Margit

Elégedetten szemlélte a művét.
Letörölgette a fúrógépről a cementport, majd gondosan visszarakta a dobozába. A kalapácsot is, a többi szerszámmal együtt. Kimosta a kádat is a cementportól.
Az expanziós sziklaszeg kissé feltűnő volt a fürdőkád fölött, de egyelőre nem volt valószínű, hogy bárkinek is magyarázkodnia kellene, miért is van ott.
Régi hegymászó felszerelései közül előkeresett egy karabinert. Belekattintotta a sziklaszeg gyűrűjébe.
Belekapaszkodott a karabinerbe, majd teljes testsúlyával ráakaszkodott. Meg is rángatta.
Tartott.
A karabinert benne hagyta. Maradhat. Margit egy óra múlva hazaérkezik.
Egy pohárka konyakot töltött magának és elővette eszköztára legbecsesebb és leggyakrabban használt darabját, a legkisebb korbácsot.
Gondosan tisztára mosta, majd szárazra törölgette és megvizsgálta a csomókat a vékony, alig húsz centis gumiszálak végén. Néhányat kioldott, majd szorosabban újrakötözte.
Kipróbálta a tenyerén, majd a keze fején. Nyomot alig hagyott, de kellően csípett.
Előkészített néhány kötéldarabot is. Köztük egy hosszabbat. Megsaccolta, hogy ha keresztülvezeti a kád felett lógó karabineren, elér-e a fűtőtestig.
Elért.
Mi kell még? Keresgélt a fiókban, az eszközei között.
A szokásos, hatvancentis, a nő fegyelmezésére használt elektromos kábeldarab, ami valamikor egy néhai vasaló része volt. Ezt, habár minden játékuknál készenlétben volt, csak ritkán használta. Igaz, akkor nagyon...

Két, fényes acéllánccal összekötött cicicsipesz. Egy kis üveg alkohol. Vatta. És egy pár puha rózsaszínű prémmel kibélelt bilincs.
Hátradőlt a fotelben, kortyolt a konyajákból. Várt.

Kellemes izgalom fogta el, amikor meghallotta Margit autójának a hangját.

Margit lassan, látszólag nyugodt mozdulatokkal vetkőzött. De a szokottnál izgatottabb volt, és ez viselkedésén is meglátszott, mozgása merevebb volt, mint máskor. Többször is odapillantott a kisasztalra, ahol az eszközök sorakoztak. Ismerte már ezt a játékot, nem egyszer játszották már. De akkor a cicicsipesz nem szerepelt az szerszámok között. És az a hosszú kötél? A férfi eleddig csak a csuklóját kötözte össze, a bilincset is csak ritkán használta erre.
A nő lehúzta a harisnyáját, gömbölyű, fehér lábfejét papucsba bújtatta.
- Készen vagy? - kérdezte a férfi? Hangjában türelmetlenség bujkált.
- Igen. És siess, kérlek! Már nagyon kell...
Combjait szorosan összezárta, bal kezét a puncijára szorította, mintha máris érezné a punciját érő korbácscsapásokat.
- Azonnal kezdjük. Ki fogod bírni addig. Vedd fel ezt - nyújtotta feléje a világoskék selyempongyolát. - Várj, ne, ne úgy! Csak borítsd a válladra, így!
Rákattintotta a bilincset Margit finom csuklóira.
- Indulhatsz!

A kádban csobogott a víz. A férfi mintegy harmadáig engedte a kádba a langyos vizet, aztán fordított a csapon, de nem zárta el egészen. A halk csurgás csak fokozta Margit vizelési ingerét.
- Lehúzhatod a bugyidat!
Margit összebilincselt kezével esetlenül igyekezett levenni a bugyit. A térdéig sikerült letolnia, de azon alul nem ment. Előrehajolt.
- Leülhetsz. Ide, a kád szélére. És segítek.
A férfi levette a bugyit, s ahogy kiemelte Margit lábát a papucsból, gyors csókot nyomott a rózsaszínűre lakkozott lábujjak tövére.
A fürdőkádon keresztültett egy deszkát, pontosan a sziklaszeg alá.
Margit csak most vette észre a kis változást. Felnézett. A férfi válaszolt a ki nem mondott kérdésre.
- Igen, oda. Ahhoz. Lépj bele a kádba és ülj a deszkára, ugyanúgy, mint a legutóbb.
Levette a válláról a pongyolát.
Margit végrehajtotta az utasítást. A meleg víz, a csordogáló hang a végsőkig fokozta a vizelési ingerét. Meztelen, fehér teste szinte világított a tengerkék csempeburkolat hátterében.
Gyönyörű! - gondolta a férfi. Az izgalomtól megborzongott. Büszkeség fogta el, hogy ennek a csodálatos nőnek a gazdája lehet.
Aztán arra gondolt, hogy ki kellene cserélnie ezt a simára lakkozott furnérlemezt egy szálkás, durván faragott deszkára. Mert ez a sima deszka, ha megnedvesedett, erősen csúszóssá vált. Nem akarta, hogy Margit lecsússzon róla.
Legfeljebb néhány szálka megy Margit fenekébe, vagy ami még jobb, a puncijába... a gondolatra elmosolyodott... Majd kiszedem csipesszel...
- Kérlek, most már tényleg siess. Nem bííírom sokáíííg tartani! - Margit hangja elvékonyodott, szinte könyörgött. - Gyere máááár!
- A szabályokat tudod... Halljam! - folytatta a férfi szenvtelenül.
- Nem zárom össze a combjaimat. Ha mégis, akkor utána büntetést kapok...
- Hányat kérsz és hová? Mivel?
- Ahogy szoktad. A talpamra. Ötöt, mindkettőre. Hogy mivel? Rád bízom...
- A kábel jó lesz? Vagy legyen inkább vessző?
- Rád bízom, mondtam... de kérlek, légy kíméletes! A múltkor nagyon fájt...
- Szeretem, hogy feltételeket szabsz - mosolygott a férfi. - Rendben, megegyeztünk, a kábel! És lehet, hogy több lesz belőle! Imádom, amikor olyan légies a járásod...!
- Köszönöm! Te inkvizitor!
- Az inkvizitorért még két csapás! Tovább!
- Nem pisilhetek be fenyítés közben.
- És ha mégis megtörténik?
- Kapok a puncimra.
- Hány vesszőcsapást óhajt kapni ez esetben, asszonyom?
- Hát... - Margit gondolkodott, nem akart sem túl keveset, sem túl sokat mondani - lehetne csak tízet? A múltkor húsz volt...
- Lásd, hogy milyen rendes vagyok veled: csak tizenötöt kapsz. Vesszővel. Azzal a vékonyabbikkal. És hogy ne reklamálj utána...
- De siess, kérlek, alig bírom tartani már!
- ...az első tíz alatt csiklóvédőt viselhetsz! Ugye, rendes vagyok veled? Még valami óhaj?
- Kezdd el máááár!
- Nem ugrálsz fel, ugye?
- Neeeem....
- Mert akkor... - és a férfi megzörgette a láncon függő két mellcsipeszt - ezzel kötözlek a deszkához... a mellbimbóidnál fogva!
A férfi átfűzte a kötelet a mennyezetről lógó karabineren. Lehúzta a végét, majd szorosan átkötötte Margit összebilincselt csuklóján.
- Most felkötözlek.
A másik végét meghúzta, úgy, hogy a nő összebilincselt kezét a magasba rántotta. Addig húzta a kötelet, amíg a nő felsőteste kiegyenesedett, telt mellei kifeszültek.
A nő teste a rántástól felemelkedett a deszkáról.
A férfi mintegy véletlenül odapillantott. Kerek, nedves foltot látott a deszkán, ott, ahol a nő ült azelőtt.
- Margit! Mit csináltál? Nem így egyeztünk meg!
A kötél végét az öntöttvas fűtőtesthez csomózta és kezébe vette azt a bizonyos kábeldarabot. Ütésre emelte, Margit más szinte hallotta a kábel suhogását és már-már érezte a fenekén a lüktető csípését. Arra a napokig fájó, vörös hurkára gondolt, amit ez a kábeldarab tud okozni.
- Neeee! - visította a nő! - Nem az, amire gondolsz! Kérlek, neeee! - Szégyenlősen a férfira nézett.
De a férfi nem csapott le, hanem csak végigsimított vele a nő telt, rózsaszín fenekén.
- Felizgultam...! A puncim...
- Mit érdemelsz érte?
- Amit akarsz... bocsáss meg... bármiiiiit! Csak kezdd el mááár!
- Öt vesszőcsapás... puncidra persze... és csiklóvédő nélkül, jó? Utána! Megjegyezted? És most fertőtlenítsünk...
Kevés alkoholt töltött egy vattacsomóra és rászorította Margit nedvedző puncijára.
A pillanatnyi hidegérzettől Margit felsikoltott. Az alkohol gyorsan behatolt a szeméremajkai közé és akkor már nem érezte hidegnek, sőt!. Az erősödő melegérzet miatt halkan sziszegett: a kisajkai vörösen megduzzadtak és előbújtak. Fontos volt ez az alkoholos kezelés: a duzzadtan előbújó szeméremajkakat jobban éri majd a korbács...


A férfi is meztelenre vetkőzött. A kezébe vette a kis korbácsot, néhányszor a tenyerébe csapott vele, majd...
Margit három kis, szinte csak simogató csapást kapott a fehér, gömbölyű szétnyitott combjai közé.
Egyáltalán nem fájt. Csak csiklandós bizsergést érzett. Mégis felszisszent, de combjait még inkább szétnyitotta.
- Ez még nem számít csapásnak, ugye, tudod? - kérdezte.
Margit csak beleegyezően bólintott. Szemét lehunyta...
A férfi most már erősebben csapott le. Margit két fájdalmas csapást érzett a punciján gyors egymásutánban. A csapások duzzadó, vörös szeméremajkait érték. A korbács szálai végén lévő csomók, göbök erősen csíptek. Halkan felsikoltott, teste megrándult: érezte, hogy nem tud ellenállni, óriási erőfeszítésébe került, hogy vissza tudja tartani a vizeletét. És persze összerántotta a combjait...
- Ezt nem láttam - A férfi kis szünetet tartott. Tenyerét finoman rászorította Margit szeméremtestére. Finoman végigsimította a forró, lüktető puncit.
A nő megnyugodott kissé. Mikor csillapult a lihegése, bal keze két ujjával szétnyitotta Margit punciját.
Két-három-négy újabb csapás következett, most erősebben. Most már hangosabban sikoltott, combját újra összerántotta...
A férfi gyöngéden, de ellenkezést nem tűrően szétfeszítette a tejfehér combokat...
Aztán kíméletlenül odacsapott. Háromszor.
És megtörtént, aminek meg kellett történnie. Margit éles, bizsergető fájdalmat érzett: hangosan visítva önkéntelenül is újra összerántotta a combjait. De azonnal szét is nyitotta újra, arra a bizonyos öt vagy még több vesszőcsapásra gondolva, amit az érzékeny talpacskáira kap majd ezért. De tudta, hogy a férfi harmadszor nem fogja elnézni neki...
Újra sikoltott és könyörgő szemekkel, bűnbánóan nézett a férfira. Óriási erőfeszítéssel újra összeszorította az alig engedelmeskedő záróizmot.
- Nem akartam... bocsáss meg, kérlek! Kegyelmezz!
A férfi kajánul mosolygott. Szemében valami furcsa tűz kezdett égni.
- Talán. De úgy láttam, nem történt semmi. Még teszünk egy próbát...
A férfi újra simogatni kezdte a nőt, a nedves punciját, lassan, körkörös mozdulatokkal. Margit halkan nyögdécselt, néha-néha apró sikolyok hagyták el az ajkait. Lihegése erősödött, érezte, hogyha nem kellene ennyire pisilnie, elélvezne.
A férfi lassan simogatta, közben lassan szinte észrevétlenül bal keze középső ujjával hátrahúzta a nő csiklóját takaró csuklyát. Érezte a kemény, duzzadó csiklót.
A férfi úgy próbálta irányítani a korbácsot, hogy a nő csiklója is kapjon belőle... nehéz volt, mert már reszketett a keze az izgalomtól! Nemcsak egyszerűen lecsapott, hanem kicsit felfelé meg is húzta a korbácsot, úgy csípősebb a csapás...
Margit utánozhatatlan, izgató sikolyt hallatott, érzékien feljajdult, mikor a korbács egyik gumiszálának csomózott vége rácsapódott a szabadon lévő, érzékeny csiklójára: a férfi meg is sajnálta...
További néhány csapás következett... sikoly, sikolyok, éles visítás, majd Margit jóleső, lihegésbe fúló nyögdécselése.
Kis, gyöngéd csiklósimogatás következett, amitől a nő végre elélvezett...
A férfi hímvesszője pedig úgy állt, feszült, hogy fájt belé... Vigyáznia kellett, hogy hozzá ne érjen a nő hátához, karjához, telt, fehér melléhez... még nem akart elélvezni.
Újra megsimogatta, megdörzsölte a punciját, csiklóját... aztán kegyetlenül újra lecsapott... és következett az újabb sikítás, kéjes jajgatás... majd csak Margit halkuló nyögdécselését hallotta...
Kis szünetet tartott, mert érezte, hogy azonnal elélvez a nő kéjes sikításaitól, nyögéseitől.
Aztán következett egy újabb csapás, újabb sikítás, kéjes jajgatás... majd megint csiklósimogatás, amitől a nő megint élvezett: ekkor újra szünetet tartott és utána kezdte elölről, az újabb orgazmusáig... csapás... sikoltás... . csapás... sikoltás... simogatás... orgazmus...
- Bírod még?
- Még igen... azt hiszem... igen... - lihegte.
- Akkor folytatjuk!
A férfi újra hátrahúzta a csiklót védő bőrlebenyt. Megnyálazott mutatóujjával keményre dörzsölte a csiklót, majd újra gyöngéden, sokáig simogatta. Margit lehunyta a szemét és ernyedt testtel átadta magát e kellemes kényeztetésnek. Testén végigfutott egy-egy remegés, halkan nyögdécselt, néha-néha egy finom kis sikolyt hallatott... Várt...
Eltelt pár perc. A nő remegéséből, gyorsuló lélegzetvételéből látta, hogy újra élvezni fog...
Aztán megint rácsapott a széttárt puncira...
Két kisebbet és utána egyet teljes erejéből.
Margit nem volt felkészülve erre a csapásra. A korbács végének kemény csomói megint eltalálták a védtelen csiklóját. Az éles, hirtelen jött fájdalomtól hangosan, szívet tépően felvisított. . A könny elborította a szemét, lefolyt az arcán. És úgy jajgatott, olyan hangon, hogy a férfi megsajnálta.
- Auuuuú! Neeee... kérlek... neeee... ennyire neeee...!
De még két-három éles, fájdalmas csapást kapott, majd abbahagyta a vörösen égő punci korbácsolását
- Nem, nem, ma már többet nem, kedves!
A férfi ledobta a korbácsot, mindkét kezével átölelte, simogatta, vigasztalta. Finoman megdörzsölte a duzzadó, égő csiklót. Az éles fájdalom gyorsan enyhült, izgató bizsergést hagyva maga után és Margit megkönnyebbülve, még mindig sikoltozva, vinnyogva, rángatózó testtel élvezett és a férfi is...