Egy (talán)igaz történet is lehet. 4,rész

Dave lassan méltóságteljesen gurult le a feljárón az autóval .Szíve a torkában dobogott.Régen érzet már ilyet.Szinte alig tudott a vezetésre koncentrálni.
Lopva a szeme sarkából próbálta a nőt figyelni.A csizmás lábakkal egyszerűen nem tudott betelni.
Hogy oldja zavarát a rádió gombjáért nyúlt.

-Zavarja ha bekapcsolok egy kis zenét.kérdezte.
-Nem dehogy persze kapcsolja csak.
-Milyen stílust kedvel?vagy esetleg megengedi,hogy válasszak.
-Mindegy ami jó minden jöhet .

Dave keresett a cd tárból egy válogatást amit úgy érzett megfelelne az alkalomnak.
Jaz csendült fel a hangtechnika minden apró részletet ki hangsúlyozott ezáltal páratlan élménnyé téve a zene hallgatását.
Monicnak imponált a férfi figyelmessége ,hogy még a legapróbb dologgal is ki kéri a véleményét és figyel arra mi a jó neki.Ez páratlan erény és ebben már nagyon régen nem volt része.Most valahogy boldognak érezte magát .Itt ül egy kocsiban ,jó zene szól a város fényei adnak egy alap hangulatot ,kedvenc ruháját és csizmáját vehette fel és még ráadásul egy jó férfival is lehet egy társaságban.
Boldog volt jól érezte magát és ezt már most már végleg ki kell jelentenie önmagának.
Közben az autó falta a távolságot így jutva egyre közelebb az úti céljához.
Dave törte meg a csendet.
-Hogyan telt a napja?A nappali fénynél is meg volt elégedve az asztallal?
-Igen természetesen ,így is nagyon szép.A napom pedig nem lehet rossz ha ilyen szépség vár az irodámban.
-Ennek örülök .Higgye el az utolsó percig féltem ,hogy mit szól .Nem akartam esetleg valami rosszat tenni azzal ,hogy a meg kérdezése nélkül újítok variálok egy kicsit.
Reméltem nem kapok érte valami büntetést ,ha nem jól cselekedtem,mondta Dave mosolyogva.
-Nem dehogy .
Monicot szíven ütötte egy szó ,egy szó amit már régen nem használt .A büntetés,ízlelgette a szót volt valami jól eső ebben a szóban .Volt mikor ez még mást jelentett a számára.Régen volt ..Bárcsak újra élhetné az akkori önmagát.A mellette ülő férfi jó partner is lehetne ebben.
Ú hova kalandozott hiszen nem is ismerik egymást .Kislány térj vissza a földre ,korholta önmagát.Majd a sors úgy is meg mutatja minek és hogyan is kell lennie.

Lassan az étteremhez értek.A bejárat előtt a férfi ügyesen terelgette az autó igen csak impozáns méreteit,tanubizonyságot téve vezetői tudásáról.Centikre a járdától állt meg,hogy a nőnek ne kelljen nagyot lépnie.
Ki nyitotta az ajtót és átsietett a másik oldalra ,hogy ki segítse a nőt az ülésről.
Kinyitotta az ajtót és a kezét nyújtotta.Monic meglepődve de elfogadta a felé nyújtott segítséget.Régen voltak már vele ennyire figyelmesek.
Dave érezte a durva munka által keménnyé tett tenyerében a nő finom puha tenyerét.
Monic a csizmás lábakat egyiket a másik után szépen leengedve kiszállt az autóból.

Dave szinte alig tudta leplezni mi játszódik le benne ,szinte megőrült a látványtól .Valahogy meg szűnt a külvilág a számára létezni ,csak a nőt látta.A nőt aki bőr szoknyában a csizmában ,a lámpa fényénél még szebbnek tűnt.Egyszerűen nem tudott betelni a látvánnyal.
Előre ment az ajtón ,majd az ajtóban álló pincérhez fordult asztal után érdeklődve.
A pincér nem várt hírrel ,válaszolt telt ház van nincs asztal.

Dave majd elsülyedt szégyenében és zavarában .Itt áll egy tüneménnyel az oldalán és az ő hibájából még asztaluk sincs.Gondolhatott volna erre előbb is.
Monic jót derült a férfin kirajzolódó zavarodottságon,látszott nagyon megviselik a történtek.
-Marko itt van?Szóljon neki ha meg kérhetném.mondta Dave pincérnek.

A pincéren látszott meglepi a kérés de ha a vendég ezt kívánja legyen.
Felvette a pultnál lévő telefont és tárcsázta az adott illetőhöz tartozó számot.Majd ecsetelte a vonal túlsó oldalán lévő félnek a szokatlan kérést.

-Egy pillanat uram és jön.
-Rendben.

Nem sok idő múlva egy közép korú úriember jelent meg kifogástalan öltözékben.Szinte sugárzott róla az olaszokra jellemző arc vonás ,megjelenés.

Monic legnagyobb meglepetésére az olasz ahogy közeledett feléjük egyre nagyobb mosolyra húzódott a szája.

-Dave drága barátom téged is lehet látni.
-Igen Marko igen,nagy ritkán lehet.Ne haragudj ,hogy ilyen piti kis gonddal zavarlak de a pincér úr azt mondta telt ház van,pedig én egy jó barátommal nálatok szerettem volna vacsorázni.
-Dave barátom neked mindig van asztalom,gyere hagy kísérjelek a vip erkélyre ott szebb a kilátás és a hangulat is más.

Majd elindult mutatva az utat.Monic az egyik ámulatból a másikba esett.Honnan ismeri Dave ezt az embert.Ide hosszú váró listáról lehet csak asztalt kapni ,a város egyik legelőkelőbb étterme ez. Dave pedig ilyen gond nélkül betud jutni sőt még szívélyesen is fogadják.
Felértek az erkélyre ahonnan a város gyönyörű látképét csodálhatták meg az éjszakai fényeiben tündökölni.
Dave kihúzta a széket és hellyel invitálta Monicot .Dave újra érezte a nő finom parfümjét és bőr semmivel össze nem téveszthető illatát.
Helyet foglalt maga is.

-Elnézését kérem ezért a kis kellemetlenségért .mondta Dave.
-Semmi gond,de árulja el nekem mi volt ez az előbb? ön névről ismeri a tulajt?
-Valamikor nem is olyan régen én alakítottam ki Marko villájában a gránit díszítést ,és itt az étteremben is sokat dolgoztunk.A munka során elég jól összeismerkedtünk és mondhatom a jó barátom lett innen az ismeretség.
-Ez nagyszerű ,hogy így is lehet helyet kapni itt .Mások komolyan hajtanak ,hogy ide bejussanak önnek pedig ez így sikerült.Gratulálok -mondta Monic.
-Köszönöm.De ez legyen a mi titkunk ,ha lehet ne árulja el senkinekmondta mosolyogva Dave.

folyt .köv.