bűntudat és folyamatosan járt az agya, egyszerűen nem bírt megnyugodni. Képtelen volt feldolgozni a gondolatot, hogy akár el is veszítheti a párját. Megannyi év után, sok kereséssel eltöltött idő után, végre megtalálta az emberét, aki mellett igazán önmaga tud lenni. Most pedig egy ilyen apró, hülye hiba után csak úgy elveszíti?! Na, nem, ezt nem hagyhatja annyiban. Összeszedte magát és abba hagyta a sírást.
Bár a gazdája megparancsolta, hogy többé ne jöjjön be a szobába, nem bírta ki. Halkan, szinte egy hang nélkül osont az ajtó elé, majd négykézlábra ereszkedett és lassan, oda kúszott-mászott a férfi lábaihoz. A földön fekvő, enyhén napbarnított, bársonyos, csupán egy selyem hálóing fedte teste remegett. Időnként megcsörrent a lakat az erényövén, ahogy mozgott. A férfi nagyon jól tudta, hogy közeledik a nő, mégse vett róla tudomást. Ahogy odaért a széke mellé, óvatosan simogatni kezdte a férfi meztelen lábfejét. 1 perc eltelt már és semmi reakció… a nő nem mert felnézni, viszont immáron két kézzel, bátrabban masszírozni kezdte a férfi lábait.

-Úgy emlékszem, azt mondtam neked, ne gyere be ide! Mit akarsz itt?
Szólalt meg végre a férfi… A lány szép lassan felemelte fejét és kisírt szemeivel a férfire nézett, aki még ekkor is a monitort bámulta. Szerette volna, ha a férfi legalább egyetlen egyszer ránéz.

-Csak…csak…én csak bocsánatot szeretnék kérni. Tudom, hogy egy nagy hülye voltam, hálátlan és nem bíztam benned. És még a meglepetésedet is jól elcsesztem a hülyeségem által. :( Szeretném, ha megbocsátanál, bármit megteszek ezért! Ha úgy kívánod, büntess meg, keményen! Elviselek bármit, csak könyörgöm, legalább nézz rám!

A férfi ekkor végre lenézett a földön térdelő lányra, aki lesütötte szemét és bár az előbb még azt kívánta, hogy nézzen rá a férfi, ekkor már úgy gondolta, inkább egy pillantást se vetett volna rá. Szikráztak a szemei a haragtól.

-Tudod, utálom mikor ilyen szánalmas egy nő. Egy nőben legyen tartás, ettől nő! Csodálatos, ragyogó, fenséges teremtmény. Nem pedig a földön fetrengő, szánalmas rongy darab. Te most mégis ilyen szánalmasan könyörögsz, miért?
A nő továbbra se mert a férfi szemébe nézni.

-Mert a gazdám vagy! Te rendelkezel velem.
- Még ahhoz se tudod tartani magad, amit megparancsoltam! Hogy legyek így a gazdád?! Nem maradtál a nappaliban… mindegy is, én most úgyis elmegyek.
A nő kétségbe esetten nézett fel a férfira, valamint ugrott utána és belekapaszkodott a kezeibe.

-Hová mész? Kérlek, ne menj el most!
A férfi ellökte magától és a lány ismét a földön térdelt. Ismételgette a kérését, de a férfi nem válaszolt és elhagyta a szobát, magára hagyva a lányt. Pár perc után egy tányérral és egy pohárral tért vissza, a tányéron egy szelet, üres kenyér, a pohár tele vízzel.

-Ha annyira tudni akarod, elmegyek a Hubiékhoz, megiszunk egy sört. Te addig itt maradsz és megvársz!

A férfi lerakta a földre a tányért és a poharat, majd a lány egyik lábát az ágyukhoz bilincselte. Átöltözött és sietve távozott. A lány nem mert hozzá szólni, csak reménykedett, hátha megbocsát neki az Ura. Ott maradt egyedül, a fájdalmas gondolataival. A férfi pedig valójában nem a barátjához ment sörözni, hanem sétált egyet. Gondolkodott.
1 óra múlva tért vissza. Levette a kabátját és első útja a szobájukba vezetett.

-Semmit nem ettél/ittál?
-Nem tudtam ilyen gyomorideggel…
-Bár elcseszted az estémet, azért a Hubiéknál mégis jól éreztem magamat. Amennyiben tényleg a gazdádnak tartasz, hozd ide az öved kulcsait!
Kiszabadította a bilincsből, ő pedig sietve hozta az öve kulcsait. Lehajtott fejjel, két kézzel nyújtva, alázatosan adta át a kulcsokat.

-Csak ez a kettő van?
-Igen, gazdám.
-Rendben, megtartom őket. Hányszor néztél bele a leveleimbe?
-6 alkalommal talán… sajnálom. :(
-Sajnálhatod is! Most megyek, eszek még a vacsorából. Nagyon finoman készítetted el. Te velem jössz és 6 percig állsz a jobb lábadon, aztán 6 percig a bal lábadon!
-Igenis Uram és köszönöm.
Egy bőr nyakörvet tett a nő nyakába, melyre egy láncot akasztott, ezzel húzta maga után. Leült enni, a nőnek pedig megparancsolta, hogy vele szemben, viszonylag közel, a pult mellett kezdje a feladatát. A nő neki is látott, jobb lábra állt, a férfi pedig a karóráját bámulta. A lánc még mindig a kezében volt, evés közben időnként óvatosan rántott egyet a nőn, aki ez által majdnem elvesztette egyensúlyát.

-Ha rálépsz a másik lábadra is, ma a konyhában alszol! Amúgy nem kérsz enni?
A nemleges válasz kimondása közben a lány kétségbeesetten próbált egyensúlyozni, viszont ügyes volt, sikerült neki. Idővel túlélte mindkét lábbal a feladatot. Ezután a férfi a játékra kialakított, speciális szobába vezette a lányt, aki ekkorra már lelkileg nyugodtabb volt. Tudta, ha ma jól teljesít, visszaférkőzhet a férfi bizalmába. Ki kell bírja, bármi is következik, a férfiért!
A szoba igényesen kialakított sötétebb színű volt, fekete bőr bútorokkal. Volt itt kalodától kezdve, andráskeresztig minden, mi szem szájnak ingere. A nőt a kalodába zárta, térdelő pozícióban. Mellbimbóira erős fémcsipeszeket rakott, mindkettőt egy hosszú, vékony fonallal a teste mellett, jobb és bal oldalt végig vezetve a 2 nagy lábujjához rögzítette, feszesen. Amikor a lány csak picit is megmozdította a lábujjait, azok a fonal segítségével húzták a mellbimbóin lévő csipeszeket, ezáltal égető, fájó érzést okozva mellbimbóin.
6-6 erős ütést kapott a nő szép lassan a bal, illetve jobb talpára felváltva egy vesszővel. Minden ütésnél hangosan felsikoltott, valamint a fájdalomtól vezérelve lábait is hevesen mozgatta. Mintha nem lett volna önmagában elég neki ez a fájdalom, minden mozdulatnál még a bimbóit húzó csipeszek okozta kéjes fájdalommal is meg kellett küzdenie.

-Remélem számoltad őket magadban! Csak hogy segítsek egy kicsit, a 6 alkalommal, mialatt a bizalmam játékként kezelted és önfeledten olvasgattál a leveleim közt, arányos mennyiségű ütést kapsz mindenhová!
-Auuuu, köszönöm Uram!
A férfi feljebb is haladt, rövidesen újabb 6-6 ütés csattant el a bal, illetve jobb fenekén a nőnek, aki az előzőhöz hasonló sziszegő fájdalommal, sikollyal és heves lábmozgatással reagált, mikor a csípős vessző a bőre felső réteget érte. A férfi nagyon felizgult a hangoktól és a látványtól. Ezután egy közepes méretű vibrátort kezdett el bekenni síkosítóval, bedugta a lány fenekébe és bekapcsolta.

-Csak ezt ne!
-Azt mondtad bármit elviselsz nem?! 6 percig lesz benned, ha megpróbálsz szabadulni tőle, jön újabb 6 ütés mindenhová!
Nem szólt semmit a lány, csak nyöszörgött a kényelmetlen helyzettől. Közben a férfi előre ment a lány fejéhez, leguggolt hozzá és megsimogatta a lány arcát, majd egy csókot adott a szájára.

-Egy „szertlek-et” nem érdemelsz meg, szóval, elég, ha annyit tudsz, hogy nem tudlak nem szeretni és én sem akarlak elveszíteni, viszont ez nem ok arra hogy bármilyen módon visszaélj a bizalmammal! 6 percet kapsz, hogy, bebizonyítsd mennyire szeretsz!
Azzal elővette ekkor már izgalmi állapotban lévő szerszámát és simogatta vele a nő arcát. A nő nagyon megörült és hosszú idő után végre mosolygott. Érezte, sínen vannak, a férfi szeretete erősebb volt és túllépett az elkövetett hibán. Ekkor már mosolyogva, vidám hangon szólt hozzá újra:

-Na mire vársz? Ketyeg az óra, lassan letelik a 6 perc… így nem lesz szép estém…
A nő bevette a szájába a hancúr lécet és kifinomult, érzéki, odaadó cumizással kezdte kényeztetni a férfit, aki közben a fejét simogatta. Igaz, nem sikerült 6 perc alatt az élvezés, sőt jócskán elidőztek az érzéki játékkal, de végül is jól végződött az az este…. :)
Miután végeztek, elengedte a nőt, együtt fürödtek, megtisztogatta és az éjszakát egy késői utó utó vacsorával zárták. Mikor végre közösen az ágyukba feküdtek, még a következő párbeszéd zajlott összebújva:

-Nem gondoltam volna, hogy ma még itt aludhatok, köszönöm és tényleg sajnálom! Féltem nagyon, hogy elveszítelek….
-Ami megtörtént, megtörtént… sajnálom, hogy így reagáltam rá, nem tudtam uralkodni magamon, olyan dühös lettem. Most már felejtsük el, viszont hogy te a leckét ne felejtsd el és a 6 alkalom az eszedbe vésődjön, 6 napig még rajtad lesz az új játékszerünk. Amúgy is annyira ki akartad próbálni, most megkapod! Ez idő alatt eldől, hogy újabb 6 napot kapsz, esetleg 6 nagy orgazmust. Amúgy meg jól áll neked és izgalmas, mikor csörög a lakat! ;)


Igény estén folyt. köv.

Üdv: Uppss