Cikkek idő szerint
2024. 10. (19)
2024. 09. (59)
2024. 08. (70)
2024. 07. (72)
2024. 06. (51)
2024. 05. (55)
2024. 04. (62)
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Gyönyör

Törölt felhasználó
2009. 07. 24. 06:56 | Megjelent: 1003x
A kaputelefon. Szólni sem kellett, csak nyomtam a gombot. Mindjárt itt van! A másik oldalon éreztem kezét a kilincsen, ahogy az ajtóhoz léptem. Torkomban a szívem, szinte nem is látok az izgalomtól.
- Megjöttem, szuka! – hallom a kedves hangot.
Be sem záródik mögötte a rés a szomszédok kíváncsi tekintete elől – már nincs rajta az ing.
- Vizet! Tudod, hogy régóta úton vagyok. Miért nem csobog még a víz?! – csattan fel türelmetlenül, s én szaladok a fürdőszobába.
Nem engedelmeskedik a kezem. Nem jó még. Tudom, így forró…, ez hideg lesz. A megfelelő hőmérsékletre kellene figyelnem, de érzem a vágyat ölemben, a bujaságot szétáradni testemben, az alázatot lelkemben - mert itt van, mert az ő léptei töltik be a lakást.
- Mi lesz már?! – csap fenekemre, s tudom, meztelenül áll mögöttem.
- Készen van Gazda. – sütöm le a szemem, ne lássa benne a mohó vágyat.
- Tudod a dolgod! – lép be a kádba, s fejem máris a falloszára húzza – Köszöntsd!
Csak csók. Csak ajkam puha érintése. Nem lehet több. Csak köszöntöm. Csak hangtalanul suttogom el, mennyire hiányzott, mennyire vágyott mindenem a jelenlétére.
Csók a lábakra, s buzgóbban nyalogatnám a vízsugárnál is. Tudom, fáradt. Tudom, pihenésért jött hozzám. S boldogság önt el, miközben szopogatom az ujjakat, s másik talpa az arcomat érinti. Nem hagyhatom ki egyiket sem. Felváltva kényeztetem, majd igyekszem elnyelni mindkettőt.
Nem kell utasítás. Rezdüléséből is siklik tovább kezem, nyelvem. Köszöntök minden ismerős mosolyt a bőrén. Síkosan a tusfürdővel szövetkezve. A víz frissítő permetét felhasználva. Nyelvem alázatával. S torkom forró vágyával, ha a vasmarok arra utasít.
- Elég lesz! – áll fel, s szívesen változnék törölközövé. Törölközővé, hogy én érinthessem. Végigmasszírozom úgy, ahogyan szereti.
- Mars befelé, szuka! – s négykézláb iparkodok a kedvenc fotel elé. – Vártál?
- Nagyon, Gazda! Jaj, nagyon! – válaszolom lehorgasztott fejjel.
- Az enyém vagy! – markol hajamba, emeli fel fejemet, hogy ajkamba marjon.
Felhúz, előtte térdelek. Széles terpeszben, hátratett kézzel, úgy ahogyan szereti. Még mindig hajamba markol, tekintetemet keresi.
- Az enyém vagy, érted?! – válaszok özöne.
A boldogság tekintetemből. Az ágyékomat ellepő forróság. A combomon csorgó kéjnedv. S lelkem rabsága. Lelkem rabsága, mely a tökéletes szabadsággal ajándékoz meg. Éreznie kell, mennyire az övé vagyok. Mennyire hálás vagyok. Azt sem bánom, ha felöklel a makk, a torkomba hatoló vessző. Nem csak a szám, nyelvem, nyelőcsövem… minden sejtem kényezteti. Szívja, szorítja, öleli, hívogatja, repteti, elvarázsolja… Csak a gyönyöre létezik, mely szinte eggyé olvad a magaméval. Harapom az egyre szaporább lüktetést. Falom a hangosabbá váló kéjhörgést. Iszom a makkpupma minden sóhaját. Az övé vagyok.
Nem tudom, hogyan került mögém. Az imént még a zihálása töltötte be a tudatomat.
- Mocskos, nedves szuka vagy! – s ujjait érzem a résemben babrálni.
Hiszen csatakos mindkét combom a lecsorgó kéjnedvtől. Nem múlik el nyomtalanul a gyönyöre.
- Élvezni akarod?
- Kééérem, Gazda!
- Feledkezz bele! Azt akarom!
Megszűnik a világ. Csak az ujjak kutató érdeklődésére figyelek. Hívom. Kitárom. Elnyelem. Mégis felajánlom. Síkosan, buján. Ölemből reppenő pillangók töltik meg a teret.
- Ügyesen kislány! Még! – s kitámasztja könyökét, úgy szólnak már az ujjak.
A pillangókkal együtt mozgok én is. Tánc. Tánc a gyönyörrel. Tánc, amit a kéj vezényel. Akarom. Akarom egyre inkább magamban érezni. Nem tudom, ő csúszik belém, vagy én rá. Az ágyékom mozdul, de lélekreptető sóhaj ez. Megszűnök, elveszek, mikor belém hasít a fáj. Nem is magamat hallom kiáltani, mikor elnyelem az öklét. Pillangóvá válok s a többivel együtt repkedek, mikor felemel a borzongás. Az övé vagyok.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.






 
aaaaaaaaaaaa