munkahelyi ihlet - folytatás

Ezzel kiléptem a WC-ből, becsukva magam mögött az ajtót. Nem véletlenül mondtam fél órát, még volt egy kis dolgom. A karbantartók műhelye felé vettem az irányt, kis beszerzőkörútra indultam. A nyakamban lógó kártyával gond nélkül bejutottam mindenhova, és kis keresgélés után meg is találtam, amit kerestem: kábelkötegelőt. Ezek vékony műanyag szalagok voltak, amivel a vezetékeket szorítják össze. A legnagyobb mérte 30 cm hosszú volt, és kb 1 cm széles. Az a jó benne, hogy több is egymásba fűzhető volt, illetve ha egyszer összeszorult, akkor nem lehetett széttépni, csak levágni. Óvatosan kell bánni vele azonban, mert ha szorosan meghúzzák valakin, akkor könnyen elszoríthatja az ereket is.
Zsebembe tűrtem belőlük egy jó maréknyival, és széles ragasztószalagból is egy gurigával. Aztán siettem is vissza a helyemre. Ha jól számítottam, nem fog zavarni egész éjjel senki sem, a váltás meg reggel hatkor jön.
Mikor visszaértem, beállítottam a kamerákat, hogy lássam ha megjelenik Móni. Elég volt rágondolni, máris merevedésem lett. Nem kellett rá sokáig bánni, határozottan közeledett, néha felpillantva a kamerákra. Végigkövettem, ahogy átsietett több folyosón is. Átöltözött, könnyű egyrészes ruha volt rajta, nagyon csinos volt. Mikor megállt a bezárt ajtó előtt, felnézett a kamerára. Szándékosan nem nyitottam ki, bár az ujjam az ajtónyitó gombon volt. Zavartan hátranézett, nem jön-e valaki. Ebben az időszakban nem sok esély volt rá, de a másik kamerával szemmel tartottam a terepet, időben láttam volna ha arrafelé tévedne valaki.
Jó volt látni, amint ott toporog, és feltűnés nélkül próbál a kamerára pillantani. Bizonytalankodott még egy pillanatig, aztán röviden megnyomta a csengő gombját, ami nálam szólt. Ha valakinél nem volt kártya, akkor így jelzett a biztonságiaknak, hogy nyissák ki az ajtót.
Várt még egy kicsit, aztán megfordult, és elindult visszafelé. Ekkor nyomtam meg az ajtónyitó gombot, mire azonnal visszafordult. Mire az ajtóhoz ért, elengedtem, így hiába rántotta meg, nem nyílt ki. Megint felnézett, - már gyanús volt neki a dolog,- aztán megint megnyomta a csengőt. Újra megnyomtam egy pillanatra a nyitót, de nem volt elég gyors, megint csak a zárt ajtón rántott egyet. Ezt eljátszottuk párszor – volt rutinom, ha unatkoztam, sokszor szórakoztam a bejutni akarókkal.
Ekkorra már biztos volt a dolgában, hátralépett, a kamerába mosolygott, és lassan elkezdte kigombolni a ruháját. Továbbra sem nyitottam ajtót, kíváncsi voltam, meddig megy el. Végiggombolta a ruháját –nem volt alatta semmi- és lassan letolta mindkét válláról. Végül akkor nyitottam ki neki az ajtót, mikor félmeztelenül kezdte lejjebb tolni a ruháját. Ekkor gyorsan belépett az ajtón, és kapkodva visszabújt a ruhába. Végigsietett a folyosón, és pár pillanat múlva ott állt az iroda ajtaja előtt. Mikor kinyitottam előtte az ajtót, pajkosan rám mosolygott:
-Azt hittem, megint vetkőznöm kell, hogy beengedj.
-Elég tanulékony vagy, ez még hasznodra lesz – feleltem, és behúztam a karjánál fogva, majd bezártam mögötte az ajtót. Végre egyedül voltam vele.
-Jól mutattál a monitoron, elnéztelek volna még egy darabig… most viszont fejezd be amit elkezdtél. Add ide ruháidat – tartottam felé a kezem.
Pillanatok alatt kibújt a ruhából, nemhogy melltartó, de bugyi sem volt alatta. A kezembe rakta a ruhadarabot.
-Hm. Látom, előre készültél. Vagy mindig ilyen lengén jársz? – beraktam a ruháját a szekrénybe, és bezártam.
-Nem szoktam, pedig jó az érzés, hogy a vékony anyag alatt nincs semmi. Olyan, mintha meztelenül sétálnék az emberek között. Izgató.- vont vállat.
Magam alá húztam egy széket, és leültem. Most már gátlástalanul bámulhattam meztelenül is. Engedelmesen tűrte, hogy végigmustráljam, abban az alázatos testtartásban, ahogyan a WC-ben is tette. Lábai szorosan összezárva, kezei szorosan az oldala mellett, tenyerei a combjához szorítva. Feje lehajtva, kitartóan a padlót fixírozta.
-Nagyon csinos vagy, ha együtt leszünk, nem sokszor lesz rajtad ruha. Bár ez téged nem nagyon zavar, sőt úgy látom, még tetszik is. Gyere, ülj le ide – mutattam a székre.
Mikor leült, mögéálltam, és a kezeit a kábelkötegelővel a szék hátsó lábaihoz kötöttem. Óvatosan húztam meg, hogy ne vágja nagyon a csuklóját, de ne is tudja kihúzni a kezét. Ezután a lábait is rögzítettem, a szék első lábaihoz, bokánál, majd térd alatt is.
-Sajna nem tudtam jobban felkészülni, ha nagyon vágna, szólj.
-Igen.
A mögöttem lévő asztalnak dőltem, és karba fontam a kezem. Sokáig nézegettem így, egyszerűen gyönyörű volt.
-A WC-ben azt mondtad, rám vadásztál.
-Igen.
-Megmagyaráznád?
-Észrevettem többször is, hogy megnézel, és te is tetszettél nekem.
-Ennyi?
-Mmmm, nem. Egyszer a múlt héten megláttam hogy milyen képeket nézegetsz a laptopodon.
Ezen elgondolkodtam egy kicsit, valóban nálam szokott lenni a laptopom, főleg mert a munkahelyen gyors net volt, és letöltésre használtam. Soha nem néztem meg egyetlen bdsm-el kapcsolatos oldalt, nehogy valakinek feltűnjön.
Már épp rá akartam kérdezni, amikor folytatta:
-Egy levélben kaptad őket, szép képek voltak egy japán stílusban megkötözött nőről. A hátsó irodákban voltam, helyettesítettem. Itt is kitakarítottam, és a hátsó szobában voltam, amikor bejöttél él leültél a gép elé. A hátad mögül láttam mindent. Bocsánatot kérek.
-Ez szép. Kukkoltál.
-Csak véletlen volt – nézett rám ártatlanul, nagy szemekkel, - ne haragudj kérlek.
-Nem haragszom. Örülök, hogy így alakult, és most itt látlak, ilyen formában.
-Köszönöm.
Hirtelen ötlettől vezérelve mögé léptem, és székestől az asztalhoz vittem. Melléültem, és elénk húztam a laptopom, megnyitva egy könyvtárat, ahol rengeteg képet, kis videót tároltam, a kedvenceimet.
-Akkor lássuk, konkrétan kinek mi tetszik! - és elkezdtünk képeket nézni, kitárgyalni őket. Általánosságban véve egyezett az ízlésünk, egészen ritka, hogy két ember ennyire egy hullámhosszon legyen. Móni hamarosan kapkodva kezdte venni a levegőt, szép mellei gyorsan emelkedtek, süllyedtek a lélegzése iramában. Bimbói előremeredtek, arca kipirult. Időnként megrándultak a combjai, mintha megpróbálta volna összeszorítani őket, de a pántok nem sok szabadságot adtak neki.
-Akkor lássuk, hogy áll ez neked.
Újabb kötözőt vettem elő, és mögéállva a jobb melle köré fontam, majd lassan meghúztam. Szép formájú melle egyre jobban kikerekedett, bimbója kifeszült. Móni fejét lehajtva figyelte a műveletet.
-Szoros? Vág?
-Igen. Épp jó. – nézett fel rám.
Annyira ártatlan volt, hozzá hajoltam, és megcsókoltam. Finom volt, és meleg.
Ezután a másik melle is kapott egy melltartót. Közben ahányszor hozzáértem a bimbójához, mindig megrázkódott.
-Tetszik?
-Igen. Nagyon. Köszönöm.
Benyálaztam az ujjam, és végighúztam a melle alatt, a bimbóján. Le a hasán, át a köldökén, be a lábai közé, a combjai belső oldalán. Visszaúton a puncijába dugtam az ujjam, mint sejtettem lucskos volt. Halkan felnyögött, mikor végigszántottam a csiklóján. A már tőle nedves ujjammal megint a melleit vettem célba, köröket rajzoltam a bimbói köré. Aztán Megmarkoltam az egész mellét, mire ismét felnyögött. Másik kezemmel a hajába markoltam, hátrahúztam a fejét, és felém fordítottam.
-Gombold ki! – és a nadrágomhoz húztam a hajánál fogva. Kicsit engedtem a szorításon, hogy a fogaival ki tudja gombolni a sliccem. Kedvenc farmerom volt rajtam, a gombok könnyen jártak. Hamarosan sikerült is neki, ekkor megint erősebben markoltam a hajába, hátrahúztam a fejét.
-Nagyon szép vagy, és nagyon tetszel. Rendesen viselkedtél, most jutalmat kapsz.
-Köszönöm.
Elővettem a farkam, és a szájába toltam, másik kezemmel még mindig a fejét tartva. Egészen a torkáig nyomtam, a hajánál fogva rángattam a fejét a farkamon. Néha kicsúszott, összekenve az arcát is. Végül nagyot élveztem a szájába, pár lökésnyit lenyelt, aztán hátravontam a fejét, és a többit a melleire engedtem.
-Köszönöm – nézett fel rám ismét.
-Ügyes voltál. Most ennyi időnk volt, sajnos nem tudjuk folytatni.
Elraktam a farkam, aztán eloldoztam Mónit is. A kábelkötegelők piros csíkot hagytak a bőrén, de tudtam, pár perc múlva nyoma sem marad. A szekrényből elővettem a ruháját, és egy törülközőt.
-Töröld le magad, és öltözz fel!
-Igen.
Miközben öltözködött, néztem, és kigondoltam a továbbiakat.
-Most menj vissza a helyedre, és műszakváltás előtt menj csak ki a portára, akkor nem fog feltűnni, hogy bent voltál. A parkolóban áll a kocsim, menj ki, és várj meg a sorompó mellett.
-Rendben.
Ekkorra felöltözött, hozzáléptem, a hajába hátulról markolva ismét megcsókoltam.
-Most menj! Gyerünk!
Miután elment és egyedül maradtam, alig tudtam másra gondolni, mint hogy miket fogok vele csinálni, ha hazaviszem. A műszak hátralévő része így hamar eltelt.
Csak miután lezajlott a váltás, és kifelé igyekeztem a kocsimhoz, tudatosult bennem, hogy esik kint az eső. Sietősebbre vettem a lépteimet, de csalódottan kerestem Mónit az első portán, nem volt ott. Nem akartam a kollégáktól megkérdezni, mikor ment ki, nem akartam feltűnést kelteni. Kiindultam a parkolóba, de nem láttam sehol, ahova be lehetett volna állni az eső elől. Nem is kicsit csalódottan beültem a kocsiba, és beindítottam a motort. Aztán pár percig csak bambultam, Mónira gondoltam. Aztán elindultam haza. A sorompó felé közeledve pillantottam meg. A sorompó mellett állt, bőrig ázva, reszketve. Nagyot dobbant a szívem. Azt mondtam neki, hogy itt várjon, és itt is volt. A szakadó eső ellenére.