Egy rabnő visszaemlékezései

Urammal való legutóbbi találkozásunk nem volt hiábavaló, a harmadik találkozónkra már alaposan megtanult Házirenddel a fejemben érkeztem. A pálca nyomai még mindig látszódtak a fenekemen, bár azóta halványodtak, de még érezni lehetett őket. El sem tudtam képzelni, Uram most milyen módszert ötlött ki a további nevelésemre, így kissé félve, de izgatottan léptem be hozzá. Uram, mikor becsukta mögöttem az ajtót, csak ennyit mondott:- Ma ki fogsz elégíteni! -Igen, Uram! - feleltem izgatottan. Azt már az eddigiekből megtanultam, hogy nem egy "hagyományos" szeretkezés vár rám. Uram rámparancsolt, hogy vetkőzzek le, előtte kicsit meg is szidott, mert ezt már többször utasításba adta, hogyha nem kapok más parancsot, ha belépek hozzá, automatikusan vetkőznöm kell, és alapállásba kell helyezkednem, ami annyit tesz, hogy meztelenül kell Uram lábaihoz térdelnem tarkóra tett kezekkel. Ezt azonnal végre is hajtottam, ott kuporogtam Uram lábánál a következő utasításra várva. Uram rámadott egy bőr nyakörvet, és egy hosszú láncot kapcsolt hozzá. Majd hozott egy csatokkal ellátott maszkot, aminek az elején bajuszkák voltak. Uram ezt felcsatolta a fejemre. Elmondta,hogy ez egy dalmata-maszk,és arra szolgál, hogy az illető aki ezt a maszkot viseli/jelen esetben én:)/,kutyaként szolgálja Urát. Uram megrántotta a pórázt, és elindult befelé a szobába. Én négykézláb követtem. Uram leült a kanapéra, és rámparancsolt, hogy üljek le a sarkamra. Engedelmeskedtem. Uram most elmondta, hogy ameddig más parancsot nem kapok, kutyaként kell viselkednem a legjobb tudásom szerint, ami azt jelenti, hogy ha felszólítást kapok rá, akkor ugatnom kell. Beszélni nem beszélhetek. Ha Uram kérdez tőlem valamit, egy vakkantással kell jeleznem, hogy megértettem, és természetesen végrehajtom a feladatot, bármi is legyen az. Ekkor Uram felszólított, hogy felkelhetek a sarkamról, és járkáljak előtte négykézláb, amíg a lánc amit a kezében tart, engedi. Oda-vissza kellett előtte négykézláb másznom, közben/mikor parancsot kaptam rá/, ugatnom. Nagyon megalázó volt ez számomra, de bíztam Uramban, és tudtam, hogy csak jót akar nekem ezzel, hogy minél jobb szolgát neveljen belőlem. 10 perc elteltével abbahagyhattam a mászást, és Uram megszabadított a maszktól. Lecsatolta a pórázt is, a nyakörv maradt. - Mint mondtam, ki fogsz elégíteni! - mondta Uram, és elővett egy vékony láncot, aminek mindkét végén csipeszek voltak, és rácsipeszelte a mellbimbóimra. Nyilalló fájdalmat éreztem mindkét mellemben, és fájdalmasan felsikoltottam. - Na látod, pont ezt fogjuk elkerülni ezzel- mondta Uram,és elővett egy fekete, golyós szájpecket. Parancsára kinyitottam a szám,és beletette a golyót,majd összecsatolta hátul a fejemen. Égett a mellbimbóm, de hangot már nem tudtam kiadni, csak fájdalmasan nyöszörögtem. Könyörgően Uramra néztem, de már tudtam, hogy hibáztam. Nem nézhetek Uramra engedély nélkül! Uram szeme haragot tükrözött, de sajnos már késő volt lesütni a szemem, tudtam, hogy elkerülhetetlen a büntetés. - Látom, időközben rájöttél a hibádra - szólt Uram. - De sajnos nem kerülheted el a büntetést, azzal elővett egy kötelet, és összekötötte a kezeimet, majd a lábaimat, majd odakötötte a kezem a lábamhoz. Magatehetetlen voltam, moccanni sem bírtam. Uram ekkor megfordított, és így összekötözve, félig hanyatt, félig hídban feküdtem a padlón. Annyira kényelmetlen volt, de képtelen voltam megmozdulni, szorosan fogtak a kötelek. Ekkor Uram ismét megszólalt: - És hogy még egyszer ne kövesd el azt a hibát, hogy engedély nélkül rámnézel, most bekötöm a szemed! - azzal Uram elővett egy fekete kendőt,és jó szorosan bekötötte vele a szemem. semmit nem láttam, csak neszekből próbáltam valahogy rájönni, Uram most merre lehet. Kívülről nézve, biztos izgató látványt nyújthattam Uramnak, mert ott feküdtem a padlón előtte, gúzsba kötve,a hátamra fordítva, mint egy partra vetett hal/csak én nem tudtam ficánkolni/, bekötött szemekkel,a puncim elétárva, hogy kedvére használhassa .Jó hosszú ideig nem történt semmi. Hol lehet Uram? Kezdtem kétségbe esni, talán magamra hagyott?! Meddig kell még így feküdnöm? A kezemet iszonyatosan szorította a kötél, a szám zsibbadt a szájpecektől, a puncim viszont nagyon nedves volt. Mikor jön már vissza Uram? Mikor akar vajon használni? - kérdezgettem magamban. Nem tudom megmondani meddig voltam így, nagyon hosszú időnek tűnt. Valahogy mindvégig úgy éreztem, hogy Uram folyamatosan jelen van, és gyönyörködik bennem. Minden oldalról megszemlél, ahogy teljesen fel vagyok tárulkozva neki. Egy erőteljes döfés a puncimba zökkentett ki a gondolataimból, éreztem, Uram hirtelen belémhatolt. Bizsergés járt át, ahogy egyre követelőbben akart magának. Érzékeim lekoncentrálódtak a puncimra, éreztem Uram egyre növekvő erejét. Nagyon kemény volt a farka, szint már fájt, ahogy jobban és jobban birtokba vett. Én szinte már csak befelé szívtam a levegőt, tudtam, hogy másodperceken belül el fogok élvezni. Vonaglásomat a kötelek szorítása nem tette lehetővé, ezért úgy éreztem, mindjárt szétrobbanok. Robbanásszerűen szakadt ki belőlem a kéj, Uram szerszámát lüktetve szorította a hüvelyizmom. Valószínűleg Uramnak is ez volt az utolsó csepp, ugyanis hirtelen kirántotta a szerszámát a puncimból, és a hasamra élvezett. Éreztem a forró spermát a bőrömön. Kis idő elteltével Uram eloldozott. Először a kötelektől szabadított meg, majd levette a kendőt a szememről. Végül a szájpecket is kicsatolta hátul, és kivette a számból a nyáltól átnedvesedett golyót. Uram felszólított, hogy hálából, amiért eloldozott, kenjem szét magamon a spermát. Örömmel tettem eleget az utasításnak, nagy élvezettel dörzsöltem a bőrömbe. Uram lezuhanyozott, én a padlón térdelve vártam engedelmesen, hogy visszajöjjön. Ekkor megengedte, hogy én is megmosakodjak. Uram felöltözött, és utasított rá, hogy tegyem én is. Tudtam, hogy Uramnak dolga van, de nem mertem megkérdezni, hogy mehetek-e. Ekkor Uram hirtelen megszólalt: - Nem akarsz nekem mondani valamit?- Megijedtem,mert nem tudtam hirtelen mire is gondol Uram. Tudtam, hogy egy jó szolga az Ura gondolatait is ki kell,hogy találja, úgy tűnt, van még mit tanulnom e téren. Aztán lassan letisztultak a gondolataim, és tudtam, Uram milyen választ vár tőlem: - Köszönöm, Uram, hogy használt! - mondtam, és boldog voltam, hogy Uram kedvét lelte bennem:)