Múzeumban kezdődött…(5)

Ekkor a földön előttem fekvő Tivadar farmerjához nyúltam, kikapcsoltam a rajta lévő nadrágszíjat és nehezen bár, de kihúztam a helyéről. Összeszűkült a szeme erre. Hát még mikor a farmerje legfelsőbb gombját is kinyitottam, már könyörgőn nézett rám a szemével. Intettem én is, de azért széttártam a farmer két nyitott részét, így már kilátszott alóla a rajta lévő kockás boxerjának a korca, no meg szabaddá vált a hasa és némi szőr is kilátszott ott. Szerencsére már hallottam Berni trappolását és belépve felém nyújtotta az orvosi táskámat. Fellélegeztem, de Tivi is.
- Az orvosi vizsgálat mindig fontosabb, előrébb való! – közöltem s kivéve a stetoscopot, előbb még Tivi szívét és tüdejét hallgattam meg, megszámoltam a pulzusát és ennyit mondtam: - Ideje volt. Már, mint kigombolni azt!  Majd felállva Gabihoz léptem.
- Kisasszony mennyire egészséges? Lássuk! – szóltam s meghallgattam őt is, majd a torkába is belenéztem a spatulámmal és a kis lámpácskámmal, megnéztem a füleit is, nem kihagyva a térdein a reflexvizsgálatot sem, bár nagyot nem tudott lendíteni a megkötözött lábain.
- Ja, ezt nálad elfelejtettem. – szóltam, s visszaléptem, rácsaptam Tivi térdeire, amelyek alaposan kilengtek. Nevetett ő is, én is, de még Gabi is ezt látva.
- Most másutt is megnézzük a reflexeidet, jó? – néztem rá sejtelmesen.
Tivi hunyorított, de látszott nem tudja, mi következik. Felemeltem a lábamat és nagy lendülettel beléptem a lábai közé! Mindenki felkiáltott, mert azt hitte rálépek a tökére, de én közé léptem! Tivadar össze is rándult a lábfelemelésemre, felrántotta a lábait, de szerencsémre nem szorította össze, mert akkor gondban lettem volna. Így sikerült a cselem. Lenyúltam, a kézilámpával a talpait húztam meg. Az csiklandós volt. Össze is rándult erre.
- Na, látod! Jók a reflexeid! – nyugtattam meg a zavartban lévő Tivadart.
- Folytassuk a kisasszony vizsgálatát! Most az urak elforduljanak, mert olyan vizsgálat következik, ami szeméremét érinti! – szóltam és láttam Tivi lehunyja a szemét, Berni meg elfordult. Gabi pedig rám csodálkozott, teljesen kitágult pupillákkal.
- Elé álltam, így eltakartam őt s akkor nyúltam csak oda, de nem csak nyúltam, de erősen meg is markoltam, morzsolgattam azt. Gabi, nem mert felsikkantani, de láttam, hogy nagyon erősen beharapja a száját. Így elengedtem. Ő is ellazult. – Kész, ez is rendben. Gombátlan. – jegyeztem meg már hangosan.
- Az orvosi vizsgálat szerint börtönképes, azaz kínozható! – jelentettem ki. Mindenki megdöbbent, mikor ezt hallotta tőlem.
- Micsoda, kínozható? – kiáltott fel Tivadar, de Berni is.
- Mi ez a hangzavar már megint? Valaki a helyére akar állni? – néztem körül szúrósan.
- Igen, én! Bármit megtehetsz velem Uram, csak ne Vele! – kiáltott fel lovag módjára Berni. - Én sem engedem ezt meg! – hangoskodott Tivi is, s próbált talpra evickélni.
- Te maradsz ott! Te meg ne ugrálj, még kapsz, ezért is! – szóltam rájuk. Mivel tiltakoztak továbbra is, odaintettem Bernit magam elé és a pajeszát meghúztam felfelé, majd kapott egyet a képére, csattanósan, így elhallgatott. Inkább a kezét a képére szorította. Tivadar meg kicsit bizonytalanul tápászkodott, így csak meg kellett billenteni, igaz ezt a popójánál tettem meg, így újra kibillent egyensúlyából és visszaesett a szőnyegre. (Viszont észrevettem közben, hogy mereven áll a dákója! Ezt kihasználjuk! – határoztam el rögvest magamban. )
- Berni, segíts felállni Tivadarnak, de ha már áll, mert remélem „áll”, akkor tartsd is meg! – adtam utasításba. Tivadar meg megszólalt erre: - Nem vagyok fából! Áll!
- Hol tartsam meg? – értetlenkedett Berni, mert érezte, de nem értette a „csavaromat”.
- Annál fogva! Mit nem értesz? – néztem dühösen rá s mutattam „oda”, de azt is, hogy fordítsa el Tivadart Gabitól, az ezt ne lássa ezt meg.
Berni végre megértett. Felállította Tivadart és maga elé fordította, úgy fogta meg, átnyúlva.
Én gyorsan Gabi arcára rádobtam Tivi pólóját, így az az alól nem látott ki s Tivadar elé léptem. – Lássuk csak, áll-e már és mennyire? – szóltam s intettem Berninek engedje el, míg én megvizsgálom. Éreztem eléggé kemény és nedves is már a vége. – Jól van, jöhet a következő rész! – állapítottam meg hangosan.
- Berni, Te oldozd el Gabit és fektesd le hassal az ágyra s már csak a karjait kötözd ki oldalra! Addig én tartom Tivadart. – utasítottam Bernit, közben Tivadar szemébe néztem. Az is rám, vissza és pislantott. Odahajoltam és a fülébe súgtam:
- Te is meg akarod itt hágni Gabit, vagy csak mi?
- Nem, én nem. – ingatta a fejét. – Ha lehet, csak egyiktők tegye meg! - kérlelt. Így lett.
Berni leoldozta és odavezetve hasra fektette Gabit, majd át- átmászva rajta kikötözte a kezeit, de nem húzta meg erősen. Természetesen ez nem ment anélkül, hogy a testi érintéstől maga is fel ne izguljon. Lemászva róla, visszajött elém és jelentette a megtörténtét. Ekkor láttam, hogy feszül, áll, dagad a dorongja erősen, s a végén egy csepp is csillog már. Ellenőriztem tapintással, de ha már ott járt a kezem, akkor meg is szorongattam úgy igazán.
- Aúúúúúúú! – kiáltott fel erre Berni. – Ne olyan erősen, mert képtelen leszek…- kezdte, de sürgősen el is hallgatott, nem fejezte be a mondatot.
- Meg tudsz már állni a lábadon? – kérdeztem meg Tivadart, aki bólintott erre.
- Akkor állj meg itt, de meg ne moccanj! – szóltam rá. Bernit odébb intettem az ajtóhoz és a fülébe súgtam: - Kívánod, nagyon őt? – intettem Gabi felé. Az hevesen bólogatott.
- Megteheted, de van feltétele, pontosabban következménye! – figyelmeztettem.
- Nem érdekel, mindent vállalok, ezért! – hörögte izgalmában Berni halkan, de hevesen.
- Utána Tivadar megkínoz lent a kínzószobában! Kettesben, vagy Gabival, akkor is?
- Igen, akkor is. – válaszolta sürgetően és türelmetlenül.
- Menj akkor, tedd meg, de előtte kérj engedélyt Tivadartól! Nem szóban! – küldtem. Berni megértette a figyelmeztetésemet. Tivadarhoz ment és mutatta az egyezményes jelet, amit a férfiak szoktak erre használni és kérdőn nézett rá. Tivadar elmosolyodott ezt látva és intett, megteheti. Még azt is mutatta, hogy ne benne menjen el.
Berni hevesen köszönetet bólintott és fordulva már is, röptében érkezett az ágyra, Gabira. Az feljajdult ezt érezve. Kicsit lihegett rajta fekve, hogy lecsillapodjon, majd a fülébe súgta mi következik. Folytatta a sugdosást, de már udvarolási szavakat súgott, próbálta Gabit érzelmileg is felkészíteni a behatolására, az aktusra. Az nem ellenkezett, hanem még inkább mocorgott alatta és maga is sugdosott vissza szavakat, mondattöredékeket Berninek. Közben annyira hátrafordult, amennyire csak tudott, s megharapta az előre hajolt Berni fülét, mire az a meglepetéstől felkiáltott s maga is visszaharapta, s harapdálta tovább Gabi fülét.
Mivel mi nem gondoltuk Tivadarral, hogy végig szeretnénk nézni a kettőjük között megtörténő aktust, így közben ki- és lementünk a nappaliba. Ott is hallottuk a szerelmesek viháncolását, kiáltásait, évődését, majd a beteljesülés hangjait is. Jó idő múlva kerültek csak elő fentről. Mindketten már kimosakodva, üdén és fürgén, kéz-a kézben jöttek le a lépcsőn. Nem siettek, mondhatnám, mint két szerelmes. Így is léptek Tivadar elé.
- Uram, utólagos engedelmeddel megtettem, amit tettem/tehettem Gabi engedélyével. Ha úgy érzed, megérdemlem, akkor büntess meg ezért Te. - szólalt meg Berni lehajtott fejjel, alázatosan, de büszkén és férfiúi teljes mivoltában, önérzetével, önbizalmával.
- Te tetted meg, ezért Te érdemelsz büntetést, tőlem. Gabival majd elintézem máskor és másutt a közöttünk lévőket. – válaszolta Tivadar. És még megkérdezte:
- Csak annyit mondj Berni nekünk itt, a büntetés várható terhéért is megérte?
- De mennyire! – kiáltott fel hevesen. – Bármit vállalok, hogy megtehettem Gabival. Csodálatos élmény volt. Remélem, nem csak nekem! – heveskedett Berni.
- Hol tehetem meg Vele? Ott akarsz lenni Te is? – – fordult felém s nézett rám Tivi.
- Nem, én nem s gondolom, hogy Gabi sem akarja látni ezt a büntetést. A ti dolgotok! Lent a kínzókamrában, megfelel? Berni majd odavezet. – fejeztem be a válaszomat.
Még hozzátettem azért: – Mi addig Gabival elbeszélgetünk itt, fent.
(folyt. köv.)