A gyakornok (Femdom, megalázás, szolgaság)

A gyakornok (Femdom, megalázás, szolgaság)

Az egész egy éve kezdődött. Látszólag minden jól ment, középvezetőként dolgoztam a cégnél, a csoportom teljesített, mindenkivel jó munkakapcsolatban voltam. A cégnél bevett szokás, hogy a felsőoktatásból szakmai gyakorlatra felveszünk egyetemi hallgatókat, akik általában hálásak a lehetőségért, mi pedig hálásak vagyunk érte, hogy segítenek nekünk.
Abban a szemeszterben hárman kerültek hozzánk, egy fiú és két lány. Azonnal megakadt a szemem az egyik lányon: látszólag átlagos, törékeny termetű vékony lány, kedves kleopátra frizurával, aki bár nőiesen, de még csak kihívóan sem öltözködött. Mégis, valami különös szépség áradt belőle, és nem tudtam megmagyarázni mi vonz magabiztosságában.
Teltek a napok, végeztünk munkánkat, természetesen többször is beszéltem a gyakornokokkal, kiosztottam és átnéztem munkájukat, amit többé-kevésbé jól végeztek. Edittell mindenki jól kijött, mindenki kedvesnek és barátságosnak találta, mégis, a munkájával több probléma is volt: nem tartotta be a határidőket, a leadott anyagok nem voltak megfelelő minőségűek, és úgy tűnt, több időt tölt beszélgetéssel, telefonálással és kis tabletje nézegetésével, mint feladataival. Többször próbáltam vele beszélni, és mindig – úgy láttam, kicsit gúnyosan - mosolyogva, és leereszkedően, könnyedén fogadta kritikát. Azért megígérte, hogy javít teljesítményén.
Egy kedd este későig, egyedül maradtam az irodában; másnapra össze kellett állítanom a jelentést, már mindenki elment. Hallottam, ahogyan a külső ajtó csipog, nyílik, és bejön valaki – nem volt szokatlan, hogy munkatársaim visszajön ezért-azért, ha ittfelejtett valamit.
- Helló! Szóltam ki a szobámból
- Szia! – hallottam Edit magabiztos hangját. Vidám, határozott lépésekkel tartott az asztala felé, ahol kivett néhány dolgot a szekrényéből. Majd a szobámhoz jött, és az ajtóban megállt: gyönyörű bézs, könnyű kabátját le sem vette, jobb vállán lógott könnyű retikülje, világos, testhezálló pulóvere alatt látszódott melltartója és szűk, térd alá érő szoknyája és bokapántos magassarkú cipője között mélybarna, vastagabb nylonharisnyája ragadta meg tekintetemet. „Ez a lány gyönyörű” – gondoltam, „de meg kell őriznem a helyzet komolyságát”.
- Bejöhetek? – kérdezte Edit.
- Persze, jó is, hogy itt vagy, nyugodtan tudunk beszélni. – mondtam.
- Miről is? – kérdezett vissza Edit, egy kicsit talán élesebben, mint amit megengedhetett volna magának.
- Ööö, hát, amiről már szóltunk.
- Akkor leülök, jó? – kérdezte Edit, és már ült is az asztalommal szembeni fotelban.
- Persze, foglalj helyet légy szíves. – mondtam, szerepemből nem kizökkenve. Edit jobb lábát átvetette a balon, és kicsit megforgatta jobb, magassarkú cipőbe bújtatott lábfejét. Majd felpillantott, és látta, hogy lábfejét bámulom, mire én elkaptam a tekintetemet. Még láttam egy gúnyos mosolyt átfutni az arcán.
- Szóval arról van szó, hogy a leadott munkáid – hogy is mondjam,- nem vagyok elégedett velük. Közben Edit a szűk szoknyája jobb oldalán található gombokat kezdte óvatosan, finom kezeivel kigombolni.
- Mégiscsak kényelmesebb így, ugye? – mondta szinte kacagva, miközben lábszára éles, finom íve kitűnt: először alsó lábszára, térde, majd combja. Ott abbahagyta, szerencsére, mert azonnali erekciót éreztem a nadrágomban.
- Persze, khm, - mondtam, és nyelnem kellett – azonban arról van szó… - itt Edit még egy gombot kigombolt a szoknyáján.
- Szóval, amit ma is átküldtél, a táblázat félig van készen és két óra késéssel küldted. Nehezen tudom ezt jónak minősíteni, a többiek sokkal pontosabban és gyorsabban dolgoznak.
Edit a körmét kezdte nézegetni jobb kezén, rám sem nézett, úgy mondta:
- Ne is folytasd, mert nincs igazad! – mondta könnyedén.
- Hogyhogy nincs igazam?
- Úgy, hogy tökéletes munkát végeztem és határidőben.
- Itt van a gépemen, az e-mail, 15.30-kor jött, a csatolmányban pedig…
- Várj, várj, megmutathatom? Én minden időben elvégeztem, ott van a gépeden. Megmutassam?
- Parancsolj, persze, de nem értem.
- Odaülhetek a gépedhez?
- Igen… Ha ez kell hozzá. Edit még mindig a körmét piszkálta, kicsit lekezelő volt., kérdőn néztem rá. És kezdett is késő lenni, valamint kezdtem dühös lenni erre a lányra, bármilyen csinos is volt.
- Igen, – mondta hűvösen Edit – oda kell ülnöm a helyedre. Végre abbahagyta a körme kattintgatását, felnézett, a szemembe, majd felállt, ledobta a fotelbe a kabátját, és megkerülte az asztalt. Hátrébb gurultam a székemmel. A gépemhez hajolt.
- Hmm, hol is van? – mondta elgondolkozva. – Csak egy perc, megengedet? És mindent tisztázok, jó?
- Persze, kivárom. – mondtam. Parfümje belengte a helyiséget.
Felálltam, hogy tudjon dolgozni, nyújtózkodtam egyet, és kinéztem az ablakon. Edit kattintgatott, leült a székembe, valamit gépelt, majd ismét kattintott.
- Csak egy pillanat! – mondta. – Na, itt is van! Nézd csak!
Odafordultam, és megfagytam: Edit megnyitotta a személyes meghajtómon lévő, titkosított, jelszóval védett file-aimat, ahol femdom és fetish képeimet, videómat tartottam. Éppen a femdom képeimet lapozta át, a gyönyörű nők előtt térdelő, alázkodó férfiak betöltötték a képernyőt.
- Nocsak, nocsak! – mondta mosolyogva ez a filigrán, fiatal kislány. – Úgy látszik valakinek szubmisszív hajlamai vannak! – És kacagott hozzá.
- Edit…
- Igen, hallgatlak! – mondta, és könnyedén hátravetette e fejét, hátradőlt a forgószékemben.
- Ez nem tartozik a munkánkhoz! –mondtam kétségbeesetten, és egy lépést tettem a gép felé.
- Nem bizony, azonban nekem szükségem van egy csicskára a szakmai gyakorlatom alatt! – mondta Edit, és boldogan kacagott. „Úgy látszik, találtam magamnak egyet!”

Folyt köv.