"Perverz" ... inkább szende szűz :) 1.rész

Nos igen… itt van ő…állítólag olyan perverz… Nem tudom biztosra, viszont azon a véleményen vagyok, ha valaki ezt még nem csinálta, honnan tudja hogy milyen lesz ez a dolog, valamint mennyire lesz perverz, melyik oldalt képviseli? Magát persze perverznek mondja, hívja… pedig még sose volt ilyen jellegű esemény az életében, mégis ő már rengeteget „fantáziált róla” és csak egy társa van szüksége, hogy minden vad, perverz vágyát megvalósítsa. Ez a sok fantázia felhatalmazza arra, hogy rögtön magát fölöttem állónak tartsa (legalábbis ő ezt hiszi :D) Nem szeretném elvenni a kedvét, szeretem a kezdők lelkesedését.
Félre ne értsetek! Szeretem ha ilyen egy nő és tisztában van a vágyaival… de valóban meg is tudja valósítani őket ha eljön az idő? Ha ott leszünk szemtől szemben, képes lesz a gátlásait levetkőzni, a sok perverz fantáziáját tényleg kiélni velem/rajtam?! Tapasztalataim szerint a nők nehezen tudnak elindulni azon a bizonyos úton….
Márpedig van neki bőven fantáziája… elnyomó, alárendelt… minden, mi szemszájnak ingere. Önmagát switch-nek vallja.
Nemrégiben ismertem meg az oldalon. Amúgy egy tündéri, aranyos és két lábbal a földön járó hölgyemény. Sajnos a távolság közbe szólt… viszont szinte mindennap beszélgettünk, húztuk egymás agyát. Sok mindent megtudtunk egymásról, ép csak a személyes kontaktus és a játék maradt ki.
Viszont eljött ez az idő is… Pestre költözött :)

Csak egyszer találkoztunk, ez persze teljesen normális találkozás volt, amolyan személyes ismerkedés. Kávéztunk, ettünk egy pizzát és a társai. (-jó , lehet hogy te nem szereted a pizzát, nekem azért jól esett :D ). Elváltunk nagyon vidáman, de mégis valamire vágyakozva.
A második találkát már hozzám beszéltük meg és vágyakoztunk… de tényleg a te vágyaid akartad megélni? Vagy csak az ismeretlen, kiszámíthatatlan dolgokra vágyakoztál?
Onnan tudtam, hogy számításaim beigazolódnak, hogy mikor leszálltál a vonatról, puszi után ezzel kezdted:
-Azért kérlek, úriember légy! Finom és udvarias. Valamint ha egy mód van rá, szeretném látni a bilincseidet. (most tényleg… még ebben a 2 mondatodban is megjelenik a benned, a lelkedben rejlő vívódás?! :D )
Természetesen helyeseltem. Ismertük már egymást annyira hogy nevettünk rajta egyet és az út hátralévő részében is viccelődtünk. Otthon tetszett a ház, bár más milyennek képzelted.
Magamnak pizzát készítettem (csak hogy bosszantsalak, na meg úgyis kinevettél mindig és azt hitted csak mélyfagyasztottat tudok csinálni), téged pedig a kedvenc ételed várt. Plusz volt némi gyümölcssaláta is amolyan desszert féleségnek.
Evés után megmutattam a szobám. Nem húztad az időt, itt a „rossz” éned győzött.
-Akkor megmutatod a bilincseidet?
-Persze, megígértem… ha szeretnéd, fel is próbálhatod bármelyiket!
-Áh nem, majd rajtad később!
-Ha van hozzá bátorságod…
-Miért ne lenne?! Majd meglátod!
Még hittem is volna neked, ha nem remegett volna a hangod… Megragadtalak és ellenkeztél:
-Azt ígérted úriember leszel…
-Te pedig azt hogy uralkodni fogsz rajtam!
Elpirultál, zavaros nevetésed közepette. Hát persze… amire számítottam. Megmutattam a bilincseket, amiket állítólag úgy imádsz. Ott álltam tőled pár cm-re… Egy ténylegesen perverz, vad nő ilyenkor nem elpirulva mosolyog, hanem az izgalomtól hajtva valószínű a nadrágomban matat… vagy a „rosszabb” fajta már az ágyhoz bilincsel és lovagol rajtam.
Jól tudtam hogy te nem ilyen vagy… Elraktam a bilincseket és csalódva kérdezted:
-Miért rakod el őket? Később használhatjuk, csak kell egy kis idő míg oldódok!
-Hát oké, akkor majd később előszedjük őket… most viszont mi lenne ha ellazulnál és rám bíznád magad?! Persze te fogsz ma uralkodni (mert ugye így volt megbeszélve, hogy ma mindenáron te dominálsz), ez csak egy amolyan kis előjáték fajta…
-Legyen…
Mondtad félénken… Azzal megkértelek hogy ne mozogj, csak ha én mondom és azt csináld amit mondok. Persze bizalmatlan voltál, de valami fűtött belülről… Nem tudtál a vágynak ellenállni, belementél a játékba.
Bekötöttem a szemed egy selyem sállal és te csak ott álltál „vakon” a szoba közepén. Zavarban voltál és nem tudtad mi történik, vagy mi jön.
-Izgulsz? Félsz esetleg?
-Nagyon izgulok és kicsit félek.
-Semmi baj, megígértem hogy úriember leszek… nem teszek olyat amit te nem szeretnél.
Nagy, bizalom gerjesztő mosollyal és kissé zavarodott nevetéssel nyugtáztad a dolgot.
-Vedd le a ruháid!
-Megőrültél? Nem gondolod hogy lefogok vetkőzni neked?!
-Nem gondolom, tudom! Tudom hogy te magad szeretnél levetkőzni. Minek jöttél ma, ha nem akarnál levetkőzni?! Amúgy meg mit vagy úgy oda? Csak azt akarom megnézni, hogy tényleg az a fekete bugyi van-e rajtad, amit oly sokszor emlegettél már…
-Jó, de ez nem ép olyan, mintha úriember lennél…(elkezdtél vetkőzni)