Cikkek idő szerint
2023. 01. (53)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Hűvösvölgy

Törölt felhasználó
2009. 07. 16. 07:57 | Megjelent: 1394x
Hűvösvölgy

Mikor bekopogtam a Hűvösvölgy szélén álló Torda utcai kis ház kapuján Teri nyitott ajtót. Betessékelt, és érdeklődött, hogy mi járatban járok. Mondtam, hogy a barátomat, Jenőt keresem. –Hát akkor elkerültétek egymást, mert alig öt perce, hogy elment dolgozni, mert ma délutános és csak este 9 óra után ér haza, ha ugyan nem a kocsmába megy előbb. Világosított fel Teri. Nem mintha mindezt én nem tudtam volna, hiszen éppen azért jötten ilyenkor, hogy kettesben legyek Terivel. Mert amikor érkeztem még láttam Jenőt, ahogy az 57–es busz megállójában áll az érkezésére várva.

No nem azért akarta Terivel kettesben lenni, mert olyan csinos lett volna. Már a negyvenes éveinek a legvégén járt és fiatal korában sem lehetett valami nagy szépség. Amolyan nagydarab tenyeres talpas parasztlány kinézete volt. Ráadásul mi Jenci haverjai, csak a „Bolond öregasszony” néven emlegettük. Hogy azért nem ment férjhez, mert kicsit lökött volt, vagy azért lett lökött, mert nem ment férjhez azt nem tudtuk, csak azt, hogy aggszűzként élte a napjait. Jenőhöz valamilyen távoli rokonság fűzte, és együtt laktak a Torda utca végén álló erdőszéli kisházban.

A bolondériája abból állt, hogy mivel valamikor fiatalabb korában tanítónő volt egy fiúiskolában, Jenő összes barátját, úgy kezelte, mintha a tanítványai lennének. Ez még nem lett volna nagy baj, ha ez nem azzal járt volna együtt, előbb vagy utóbb nem akarta volna azokat valamilyen okból megfenyíteni. Persze erre semmi esélye nem volt hiába volt jó erőben, nem vehette fel a versenyt a 22-23 éves fiúkkal. Mert Teri nem csak szóban mondta, hogy most aztán jól elfenekeli az éppen kiszemelt fiút, hanem számtalanszor meg is próbálta azt tettlegesen is. Természetesen, ilyenkor merev elutasításra talált Jenci haverjai részéről. Ki finomabban. Ki durvábban hárította el Terit. Ilyenkor ő megsértődött, és a fiuk csúfolkodása és nevetése közepette visszavonult a szobájába. Ezek a visszautasítások, azonban nem akadályozták meg abban, hogy másnap, vagy legközelebb, ne úgy beszélt volna, mint aki előzőleg jól ellátta volna a baját az éppen kiszemelt delikvensnek. Ezt aztán idővel megszoktuk, és néha még rá is játszottunk, és szándékosan tartottuk oda neki a fenekünket. Így még nagyobb volt Teri csalódása, hogy mire odaért a fenyítés végrehajtására, ismét csak elutasítás és nevetés fogadta. Én tartózkodtam az ilyen fajta bosszantásától, nem azért, mert zavart, hanem attól féltem, hogy nem tudok majd ellenállni és hagyom, hogy a fenekemre is üssön Teri.

Az egyik alkalommal Béla és Jocó és Öcsi ott volt fent mikor megérkeztem. Ők nem tartoztak a legjobb barátaim közé. Sőt Bélát ki nem állhattam, és tudtam, hogy ő sem kedvel engem. Ennek többször is tanú jelét adta, Mert mióta kijártam Hűvösvölgybe, számtalanszor belém kötött, és csak a többiek közbelépésének volt köszönhető, hogy nem fajult verekedéssé a dolog. Ráadásul féltem is tőle, mert jó verekedőnek számított. Mikor láttam, hogy csak ők vannak ott, mert Jenő elment vásárolni, szívem szerint azonnal sarkon fordultam és elmentem volna. Mert sejtettem, hogy ebből semmi jó nem sülhet ki a számomra. Nem is tévedtem, mert attól kezdve, hogy megérkeztem, főleg rajtam köszörülték a nyelvüket. Igyekeztem nem konfrontálódni, és kényszeredetten vigyorogtam ostoba vicceiken, amelyeknek jórészt én voltam a célpontja. Mikor azonban Béla, aki azt hitte, hogy engem zavar ezzel, letolta a nadrágját, és felkínálta Terinek a fenekét, meglepetés érte. Ugyanis Teri váratlanul ott termett a kezében nádpálcával és hirtelen hatalmas erővel ráhúzott Béla előtte gömbölyödő fenekén feszülő alsónadrágjára. Béla felüvöltött a nem várt fájdalomtól, és hirtelen felugrott, de megfeledkezett a letolt nadrágjáról. A nadrágban megbotlott és elesett. Rá az előtte álló öblös fotel karfájára. A karfán keresztben heverő Béla feneke kitűnő célpontot nyújtott Terinek, aki ki is használta ezt és még kétszer csapott le a fenekére, mire sikerült neki feltápászkodnia és felhúzni a nadrágját. Béla komikus hangon visított mindegyik ütés után. Mi meg a nevetéstől, mert ezen a jeleneten dőltünk a röhögéstől. Béla először durván Terinek esett, a többiek leállították őt. Mondván minek kínálta fel a fenekét, ha utána megsértődik. Ráadásul, még azért is gúnyolták, mert úgy visított a pálca alatt, mint egy kis malac. Béla hozzám fordult, miután a többiek nem tartottak tőle, de bennem érezte a félelmet. Megkérdezte vészjóslóan, hogy szerintem is úgy visított mind egy malac? Éreztem a csapdát, ha azt felelem, az igazsághoz híven, hogy igen, akkor biztosan belém köt. Most, pedig a jelenlevőktől nem számíthattam sok jóra a leállításával kapcsolatban. Ennek verekedés lenne a vége, ahol valószínűleg én húznám a rövidebbet. Amennyiben az felelem, hogy nem akkor a két másik társam előtt is nyilván való lesz, hogy félek Bélától, és még azt csekély maradék rokonszenvüket is eljátszom, ami esetleg volt bennük az irányomban. Ezért megpróbáltam valamilyen áthidaló választ adni, és azt feleltem, hogy nem tudom, hogyan visít egy malac, de az biztos, hogy én némán kibírtam volna azt a három ütést a fenekemre. Sőt, folytattam akár a tízszeresét is, azaz 30 pálcaütést is némán szenvednék el. Magamban úgy okoskodtam, hogy Béla kap majd az alkalmon, és követeli majd, hogy ezt bizonyítsam is be. Ez nem esik majd a nehezemre, és így kapok majd harmincat Teritől a fenekemre, amire titokban már úgy is vágytam. Majd közben jajgatok is egy kicsit, hogy Bélának is meglegyen az, az öröme, hogy én sem vagyok olyan kemény legény és majd a verés után majd rajtam gúnyolódnak majd a fiúk, de hát ez eddig sem volt másképp.

Minden úgy is történt, ahogy terveztem két apró, de nem elhanyagolható különbségtől eltekintve. Az első az volt, hogy Béla ragaszkodott hozzá, ha nem bírom ki némán a verést Teritől, akkor duplázza meg a büntetésemet, így harminc helyett hatvan pálcaütést kapnék. Ez ellen nem volt kifogásom akár lehetett volna több is. Bár csak úgy tessék-lássék tiltakoztam egy kicsit, de azért gyorsan beletörődtem. A másik módosítás már nagyobb fejtörést okozott. Ugyanis Béla egy fogadás szintjére akarta emelni a felajánlásomat. Miszerint, ha veszítek, akkor én fizetetem a nap hátralevő részében mindannyiunk italát, ha kibírom némán, akkor ő. Itt gondban voltam egyrészt, mert nem volt annyi pénzem, hogy álljam a teljes számlát Másrészt azt is sejtettem, hogy Bélának sincs ennyi pénze, csak Ő annyira hihetetlennek tartotta, hogy kibírjam némán a verést, hogy gondolta, meg is fejeli a felsülésemet egy jó kis potya ivászattal. Azzal nem lett volna probléma, hogy kibírjam Teritől a 30 ütést, de akkor nem kaptam volna meg a második harmincat, amire pedig nagyon vágytam. Ráadásul nagyon kellemetlen helyzetbe hozom Bélát akár ki tuja fizetni az egész napos ivászatot, akár nem. Szinte bizonyos voltam benne, hogy ebben az esetben talál rá módot, hogy verekedést provokáljon velem. Aminek az elkerüléséért mentem eredetileg bele az egészbe. Ezért, bevallottam, hogy nincs elég pénzem, de ha azt megfelelő tétnek tartják, hogy amennyiben veszítek akkor mind a hárman rám verhetnek annyit amennyit Teritől kapok. Ebben maradtunk. Ezzel csak annyi volt a bökkenő, hogy így majd Teri után ők is elfenekelnek, és azért egy huszonéves fiútól bizonyára nagyobb verést kaphatok, mint egy nőtől. Viszont az is igaz hogy izgatta a fantáziámat, hogy milyen lehet, ha egy fiú fenekel el, jó alaposan. Ráadásul mindjárt nem is egy, hanem három. Teritől 60, a srácoktól 90, ez már összesen 150 nádpálcaütés, így ez elég alapos verés lesz, és ha a nadrágomat is le kell majd tolnom, mint ahogy számítottam rá, hiszen Béla is az alsó nadrágjára kapta az ütéseket, akkor bizonyosan kiserken a vér a fenekemből a verés végére. Különösen, hogy szinte soha, így most sem viseltem alsónadrágot a farmerom alatt, tehát a teljes verést majd a pucér fenekemre kapom majd.

Miután mindenben megegyeztünk behívták Terit és elmondták neki, mi a feladata, megtörni a némaságomat, a verés alatt. A nagyobb ösztönzése kedvéért, még azt is megígérték neki, hogy ha sikerül ez neki, akkor túl azon, hogy megduplázhatja a büntetésem. A továbbiakban minden alkalommal, amikor feljövök Jencihez Ő mindig kedvére, elfenekelhet, és ha ellenkeznék, akkor szóljon csak nekik, majd ők lefognak, amíg veri majd a fenekemet. Ez, ugyan nem volt a megállapodásunk, része de nem tiltakoztam ellene. Had legyen minél lelkesebb Teri. Bár azért meglepődtem, mikor a későbbiekben erre Teri jogot formált három alkalommal is lefogtak, amíg Teri kikötözött, hogy utána kényelmesen kedvére elfenekelhessen. Többször csak azért nem került sor erre, mert a harmadik alkalomtól kezdve, már nem ellenkeztem, és mindig ellenállás nélkül tűrtem, hogy Teri azt tegyen velem, amit akart. Még akkor volt egy kis bonyadalom, mikor Teri kijelölte nekem a fenyítés helyszínét az öreg fotel támláját, és én odamentem és áthajoltam rajta. Bár én Bélára számítottam, Teri tette szóvá, hogy Bélának le volt tolva a nadrágja. Azt már Béla mondta, hogy vegyem le azt. Ez ellen én hevesen tiltakoztam. Nem elég, hogy a tízszeresét kapom mint Béla, még le is vetkőzzek, érveltem. De az érveim nem hatották meg őket. A vitának az vetett véget, hogy Teri megszólalt és azt mondta, hogy, ha nem vagyok hajtandó önként levenni a nadrágomat, akkor a fiúk leveszik azt rólam, de akkor további 50 nádpálcaütést kapok tőle büntetésből, ráadásul azt úgy, hogy ekkor az alsómat is letolja majd. Látszólag beletörődtem, de bujkált bennem az ördög, és az utolsó mondatára reagálva megjegyeztem, hogy azt aligha hiszem, hogy az alsómat is letolja majd. Ezt én arra értettem, hogy tudtam, hogy nincs rajtam, és félig-meddig poénnak szántam, nem további ellenkezésnek. Hiszen miközben ezt mondtam, már kibújtam a félcipőmből, kikapcsoltam az övemet a farmerom felső gombját is kigomboltam és a cipzárt húztam éppen le Ezt Teri nem vette észre. Mert még mindig ott álltam a fotel támlája előtt, ahonnan az imént egyenesedtem fel, így neki háttal álltam. Bár inkább nem akarta észrevenni, de a cipómból való kibújást, az övem megereszkedését, illetve, hogy a farmerom, már nem feszül a fenekemen, azt hátulról is látnia kellett volna. De Ő a félszeg poénomat ellenállásnak vette. Szikrázó szemekkel kiáltott a fiúkra. –Kapjátok le a tíz körméről és vegyétek le róla a nadrágját! Ez nem volt nehéz feladat a számukra ketten elkapták a kezeimet és egyszerűen átdöntöttek a fotel támláján a harmadik, pedig csak megragadta a levegőben kalimpáló lábaimon a farmerom két szárát és egy határozott rátással le is húzta azt rólam. Ahogy levették a nadrágomat és előtűnt a meztelen fenekem, nyilvánvalóvá vált a fiúk számára, hogy miért is nem akartam a nadrágomat levenni. Hangos, gúnyos kacagással nyugtázták a pucér fenekem látványát. Ekkor már Teri előtt is nyilvánvalóvá vált, hogy valóban nem tudja letolni az alsómat. Egy pillanatig elgondolkodott, majd megszólalt. –Látom tényleg nem tudom letolni a bugyidat, de akkor 50 ütés helyet 100-t kapsz plusz büntetésként! Jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. Azt is ilyen határozottan mondta, hogy így már olyan komoly verés vár majd rám, hogy okosabb, ha kikötöznek. Így nem kell a későbbi ellenállásomtól tartani és a barátaim is kényelmesen nézhetik végig a fenyítésem menetét. A szavait tett követte. Kötelet vett elő, és a bokáimat a fotel hátsó, a csuklóimat meg az első lábaihoz kötötte oda szorosan. Így ott voltam áthajolva a támlán enyhe terpeszben és a meztelen fenekem volt a testem legmagasabban lévő pontja. Kiváló célpontot nyújtva ezzel Teri nádpálcájának. A kikötözésem olyan jól sikerült, hogy tudtam, innen csak akkor kellhetek fel majd, ha eloldoznak. Ezzel megszűnt minden lehetőségem, egy esetleges ellenállásra, és csak passzív elszenvedője lehettem, a rám váró fenyítésnek. Érdekes módon ez mégis jó érzéssel töltött el Ezután megkezdődött a fenekelésem. Először az alap 30 ütést kaptam meg Teritől. A fenekemen csattanó ütéseket Béla számolta. Én pedig némán tűrtem, elhatároztam ugyanis, hogy csak egészen a verés végén fogok csak feljajdulni, hagy idegeskedjen Béla. Ő ideges is lett, de volt annyi esze, hogy mindent megtegyen a fogadás megnyerése érdekében. Ezért elkezdett „tévedni” az ütések számolásában. Természetesen az én káromra. Többször megtörtént, hogy miután a nádpálca csattant a fenekemen egyáltalán nem számolt, vagy ami még rosszabb, egy-egy előzőleg már meghaladott számot ismételt meg. Ezáltal nemhogy fogytak volna a még rám váró pálcaütések, hanem még szaporodtak is. Illetve egyre több ütést érvénytelenített, és ismételtetett meg Terivel. Aki ezeket a kéréseit örömmel teljesítette is. Végül aztán Teri egy különösen jól sikerült ütésénél feljajdultam. Ez, ahogy számoltam a 47. pálcaütés volt, amit Teritől kaptam. Kitört az ujjongás, hogy veszítettem. Terit ez nem hatottam meg és tovább verte a fenekemet. Csak éppen a következő három ütést számolás nélkül kaptam meg. Egyszóval a következő számot Béla csak az 51. ütésnél mondta ki szám szerint a tizenhetediket. A még hátra levő tizenhárom ütést, most már, gyorsan megkaptam, csak a huszonkilencedik ütést ismételtette meg Béla konokul újra meg újra, összesen 12-szer. A többi ütést megkaptam 18 ütésből, így mind összesen 81 nádpálcaütést kaptam a meztelen fenekemre a 30 helyett. A verés alatt már kedvemre jajgathattam, sőt el is bőgtem magam. Az utolsó ütés után szipogva jegyeztem meg, hogy igazából 81-t kaptam 30 helyett. De ezzel csak azt értem el, hogy ettől kezdve nekem kellett hangosan számolni a fenekemen csattanó ütéseket és Teri ragaszkodott hozzá, hogy másodszor is 81-t kapjak tőle és rögtön utána kimérte a fenekemre a beígért plusz 100-t is. Mikor végzett velem a seggem már véresre volt verve de hátra voltak, még a barátaim Szerencsére ők nem ragaszkodtak a 81 nádpálcaütéshez, hanem megelégedtek az eredeti 30 ütéssel fejenként. Kivéve Bélát, aki ragaszkodott hozzá, hogy tőle is annyi ütést kapjak, mint Teritől. Persze tiktakoztam, de a megállapodásunk félre érthető volt. Hiszen ott abban egyeztünk meg, hogy a társaimtól is annyit kapok, mint Teritől, és ugye tőle 81-t kaptam. Méghozzá kétszer is. Én persze, a két másik sráccal együtt azt vettem alapul, amit előtte mondtunk, vagyis a 30-t. De Béla a ténylegesen Teritől kapott nádpálcaütések számát vette figyelembe. Ráadásul úgy, hogy a 81 ütést megduplázta, sőt még a Teritől kapott plusz 100 ütést is hozzá adta. Így összesen 262 ütést akart kimérni a fenekemre. Persze meglehetősen nehéz úgy vitatkozni, ha az ember ki van kötözve, és a vita partnere ott áll felette nádpálcával a kezében, és a meztelenfenekemre, időről időre, négy-öt jó erős pálcaütéssel ad nagyobb nyomatékot az érveinek. A tiltakozásommal csak azt értem el. Hogy végül Béla megelégedett 81 ütéssel, amit aztán teljes erejével rám is vert. A tőle kapott verés volt a legerősebb, amit valaha kaptam. Meg volt az, az öröme is, hogy most végig ordítottam a verést. A kíntól eltorzult hangon számláltam hangosan a fenekemen csattanó ütéseket. Még ez is nehezemre esett, de nem akarta Bélára bízni a számolást, okulva az első 30 ütésen, mert képes lett volna most is „tévedni” a számolásban. De nem lett volna hű önmagához Béla, ha ez megzavarta volna. Mert a 81. ütés után zavartalanul folytatta a fenekelésemet. Mit tehettem volna, én meg az ütések hangos számolását. Csak a 117. ütés után hagyta abba. Ez a plusz 36 ütésben az volt a legrosszabb, hogy nem tudtam, mikor fejeződik majd be a következőnél, vagy még több tucat van hátra. Csak később jöttem rá, hogy ha kapott, 117 ütéshez hozzáadom a vitánk alatt kapott, az érveit alátámasztó ütések számát, szám szerint 45-öt, akkor pontosan kijön a 162 ütés. Ez pedig pontosan megegyezett a Teritől kapott veréssel. Szóval tudott ez a Béla gyerek számolni, ha akart. Mikor befejezte a fenyítésemet, ledobta a földre a nádpálcát, és a társaival együtt távoztak, anélkül, hogy eloldoztak volna. –Majd Teri eloldoz, gyere utánunk a kocsmába, ha inni akarsz! Vetette oda nekem távozóban.

Ez a szemét, még azt a kis italt is sajnálja tőlem, amiért itt nagyon megszenvedtem. Gondoltam, bár nagy kedvem amúgy sem lett volna a történtek után velük italozni. De Bélát, nagyon utáltam. El is határoztam, hogy ennek még lesz folytatása. Hát lett is, ha nem is olyan amilyenre én gondoltam. Mert mikor legközelebb találkoztunk, annyira elmérgesedett a helyzet, hogy bunyóra került sor közöttünk. Ettől én az utolsó pillanatban visszariadtam, és könyörgőre fogtam a dolgot. Mikor aztán Béla azt javasolta, hogy akkor elfenekel, félelmemben beleegyeztem. Így aztán a Nagyrét melletti erdőségben Béla irgalmatlanul megvesszőzte a pucérseggem. Ez a verés teljesen megtörte az ellenállásomat. Attól kezdve Béla rendszeresen vesszőzte véresre a fenekemet az erdőben. Sőt a második verés után, meg is kefélt hátulról. Így a továbbiakban ez is részévé vált a büntetésemnek. Na, de ez már egy másik történet.

Szóval, ekkor még ott voltam kikötözve a fotel támlájára, és vártam, hogy Teri eloldozzon. Neki azonban láthatóan még más tervei voltak, mert fölvette a nádpálcát a földről és újból elfenekelt vele. Mikor Ő rám unt, eloldozott. Én csak ott pihegtem kb 10 percig és még így is alig tudtam feltápászkodni a fotelról. Azt kértem Teritől, hogy hagy zuhanyozzak le. Csak miután jó öt percig a hideg vizet a véresre vert hurkákkal borított izzó fenekemre. Utána megkértem Terit, hogy ápolja le a fenekemet. Ő a térdére fektetett, és jó 10-15 percig krémezte, ápolta, a hátsómat mire olyanállapotba hoztam, hogy egyáltalán fel tudjam venni a nadrágomat rá. Igaz ebben az időben az is benne volt, hogy miközben a térdén feküdtem, és Ő a fenekemet ápolta, felállt a farkam. Mikor ezt Teri észrevette, elkezdte a balkezével a fenekemet paskolni. Ettől a merevedésem tovább fokozódott. Ekkor a jobbjával kisé ügyetlenül, de hatalmas élvezethez segített hozzá. Utána elköszöntem Teritől és haza mentem. De előtte még megígértette velem, hogy máskor is elmegyek hozzá fenyítésre.

Jó egy hónapig Hűvösvölgy felé sem mentem, nem hogy Jenőékhez. De aztán végül rászántam magam egy újabb látogatásra. De ezúttal akkor mentem mikor Jenci is otthon volt. Mikor Terivel találkoztam kerültem a tekintetét, mert nem tartottam be az ígéretemet, és nem kerestem meg többet. Gondoltam, Ő is úgy érzi, hogy ami történt, az egyszeri és megismételhetetlen eset volt. Bár ez a részemről nem volt teljesen igaz, mert kétszer is jártam azóta a Torda utcában. Ráadásul olyankor, mikor tudtam, hogy Jenő nincs otthon, de az utolsó pillanatban megfutamodtam, nem csengettem be Terihez. Rövidesen az is kiderült, hogy Teri is megismételhetőnek tartja a történteket.

Ugyanis Jenő épen előttem jött meg munkából, és mondta, hogy megfürdik, átöltözik, és már mehetünk is.

Alig csukódott be a fürdőszoba ajtaja mögötte Teri máris mellettem állt. –Hol voltál eddig, Te rosszfiú? Kérdezte. Ez eddig beleillett a róla feltételezett bolondériába. Az már kevésbé, hogy azonnal fülön csípett, és a fülemnél fogva felállított. Engedelmeskedve a húzás erejének felálltam, és mindkét kezemmel megfogtam a kezét, amellyel a fülemet húzta. Teri miközben a balkezével továbbra is a fülemet húzta, szorosan mögém lépett. A szabad jobb kezével elém nyúlt és elkezdte kicsatolni a derékszíjamat. Mivel én továbbra is mind két kezemmel a fülemet tartó bal kezét fogtam, az övem kikapcsolását követte a farmerom kigombolása, majd a cipzárjának lehúzása. Végül letolta a nadrágomat is. Előbb a térdemig, majd az lecsúszott a bokámig. Ekkor Teri kifordult mögülem, és a tenyerével hatalmasat húzott a fenekemre. Majd az első ütést követte a többi. –Jaj ne, meghallja Jenő! Kérleltem, de Ő nevetve felelte, dehogy hallja, ne félj végzünk, mire kijön. Ezt örömmel hallottam, és a „hagyd magad hamarabb szabadulsz” elvet figyelembe véve engedelmesen a térdére dőltem. Teri fölhajtotta az ingem, és nekilátott a fenekelésemnek. Mivel a fenekem elégéé edzett volt a tenyérrel kapott ütések csak arra voltak jók, hogy a fenekem kipirosodjon, illetve, hogy kezdődő erekcióm támadjon. Az, hogy ennél azért komolyabb verésre vágytam, na meg, hogy a fürdőből esetleg hirtelen kilépő Jenő azonnal észre vette volna a fenekelésemet arra ösztönzött, hogy fenyítésem helyszínét tegyük át a konyhába. Ezért aztán megkértem Terit, hogy inkább fakanállal verjen tovább. Ezzel Ő is egyet értett, ezért felállított, és elkezdett a konyha felé terelni. A bokámnál lévő nadrág miatt csak apró totyogó lépésekkel tudtam menni. Teri ezt az időt sem akarta elvesztegetni, ezért a totyogásom közepette is folyamatosan csattogott a tenyere a fenekemen. Sőt tettünk egy kis kitérőt is, mert Teri észrevette az egyik tenyérnyi fejű hajkeféjét az egyik kis szekrényen, ezért oda irányított. Mikor odaértünk ezzel helyettesítette a tenyerét. Ekkor azt is volt szerencsém megtapasztalni, hogy milyen fekvés esik egy kisszekrény tetején. Teri ugyanis arra döntött rá, hogy élvezhessem a fenekemen a kefe hátának áldásos tevékenységét. Mit mondjak nem volt rossz, éppen megfelelő mértékben keveredet bennem az ütések nyomán a kín és a kéj. Nem is nagyon akaródzott felállnom onnan. Már vagy három perce csattogott a fenekemen a kefe, mikor Teri megjegyezte. –Induljunk, mert vár rád még a fakanál is. –Csak még két perc, Kérleltem, az izgalomtól rekedtes hangon. –Na jó. Egyezett bele Teri és folytatta a fenekelésemet. De a két perc letelte után újra felállított, és a konyha felé vettük az irányt. Igyekeztem minél lassabban megtenni az utat. A fenekemet meg hátra kitoltam, hogy Terinek minél jobban kezére essen. Mert azt talán mondanom sem kell, hogy a konyhába vezető úton továbbra is táncolt a meztelenfenekemen a kefe.
De akár hogy is húztam az időt, így is nem sokára a konyhában találtam magamat. Itt Teri balkarjával átölelte a felső testemet, és előre döntött. A farmerom a bokáimnál volt a földön, az eddig kapott veréstől, vörösen lángoló meztelenfenekem ott volt felkínálva Terinek. Ő nem is kérette magát, felkapott egy fakanalat, és neki látott a fenekem kiporolásának. Ekkor már semmilyen ellenállást nem tanúsítottam. Két karommal a konyhaszekrényre támaszkodtam, a fejemet a karjaimra hajtottam, és összeszorított foggal, némán tűrtem, a fenekemre záporozó fakanálütéseket. Két dologra figyeltem csak. A fürdőszobából kihallatszó vízcsobogásra figyeltem, amit Jenő zuhanyozása okozott. Elhatároztam, hogy amíg ezt hallom addig semmit nem teszek a fenyítésem ellen. Hiszen ha Jenő befejezi a fürdést és elzárja a vizet, akkor azt én rögtön meghallom, és bőven lesz időm megszabadulni kényelmetlen helyzetemből, amíg megtörölközik és kijön. A másik, amire figyeltem, most már megpróbáltam számolni, hogy hányat kapok Teritől a fenekemre. Az eddi kapottakat nem tudtam számolni, de azt inkább a fenekem bemelegítésének tekintettem Ez nem volt könnyű feladat, mert ő olyan sebesen, ebből kifolyólag persze olyan erősen verte a fenekem, hogy öt perc alatt 446 ütést számoltam, amely a pucér fenekemen csattant. Mikor abbahagyta és elengedett felhúztam a farmeromat a vörösen izzó fenekemre. De Tercsi rám parancsolt, hogy toljam vissza és maradjak úgy előredőlve, ahogy eddig. Rövid habozás után engedelmeskedtem neki és elfoglaltam az előző pozíciómat, mivel még mindig hallottam, ahogy Jenő zuhanyozik, a fürdőben. Meglepetésemre azonban Teri ott hagyott. Már éppen újra fel akartam öltözni, mikor visszajött a kezében egy jó méteres hosszúságú békebeli nádpálcával. Összerándult a gyomrom, mert tudtam, hogy milyen fájdalmas tud az lenni szakavatott kezekben, és afelől nem volt kétségem, hogy Teri kezei azok. Ebben nem is csalatkoztam, mert olyan keményen kezdett el pálcázni, hogy minden akaraterőmre szükségem volt, hogy némán előre hajolva tűrjem a fenekemet hurkákkal elborító nádpálcaütéseket. Sokszor már azt szerettem volna, ha Jenci végre befejezné a fürdést, hogy legyen okom félbeszakítani a pálcázásomat. De ezúttal nem volt szerencsém, mert ő csak fürdött tovább, és mire kijött már jó tíz perce túl voltam mindenen. Ki gondolná, hogy alig félórával azelőtt léptem be a házba Végül aztán 200 pálcaütés után megszólalt Teri, hogy most már felállhatok. Azt mondta, hogy egyenlőre eleget kaptam, de legközelebb nem biztos, hogy ennyivel megúszom. Teri egészen megváltozott. A homlokán veríték gyöngyözött, arca kipirult, és a szemeiben is furcsa tűz lángolt. Egészen megfiatalodott. Ki tudja, mikor fenekelhetett el egy fiút ilyen alaposan. Már persze rajtam kívül. Talán mikor még tanító volt, de még az sem biztos, mert egy ilyen verés talán túl sok lett volna egy kis diáknak. Még nekem is 23 évesen össze kellett szednem minden erőmet, hogy kiálljam azt. Bennem visszhangzottak Teri szavai „legközelebb többet kapok” csak vajon lesz-e legközelebb, ahogy enyhült a fenekemet átjáró égető kín, és váltott izzó zsibongásba, amely ugyan fájt, de mégis kellemes érzéssel töltött el, úgy erősödött bennem az érzés, hogy bizony lesz legközelebb…



Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.