Egy (talán)igaz történet is lehet. 3.rész

Dave még mindig a hatása alatt volt a hölgy irodája látványának.Egyszerűen nem tudta hova tenni annyira lenyűgözte a város látképe ,és már úgy érezte maga a nő is.De ezt csak félve ismerte be magának.
Nem szeretett és nem is akart előre szaladni az időben csak valahogy olyan jó érzés volt a nővel kapcsolatos dolgokra gondolni.
Valahogy felül kell kerekedni a gondolatain mert így nem igazán lesz jó ,így nem fog tudni rendesen bármire is koncentrálnia .

Pár napja már mióta Dave Monicnál járt.Azóta lomhán telt az idő.Lassan bele kell kezdenie az elvállalt asztalba mert így még azt hiszi a hölgy ,hogy nem foglalkozik a megrendelésével.Dave ma úgy kelt fel,hogy elindítja a dolgok menetét lesz ahogy lesz.Embereivel behozatta a kiválasztott anyagot a műhely csarnokba.Hosszasan vizsgálta méregette honnan is kezdjen hozzá ,hogyan lenne a legjobb szög ami kiadná a kívánt két asztalt.Mindig az első vágás a nehéz ,utána már beindul akkor már nincs gond.
Tisztára mint egy kezdő úgy érzem magam ,mi van velem ?Dave nehezen találta a helyét és a fogást a munkán.Nem szokott izgulni ennyire már régen nem.

Belekezdett ,lassan megfontoltan kezdett formálni és végre beindult.Formázott ,a külvilág meg szűnt számára létezni.Ilyenkor az emberei sem zavarták.Megtanulták az évek alatt ha a főnök alkot jobb elkerülni,csak néha álltak meg megnézni mit is készít.
Lassan formát ölt a virtuális kép a fizikai valóságban.Dave jól érezte páratlan mű lesz az egyszer biztos.A nap végére végzett is teljesen.Meg sem állt egész nap sőt még enni sem.Ja akkor ezt érzi már ,most már tudja miért is szédül.Elégedetten nézte művét,maximalista énjének is tetszett amit látott.Azt hiszem a hölgy szemei is kikerekednek majd a látványtól ,nevetett magában .Azok a szemek... Hát az rengeteg asztalt megér hogy láthassa ...
Másnap a másik asztal elkészítése már nem okozott gondot úgy mint az első ez gyorsabban elkészült.Elégedetten szemlélte műveit ,de valahogy úgy érezte nem teljes a kép.Egy hirtelen gondolattól még bevillant egy ötlet amin serényen kezdett dolgozni,bár nem beszélték meg ,de úgy érezte ez a plusz kell és talán meglepetést tud okozni vele.
Kész lett végre.Nem tudott betelni a látvánnyal,na ilyet már régen érzett.Megyek felhívom a hölgyet hagy örüljön ,hogy készen lettek az asztalai.

Bement az irodába és tárcsázta a nő számát.Egy pár csengetés után végre felvették.
Monic volt az.
-Üdvözlöm Dave vagyok a kőfaragó elkészültek az asztalai.
-Üdvözlöm,ó ez nagyon jó hír.
-Kívánja esetleg megnézni őket vagy elég ha akkor látja mikor elviszem önhöz.
-Megbízom magában ,tudja mit legyen meglepetés.
-Hát hölgyem azt hiszem az lesz.
-Az irodait visszük előbb megszervezem a szállítást és velem együtt leplezzük le ha megengedi.
-Jó rendben legye úgy ,a titkárnőmmel egyeztessen ő tudja mikorra nincs beosztva semmi találkozó így nyugodtan szállíthat és nem zavarja senki,és én is ráérek.
-Jó legyen.
-Minden jót önnek.
-Önnek is.

Dave letett a kagylót a szíve a torkában dobogott.Lesz mit megszerveznie ,de már csak a szemeket akarta látni ,hogyan is reagálnak a látványra.Most már csak ez számított.

Másnap Dave elkezdte szervezni a szállítást ,szerencséje volt délután 6tól nem volt semmi programja Monicnak így akkorra tette az időpontot.Az emberei akkorra mindent elkészítenek.
Lassan telt a nap valahogy sehogy nem akart eljönni az idő mikor indulhatnak.De az időnek van egy nagyon jó tulajdonsága soha nem áll meg.
Lassan óvatosan elindultak.A városba vezető utat gond nélkül megették.
Már csak a toronyház volt hátra.Ez sem okozott komolyabb felfordulást.Jót derült magában a sok jól öltözött emberkén akik mint leprásoktól úgy rebbentek előlük nehogy hozzájuk érjenek.A drága öltönyt még szinte az életük árán is megvédték volna.
Ezek ők ,én meg én vagyok nyugtázta magában a tényt Dave.
Lassan felértek a kívánt emeletre.Bevitték az irodába az asztalt,a titkárnő készségesen nyitotta az ajtót segített amiben csak tudott.
Dave a legideálisabb pontot kereste az irodában ahol a legjobban érvényesülhet a fény hatása az asztalon.Megtalálta.
Az embereit elengedte ,hosszú nap volt ez számukra hagy menjenek.Elköszönt tőlük ,és leült az előtérben megvárta Monicot ,mert azt ígérte együtt leplezik le az alkotását.
Csendben azon imádkozott,hátha megint azt a képet láthatja amit az anyag választás napján láthatott.
A tűsarkú csizmába bújtatott lábak formás alakját.

Lassan nyílt az ajtó,Beszéd szűrődött be amint Monic még mond valamit a titkárnőnek.Elküldte vagy valami ilyesmi.És láss csodát a csizmás lábak léptek be azon a hőn áhított ajtón.Van Isten nyugtázta magában a tényt Dave.A kis kösztüm páratlanul emelte ki a nő alakját.Minden ívet hajlatot kellően befedve de közben ki is emelve hirdetve viselője páratlan alakját.
-Üdvözlöm nyújtotta kezét Monic.
-Üdvözlöm fogadta el a felé nyújtott kezet Dave.
-Megvártam ,mert úgy szerettem volna ha velem leplezi le és látja meg az asztalt elősször.mondta Dave.
-Jó rendben ,tegyük mert már nagyon furdalja az oldalamat a kíváncsiság.

Dave a letakart asztalhoz lépett,és lassan kezdte lehúzni a leplet de aztán egy kis idő után megállt .

-Egy kicsit eltértem a tervben szereplő rajztól ,csináltam még egy kis meglepetést,így utólagosan elnézését kell kérnem bocsásson meg a merészségemért.

Dave figyelte a nő arcát ,látszott rajta a meglepetés ,de nem érzett semmi bosszúságot ,pusztán csak a kíváncsiság egyre jobban látható jeleit.
Levette a leplet,és félre állt ,hagyta hogy a nő teljes mívoltában láthassa az alkotását és közelebb léphessen.

Monic ámulatba esett ,tudta hogy szép lesz és páratlan de erre nem számított .Ilyet még nem látott.A férfi ami kis változtatásról beszélt az az asztalból kiemelkedő céges logója .Szinte térben uralta a teljes látképet ,vonzva a tekintetet.Látszott aprólékos gonddal dolgozták a ki a logó minden egyes részletét.

Nem tudott szóhoz jutni és ez már nagyon régen nem fordult elő vele,Végig símította a kezét a formákon az íveken.Ujjai érezték a formák játékát az ivek görbületét .Lassan a férfi felé fordult,aki közben láthatóan zavarában egyik lábáról a másikra állva szemlélte a nőt.

Lassan megszólalt.

-Dave ez csodálatos,rebegte.remegéssel a hangjába ez csodálatos.
-Örülök ha tetszik,és a kis "merényletem"?
-Nagyon eltalálta és köszönet érte,hogy változtatott a terveken.A plusz költségeket természetesen fizetem csak mondja mennyi.
-Nem hölgyem ,ez ajándék ez az én ajándékom .
-Nem nem fogadhatom el sokat dolgozhatott vele ,ez idő ,pénz,akkor hogyan hálálhatom meg?
-Ha már annyira fizetni akar ,akkor engedje meg ,hogy elhívjam valahova vacsorázni.

Dave megdöbbent a saját szavain ,ez kicsúszott vissza szívni már nem lehet.Nagyon zavarban volt,már nem tud tenni semmit,csak reménykedni ,hogy az iménti kijelentése nem rontott el semmit.

-Rendben ,szívesen.Mondja meg mikor és hova.
-Talán holnap este úgy 8 körül ,önért megyek ha megengedi.
-Jó rendben,várom .
-A másik asztalt pedig leszállítjuk a napokban ,egyeztetünk mikor.
-Rendben.
-Megyek nem akarom feltartani.mondta Dave.
-Ahogy akarja holnap várom.mondta Monic.
-Viszont látásra.
-Viszlát.

Monic ki kísérte a férfit és becsukta utána az ajtót .Az asztalhoz lépet ,az agyában csak úgy cikáztak a gondolatok,rengeteg inger érte rövid idő alatt,ezt emészteni kell.A nap eseményei ,a végén az asztal,a vacsora meghívás a férfitól .Ez mind mind élmény ,de milyen élmény.Nagyon boldognak érezte magát olyan boldognak amilyennek már nagyon de nagyon régen.
Lehuppant a bőr ülőgarnitúrára ,csizmás lábait felhúzta maga mellé .Gyönyőrködött a látványban a város ablakon beszűrődő esti fényében megcsillanó asztal látványában.Boldog volt nagyon boldog....

Dave egész nap csak az estén gondolkozott ,újra végigpörgette a tegnap estének képeit az agyában.Nem tudott szakadni a gondolattól.
A cégénél nem sokat tartózkodott,csak az este járt az eszében lázasan készülődni kezdett.
Lement a lakása alatti garázsba felkapcsolta a villanyt .A sarokban egy ponyvával letakart autó sziluetje látszott .Lassan óvatosan kezdte el lehajtani az autóról a ponyvát.Lassan feltárult a gyönyörű fekete Volvo .Vaj bőr ülések.Még mindig lenyűgözte az autó szépsége.Ahogy az élete annak idején jobbra fordult ,egy régi álmaként váltotta valóra a kocsi megvásárlását. Vár egy pár hónapot rá mire megkapta de megérte .Az ő igényeinek alakították ki a belsőt.Ez időbe tellet.
Csak jeles alkalmakkor vette csak elő.Nagyon vigyázott rá.Ez méltó lesz a megjelenéséhez,a nőhöz.
Bement átöltözni,nagy gonddal válogatta ki ruháit.Lassan elkészült. Lement és lassan elindult a svéd ipar remekével.

Monic bár nem tudott róla ,de hasonló gondokkal küzdött mint Dave.
Nem akart telni az idő,egész nap csak az estén kattogott az agya.Mindenféle ruha formációt lejátszott a gondolataiban.Mit is mivel,hogyan mi is menne.
Délután mikor hazaért kitárta a gardrob ajtaját és lázas kutatásba kezdett.
Megtalálta amit keresett,az éjfekete bőr szoknya a hozzávaló bőr bolero a szatén piros blúz.Majd megkereste a különleges alkalmakra tartogatott kézzel varrt hegyes orrú tűsarkú piros talpú csizmát.Lassan öltözködni kezdett ,gondosan sminkelte ki magát ,szinte minden mozdulatát művi nagy gonddal tette.Tökéletesnek kell lennie.Elégedetten szemlélte a látványt a tükörben.Leül még iszik valamit mire a férfi ideér gondolta.De ekkor csengedtek,a kapu telefon volt az.Már ennyi lenne az idő ?Úristen ,nagyon izgatott lett és nem tudta miért.Sietve szaladt a a telefonhoz ,a ház csendjét a csizmái gyors kopogása verte fel.

-Tessék.
-Üdvözlöm Dave vagyok.
-Nyitom fáradjon be.

Még egy utolsó pillantást vetett a tükörben lévő önmagára és nagy levegőt véve nyitotta az ajtót.
A kocsi felhajtón egy méltóság teljesen felhajtó Volvo képe rajzolódott ki.Gyönyörű autó volt.Monic meglepődött erre nem számított.Nem tudta ,hogy mire de erre nem számított.A kocsi lassan megállt előtte és Dave szállt ki .De nem az a Dave akit eddig megismert ,hanem egy jól öltözött kifinomult talpig jó ízléssel összeválogatott ruhájú Dave volt akit látott maga előtt.Meglepődött ,kifejezetten pozitív értelemben.

Davnek elállt a lélegzete ,ez minden várakozást felül múlt ,úgy érezte ez nem is vele történik. Egyszerűen lenyűgözte a kép amit látott.
Szinte nem tudott mit mondani.

-Jó estét ,nagyszerűen néz ki,mondta Dave.
-Ön is Dave.
-Nem tudom szereti e az olasz konyhát de egy olyan étterembe szeretném vinni,feléve ha megfelel önnek.
-Jó menjünk ,tökéletesen megfelel.

Dave odalépett a kocsihoz és kinyitotta a nőnek az ajtót. Meg várta még beszáll és rendben elhelyezkedik ,még egy elkapott pillantást megengedett ,látta a vaj bőr üléseken a megcsillanó fekete szoknyát és a fényes csizmákat.
Egy életre az agyába égett ez a kép.

Monicnak imponált a férfi lovagiassága és talpig Úriember mivolta.
Elindultak.


folyt.köv...?