mester6van (76)
Domináns
Férfi, Biszex
Cikkek idő szerint
2024. 11. (46)
2024. 10. (55)
2024. 09. (59)
2024. 08. (70)
2024. 07. (72)
2024. 06. (51)
2024. 05. (55)
2024. 04. (62)
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Múzeumban kezdődött…(6)

2014. 02. 11. 16:53 | Megjelent: 848x
Ők lementek, jó hosszú ideig lent is maradtak. Visszaérkezve Bernin már ruha volt, de látszott, hogy nehezen, fájdalmasan mozog időnként. Nem kérdeztünk semmit tőlük. Mivel hamarosan indulni akartak, így bevittük, vissza őket a városba, a kocsimmal.
Hazafelé Berni kezdett önként beszélni arról, hogy mi történt lent, a kínzókamrában. Annyit mondott elöljáróban, hogy Tivadar dom, de nem is kicsit szadista. Csak a saját vágyai érdeklik, azt akarja kielégíteni, a másikra nincs tekintettel.
- Vagyis nagyon más, mint én? – kérdeztem évődve tőle.
- Összehasonlíthatatlanul, más! – jelentette ki határozottan Berni.
- Mit vártál Tőle? Kíméletet, mert megbasztad a csaját? – kérdeztem meg.
- Nem, azt nem. Kemény büntetést, alapos elverést, kézzel, szíjjal, korbáccsal is akár. Kemény bánásmódot, nagy pofonokat, akár még hajtépést is, vagy a farkam markába szorítását, szorongatását, letépését; a golyóim alapos megrángatását, esetlegesen megrugdosását is. Igen, ezeket mind. – hadarta el egy szuszra Berni.
- Nem ezeket kaptad? – csodálkoztam el ezeket meghallva.
- Nem, nagyon is nem! – jelentette ki elgondolkozva Berni.
- Átélted, kibírtad, lehet, hogy sok volt, de megérte! – hencegtél előtte, már, mint Tivadar és a büntetésed előtt. – cukkoltam őt kíméletlenül. Berni megharagudott.
- Várj, hallgass kérlek végig s a végén ítélj! – kiáltott közbe ingerülten Berni. – Most nem az Uram, hanem a barátom vagy! Annak mondom. Felfogtad? Uramnak nem panaszkodnék. Miért is tenném? Nem akart ott lenni, tehát előre, mindent látatlanban jóvá is hagyott. Nem? – hadarta el gyorsan Berni és látszott ezért haragszik rám.
- Végigmondod, vagy közbeszólhatok? – szólaltam meg halkan. Berni lehiggadt, rám nézett és intett, beszéljek.
- Te is ezt tetted volna a helyemben Berni. Én figyelmeztettelek. Te túl heves voltál, akkor és ott a farkad után mentél fejjel a falnak, pontosabban Tivadar akaratának és kezének! Így kellett lennie. Majd megtanulod, hogy máskor előre gondolkozz!
- Hát, igen, talán, lehet. – nyögte ki Berni válaszul.
- S ne feledd, hogy kamera is van, volt ott! – próbáltam megnyugtatni Bernit, de az újra ideges lett, alig tudta kinyögni:
- Na, ne már. Remélem Gabi nem nézte végig veled együtt a teljes büntetésemet?
- Nem, nem, ne izgulj! Akkor én sem láttam! De Te is tudod, ha felérve nem csak nehezen, fájdalmasan mozog, akár nyögsz is, de kinyitod a szád és mondasz valamit, hogy az túl sok volt Tivadartól, olyat tett, ami tabu nálunk, akkor élve nem megy ki az ajtón tőlünk! Történt ilyen? Őszintén, Berni! – néztem rá szúrósan a válaszát várva.
- Nem, ilyen nem történt. Igazad van. A tabuink nem lettek átlépve, csak….- elakadt.
- Nem egészen erre számítottál, nem ehhez vagy szokva! Most már ilyent is túléltél. Nem haltál bele! Jó tanulság lesz a jövőre! – hangzott tőlem nyugodt hangon.
Berni egy ideig nem szólt, hallgatott. Megrágta magában, amit tőlem hallott. Jó idő múlva rám nézett és megszólalt:
- Sok mindenben igazad van. Most már folytathatom?
- Igen, természetesen. Mondd csak, ami nyomja a bögyödet! – bíztattam és érdeklődően néztem rá. – Mondd, ne kímélj, végig!
- Azzal kezdte, hogy durván lerángatta a ruhát rólam, el is szakadt egy helyen. Közben meg pofozott, jobbról-balról felváltva, nem kicsiket, de nagyokat adva, csak úgy csattant az arcomon. A fejem majdnem lerepült a nyakamról. – kezdte Berni. Mivel nem szóltam közbe, így folytatta:
- Mikor már nem volt rajtam semmi, és fejtetőre tett kezekkel kellett előtte állnom, mögém lépett és jó párszor fenékbe rúgott, de volt pár rúgása, ami véletlenül, vagy készakarva a golyóimat érte. Összeroskadtam, földre estem, de ott is folytatta.
- A disznó! Ez már túlzás. – fakadtam ki, hallva ezeket.
- Ezután korbácsot ragadott és alaposan elpáholt azzal. Úgy ütött, hogy erős is volt, de közben mindig vissza is csapódjon a testem túlsó oldalára a vége, így kétszer éreztem kis időközönként a csapásokat. – folytatta. Én meg hallgattam.
- Másrészt azért volt, ami érdekes, sőt újdonságként hatott számomra. – kezdte elgondolkozva Berni. – Nem alulról, a lábak között ütött oda, ahol fészkel az agy, hanem oldalról és alulról. Így nem törhet le a merev farok, mert felfelé csapódik, de azért egyáltalában nem kellemes érzés. –foglalta össze.
- Ez tényleg érdekes. – szóltam közbe.
- A korbácsoláskor arra nem vigyázott, mint Te, hogy ugyanoda ne üssön kétszer, vagy többször is. Szerencsére azért olyan sokat nem ütött, hogy a bőr alatti erek bevérezzenek. – állapította meg tárgyilagosan Berni.
- Végig vert, teljes testfelületemen, s ami szintén újdonság volt számomra, hogy a térdhajlataimat is csépelte, alig bírtam ki.
- Igen, ez brutális dolog. – erősítettem meg.
- Még valamit tett velem, ami akkor ott, nagyon megalázó volt. – kezdte Berni.
- Mi volt az? – kérdeztem meg érdeklődve tőle.
- Többször is leszopatta, s kinyaltatta magát velem. Ez még nem újdonság, de az már igen, hogy mikor keményen állt már a fütykösöm, akkor odakényszerített a bakhoz széttett lábakkal, az alá szorította a merev fütyköst és úgy verte a fenekemet. Így a bak alja igencsak feldörzsölte a makkomat.
- Igen, ez is szadizmus. – erősítettem meg felháborodva.
- Ott dugott meg, állva, széttárt lábakkal durván, gumi és síkosító nélkül s mikor ezt kifogásoltam, még alaposan szájon is kent. – tért ki erre is.
- Sajnálom, nem gondoltam. – vetettem közbe.
- Én sem. – volt őszinte Berni.
- Végezetül miközben dugja az embert, széttárt lábakon állva, belekapaszkodott a fütykösömbe, ami a dörzsöléstől már fájt és úgy elélveztetett el, azt rángatva, hiába nyöszörögtem közben. - fejezte be rövidre szabott beszámolóját Berni.
- Azt gondolom, most megtapasztaltad egy szadista dom tudását. – kezdtem.
- Jó lecke volt, de kihagytam volna ezt az élvezetet! S tudod, így utólag már belátom, hogy ennyit nem ért meg a Gabika teste és a Vele töltött kellemesnek ígérkezett idő sem. – jelentette ki Berni őszintén, összefoglalva.
- Igen, kimaradhatott volna, de így sem baj, mert azért van előnye is!
- Előnye, ennek, ugyan mi? – kérdezett vissza Berni felháborodva.
- Az, hogy kibírtak, átéltél ilyent is s nem törtél össze, legalább is nem mutattad, hanem inkább azt Tivadarnak, hogy ilyen kemény legény vagy.
- Remélem, többet nem látjuk Őket! – nyögte még ki Berni.
- Én is remélem, de nem csak remélem, hanem teszek is erről. – ígértem meg Berninek.
Egy ideig egyikünk sem szólt semmit. Csend volt a kocsiban. Egyszer csak Berni felsóhajtott és rám nézett. Visszanéztem rá és bíztattam:
- Mondd, mondd ki, vagy kérdezd meg!
- Tudod, arra gondoltam, hogy onnan a Dózsa szobortól indulva miért kezdted beszéltetni őket arról, hogy ki, mit szeret és hogyan? Hiszen így jutottunk el a bdsm témájáig. Honnan tudtad, hogy Tivadar dom?
- Mondhatnék sok mindent, megérzést, s egyéb óhéber dumát, de, inkább őszinte leszek Hozzád. Ott a múzeumban fülest kaptam a lépcső alján a ruhatárnál álló sráctól. Ő hívta fel a figyelmemet erre a lehetőségre és megígértette velem, hogy a fejleményekről utólag tájékoztatom őt. – tártam ki nyíltan lapjaimat.
Berni rám nézett, csodálkozással vegyes kíváncsisággal, közben ráncolta a homlokát.
- Igen, igen, már emlékszem a srácra. Jó testű srác, kívánnám! – bökte ki végül.
- Akkor viszlek magammal, mikor tájékoztatom. – ígértem meg nevetve. –Ő is ezt mondta Rólad.
- Nem lehetne, hogy inkább Őt hívjuk meg ide, hozzánk? – kérdezte meg tétován Berni, mert közben hazaértünk. Vissza.
(vége)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.






 
aaaaaaaaaaaa