A munka

Egy nap elvesztettem az állásomat. Ez persze annyira nem rázott meg, mivel nem igazán kedveltem az eddigi melómat. Sőt, mivel barátnőm elég jól keresett és együtt éltünk, nem igazán aggódtam a pénz miatt sem. Mindebből következik, hogy nem igazán erőltettem a munkakeresést. Néhány hét munkanélküliség után feltűnt barátnőmnek, Katának, hogy nem igazán kapkodok a meló után, míg ő keményen dolgozik. Ekkor érdekes beszélgetésbe keveredtem vele, melynek komoly következményei lettek:
- Lajoskám nem tetszik ez nekem, hogy nem csinálsz semmit egész nap és én tartom el mindkettőnket! - mondta minden bevezető nélkül.
- Hát tudod nehéz manapság munkát találni... - mentegetőztem.
- Na persze, úgy főleg, ha nem is keresel. Figyeltelek, tudom, hogy nem erőlködtél, hogy dolgozhass.
- Na jó – gondoltam elütöm egy viccel – az a helyzet, hogy nem igen esik jól a munka, sőt az egészségre is káros.
- Szóval nem akarsz dolgozni?
- Akarok én, de nem visz rá a lélek.
- Na jó, márpedig dolgozni fogsz. Találtam is neked olyan munkát, ami meg fog felelni. Átöltözök és el is viszlek dolgozni.
- Most? De hát már este van...
Mire végigmondtam az utolsó mondatot, már eltűnt a hálószobában. Olyan 10 perc múlva újra megjelent valami egészen furcsa és extrém, de ugyanakkor szexis öltözetben. Felül egy fehér színű inget viselt rajta egy bőr fűzővel és fekete nyakkendővel, a kezén bőrkesztyű volt. Alul feszes fekete bőrnadrág volt rajta, lábán pedig fekete bőrcsizma, melynek igen hosszú tűsarka volt, talán kilenc centi körüli. A sminkje is egészen egyedi volt, elsősorban a sötét színek domináltak rajta. Alig jutottam szóhoz a meglepődéstől. Mondani akartam valamit, de ő megelőzött.
- Mostantól kezdve – mivel én dolgozom és eltartalak – a szolgám vagy, a ribancom, akinek minden parancsomat teljesítenie kell.
- És, hogyan fogod elérni, hogy ezt meg is tegyem? - kérdeztem.
- Nagyon egyszerűen – mondta és előhúzott egy korbácsot a háta mögül.
- Ha azt hiszed, hogy ezzel a játékszerrel sakkban tudsz tartani, akkor tévedsz.
- Nem, nem hiszem azt, ezzel csak akkor ütlek meg, ha kedvem tartja. - mondta és felém suhintott.
Eltalálta a bal vállamat, ami eléggé fájt, de rezzenéstelenül tűrtem, evvel is bizonyítva, hogy ezzel nem tud fenyegetni.
- Ezzel nem érsz el semmit, már mondtam. Egyébként jó ez az új szerkó.
- Ha nem teljesíted a parancsaimat, akkor egész egyszerűen kidoblak az utcára. A ház az enyém, én keresem a pénzt, úgyhogy jobb, ha engedelmeskedsz.
Sajnos ebben teljesen igaza volt. Az érvei nagyon meggyőzőek voltak. Ám ezzel még nem volt vége.
- Most pedig, menj te is átöltözni, mondta. A hálószobában az ágyon megtalálod a ma esti ruházatodat.
- Ahogy óhajtod Kata. - mondtam belemenve a játékba.
Erre egy iszonyatosan suhintott a hátamra a korbáccsal.
- A válasz igenis úrnőm. - mondta.
- Igenis úrnőm. - válaszoltam engedelmesen, mert igencsak sajgott a hátam.
Bementem a hálószobába és elkezdtem öltözni. Egy lakk tangát kellet felvennem, rá egy lakk hosszúnadrágot. Felülre egy lakk mellény szerűséget, a lábamra pedig egy lakk csizmát, ami majdnem térdig ért és igen hosszú sarka volt. Ugyanakkor furcsa mód az én méretem volt. Hát nagyon kellett vigyáznom, hogy orra ne essek benne.
Kisétáltam Katához ebben az öltözékben. Láthatóan nagyon tetszett neki, mert ahogy meglátott elmosolyodott és megdicsért:
- Nagyon jól nézel ki, sajnálom, hogy eddig nem így öltöztettelek fel.
- Eddig nem is te öltöztettél. - mondtam.
- Hát az igaz, de ezentúl máshogy lesz. Na most indulunk.
- Hová megyünk? - kérdeztem meglepve.
- Mondtam már, hogy dolgoznod kell: elviszlek abba a bárba, ahol ma este melózni fogsz.
- De én nem...
- Ne feleselj! - kiabálta egy pofon kíséretében.
Fáradt voltam az ellenkezéshez, na meg kíváncsi is, úgyhogy belenyugodtam a dologba. Lementünk a garázsba, beszálltunk az autóba és elindultunk. Ő vezetett. Elég furcsán éreztem magam ebben a lakk szerkóban, mellette, aki szintén extrémen volt öltözve, de egyre jobban izgatott a dolog. Azt gondoltam, hogy valami lány buliba megyünk, ahol csajoknak kell táncolnom, miközben ők pénzt dugdosnak a gatyámba. Hát nem így lett. De erről majd jövőhéten mesélek.